Gelléri Andor Endre

Gelléri Andor Endre (1906-1945) igazi novellista volt; ezt már csak azért is fontos hangsúlyozni, mert a mai érdekes és színvonalas magyar széppróza éppen a kisprózában szűkölködik. A kötetből megismerhetjük az alig több mint két évtizedes pálya teljes ívét.

Idill, látomás, realizmus, játékosság, már-már abszurdba hajló groteszk: ezek azok a jelzők, amelyet Gelléri művészetével kapcsolatban gyakrabban leírnak, ám legnagyobb teljesítményei mégis kétségkívül realista novellái, amelyekben az életanyag gyakran iszonytató súlyát az előbb felsorolt irányok egyike, legtöbbször valami hol tündéri, hol keserű játékosság enyhíti. Írásai gyakran önéletrajzi fogantatásúak, a mosodában, a szállítóknál, a külvárosi telkeken és a többi színhelyeken az író is élt, dolgozott, megfordult. Legfőbb témája a városi szegénység, a munkanélküliség, az alkalmi munka és a nehezen megszerzett, veszélyeztetett munkahely. Történelmi tapasztalatok - például a Pirók-történetek és más novellák világháborús emlékei - gyakran színezik ezt az anyagot, amiképpen más oldalról az erotika is. Kevésbé az alakok, mint inkább a jelenetek feledhetetlenek legszebb novelláiban. (Legeza Ilona)