Moliere

Egy évtizednél hosszabb ideig (a “Kényeskedők” bemutatásától haláláig), pontosabban 14 évig Molière volt a francia színpadok királya. Az udvari színház mellett a párizsi városi színház is uralma alá tartozott. Komédiáit urak és gazdagok átkozódása, de a nézők zajos ünneplése kísérte. Azok a művei, amelyeket maga is vállalt és sajtó alá rendezett, 36 vígjáték. Ő ugyanis következetesen a komikumra helyezte a hangsúlyt, és komédiának nevezte a tulajdonképpen tragikus témákat is. A “Misanthrope” (Embergyűlölő) kiábrándult hőse, aki kritizál, de ezt senki se hallgatja meg, igen tragikus téma (Goethe is egyértelműen tragédiának fogta fel). A Don Juan gőgös, lelkiismeretlen nagyura, akit végül elvisz az ördög - igazi tragi­kus hős. A “Férjek iskolája” és “A nők iskolája” a csalódások mulatságosan előadott tra­gé­diá­ja. “A képzelt beteg” nevetve ábrázolja szerzőjének gyötrelmes hipochondriáját. - Van­nak persze egyértelműen bohózatos, mulattató darabok. Molière a francia klasszicizmus fénykorának kortársa. De a klasszikus tragédiákat Franciaországon kívül már alig-alig játsszák, Molière azonban olyan élő, mintha kortársunk volna. (Hegedüs Géza)