Bársony István

Bársony István (1855-1928) elsőként novelláival aratta az első nagy sikert 1886-ban: I. díjat nyert az Ország-Világ pályázatán Proletárok című írásával. Ily módon Benedek Elek főszerkesztő tekinthető a felfedezőjének. Hamarosan megjelenik első könyve is, a Százszorszépek. Főleg vadásztörténeteivel aratott sikereket. 1910-ig 35 kötetnyi elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot írt. Hangulatos tárcái, elbeszélései és regényei ritka természetismeretről tanúskodnak, színes stílusuk révén a közönségnél nagy kedveltséget szereztek Bársony Istvánnak.
Hitvallása így szól:
"A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna."
Írói kvalitásait a szakma is elismerte. Az antológiák, almanachok, a díszkiadásban megjelenő nagy albumok (Tátra-album, Magyarország vármegyéi és városai) is igényelték munkáját, szakértelmét. Szakcikkei is rendszeresen jelentek meg, s több vadászati témájú könyv előszavát írta. (wikipédia)

A mai olvasó számára atmoszférateremtő írásmódja, hatalmas és precíz természetismerete lenyúgöző. Ismeri a természet és élővilágának legapróbb rezdüléseit csakúgy, mint a rengetegben koborcoló emberi lelket. (a Kiadó)