Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltánnak bizonytalan az irodalomtörténeti helye. Jó néhány verse a Nyugatban jelent meg, mégsem tartozik ahhoz a Nyugat-nemzedékhez, amely Ady mellett új útra indította a magyar irodalmat. Kosztolányi és Karinthy a legjobb barátai közé tartozott, Kosztolányi kétségtelenül hatott is rá, de nyelvezete, kifejezésmódja a legtöbbször közelebb áll Heltaiék múlt század végi nyelvhasználatához, és frivolsága is nemegyszer rokon Heltai kabaréköltészetével, de Heltai jobban tud művészien frivol lenni, mint ő. Az olvasó elképed attól is, hogy aki ilyen merészen vállalja az erotikát, hogy tud ilyen érzelgős sanzonközhelyeket leírni. Vannak Somlyó-versszakok, amelyek egy életen át elkísérik az olvasót, aki más esetben indokoltan feldühödik ugyanennek a finom poétának stílustalan laposságain. Bohém és felelőtlen volt, tetszelgett "az átkozott költő" maga választotta szerepében.
Amikor már igazán "átkozott költő" volt, amikor a társadalmonkívüliség már túlontúl valósággá lett, nem tudta művészi szerepként játszani. Hamar megöregedett, ötvenöt éves korában halt meg. Nem volt elég önkritikája, nem volt elegendő önbecsülése, nem tisztelte eléggé saját igazi tehetségét. Ezért nem tartozik a Nyugat költőinek első sorába. Pedig véletlenül sikerült remekművei mégis az ő közelükben jelölik ki irodalomtörténeti helyét. De az is igaz, hogy ebből a nagyszerű költőnemzedékből ő termelte a legtöbb selejtet. (Hegedűs Géza)