Kóbor Tamás

A pozsonyi születésű Kóbor Tamás (1867-1942) kora ifjúságtól kezdve írónak készüt. Művelt banktisztviselőként hamar összebarátkozik Kiss Józseffel. Hátat fordít a bankéletnek, és főmunkatársa lesz sógora nagy jelentőségű lapjának, A Hétnek. Feltűnik, mint okos, hidegen józan publicista, és novelláit a részletmegfigyelések apró remekeinek tartja az egész irodalmi élet. Igazán maradandót ebben a rövid műfajban tudott alkotni.

Ezen a századvégen egyébként is megindul a magyar novella példátlan felvirágzása. Kóbor Tamás pedig egy új világot tár fel: a városi kisemberekét, a majdnem nyomorgó, de mégsem proletár, mellékutcai kispolgárokét. Kóbor szegény zsidói városi gondok közt tengődő, nehéz életű kisemberek, akik éppen most válnak magyar szegényemberekké. Életük gátlásokkal, előítéletekkel és megélhetési gondokkal teljes. Valami újfajta folklór ez: a Dob utca meg a Kazinczy utca bérkaszárnyáinak népélete. Nem proletárok, félnek is, hogy könnyen azok lehetnek. De nem is igazi polgárok, bár olykor remélik, hogy azok lehetnek. Felettébb nyomasztó világ ez. És Kóbor szürke, de gondosan szabatos stílusa igen megfelelő az egyszerre részvétteljes és mégis hideg tárgyilagossággal ábrázolt szürke emberek szürke életének jól megfigyelt ábrázolására.
Kóbor gyorsan szerez írói és újságírói tekintélyt. A Hétnek mindvégig főmunkatársa marad, de hamarosan főmunkatársa és valójában szellemi vezére a nagy hatású, jellegzetesen és következetesen liberális és kispolgári-demokrata Az Újságnak. Állandó rovata, a Rovás, évtizedeken keresztül a politikai élet olyan napi kommentárja, amelyet a közélet úgy vesz tudomásul, mint a polgári liberális igények és vélemények leghivatalosabb megnyilvánulását.
Egész életművéből alig lehetne tucatnyi novellát maradandónak ítélni; igaz, ezekről nem is lehet letagadni, hogy megvolt a maguk nagy jelentősége kisepikánk fejlődéstörténetében. És korai korszakának publicisztikája is fontos mozzanat újságírásunk történetében. (a MEK szócikke alapján)

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában