Ady Endre

Egy negyedszázadon keresztül minálunk minden Ady Endrét készítette elő. A magyar kapitalizmus kifejlődött, de nem múlt el a magyar feudalizmus, a független magyar állam név szerint 1867 óta megvolt, de az ország mégis félgyarmati helyzetben függött Ausztriától. A társadalmi problémák falun és városban kiéleződtek, és ha elmaradottan is, felnőtt a magyar munkásmozgalom. Egyszerre volt szükség egy indulatos polgártudatra a földesurak ellen és egy indulatos proletártudatra a polgárok ellen. Az irodalomban Reviczky óta tartott az erjedés állapota, fiatal nemzedékek keresték az újat, a korszerűt, s velük szemben a maradiság, az epigonizmus, az álszemérem egyre szervezettebben védekezett. Czóbel Minka és Szilágyi Géza már felfedezi a francia dekadensekben az ösztönző erőt. Bródy Sándorral már megszólal az új igényű próza és a harcos publicisztika. Érlelődőfélben volt az irodalom, és várta lángelméjét, aki kimondja a merőben újat, de úgy, hogy magába olvassza az örökséget is, aki példakép és vezéralak lehet. A feltételek tehát kedveztek Adynak, de Ady kellett hozzá, hogy beteljesítse a szükségszerűt. És 1906 februárjában megjelenik egy Új versek című könyv, amellyel megszületett a modern magyar irodalom.

Ady Endre világviszonylatban is a XX. század egyik legnagyobb költője, Petőfi óta a következő új főszereplő, akinek jelentőségéhez egészen József Attila fellépéséig senki sem fogható (Hegedüs Géza).
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában