Stendhal

Goethe egy útirajza után úgy nyilatkozott, hogy a legélesebb szemű és rendkívül szemléletes írót fedezett fel benne. Balzac jelentette ki először, hogy ő a legjelentékenyebb francia írók egyike. Jó barátja, Prosper Mérimée példaképének, mesterének vallotta. Stendhalt pedig nem keserítette el, hogy ha olvassák is könyveit, az irodalom világában nagy csend van körülötte. Kitűnő kisregényeket írt, köztük az izgalmasan szép "Vannina Vannini"-t és egyebeket.

De a remekművek után még hátra volt legszebb regénye, "A pármai kolostor". 1839-ben, nem egész három évvel halála előtt alkotta meg 52 nap alatt. Nem írta, hanem egy jó gyorsírónőnek diktálta. Korkép és szerelem a legmagasabb fokon.

Halála után Prosper Mérimée nemcsak több művét rendezte sajtó alá, de sokat is írt róla. Tőle tudjuk, hogy mosolyogva jósolta meg, hogy körülbelül negyven évvel a halála után fogják felfedezni, és akkor lesz világhírű, halhatatlan. Ez majdnem naptári pontossággal következett be. A nyolcvanas évek legnagyobb hatású kritikusa, Taine világgá kiáltotta, hogy ott van a helye a legnagyobbak között. Azóta is ott tündöklik. Egyes méltatói őt tartják a legromantikusabb realistának, mások szerint a legreálisabb romantikus. - Ez is igaz, az is igaz, de alighanem e jelzők közül az a leghitelesebb, hogy "leg..." (Hegedüs Géza)

eBook a Digi-Book kiadásában