A tenger korbácsa

Történet

I. Erzsébet korában járunk, amikor a kalózkodás királyi jóváhagyással működik Angliában, Francis Drake és John Hawkins parancsnoksága alatt az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren. Vad és kegyetlen világ, kalóztörvényekkel és inkább nemtelen, mint nemes emberekkel, akik sok esetben csak társadalmi pozíciójuk szerint nemesek, emberi erényeiket tekintve cseppet sem viselhetnék a jelzőt.

A kor, aminek helyszínein, és a könyv, aminek lapjain középkori karavellák, egzotikus helyszínek, tengeri csaták váltják egymást hús-vér szereplőkkel: kalózokkal, ármánykodással, véres csatákkal. Vigyázat! Nyomokban lovagi erények is felbukkannak. Sodró történet, melyben a kiváló tollú író letehetetlenül izgalmas, vérbő kalózregényében bejárjuk a Földközi-tenger nyugati medencéjét, kalandról-kalandra habzsolva a könyv lapjait.

Oliver Tressiliant, a cornwalli úriembert, aki segített legyőzni a Spanyol Armadát, tőrbe csalja a féltestvére. A hajót, amin utazik, elfogják a spanyolok, őt pedig eladják gályarabnak. A rabszolgaságból barbár (vagy berber? – ez is kiderül…) kalózok szabadítják ki, áttér az iszlám hitre és amilyen buzgó muszlim, ugyanolyan istencsapása lesz a spanyol gályákra: el is nevezik a Tenger Korbácsának.

Megszerezve az algíri kalózok elismerését és megbecsülését, csupán a féltestvére iránti bosszúvágy és az asszony, aki kételkedett benne, hozza vissza Anglia partjaira, ahol már megácsolták számára az akasztófát. Képes-e visszaszerezni a néhai Oliver Tressilian, akit immár Sakr-el-Bahr néven retteg mindenki a tengereken, nevét, becsületét, rangját, birtokait és szerelmét?