Vértesi Arnold

Vértesi Arnold (1834-1911) hosszú írói pályáján körülbelül másfélezer novellát, sok történelmi és társadalmi regényt írt. Vérbeli elbeszélőnek bizonyult, a meseszövés érdekességében kevesen versenyezhettek vele kortársai közül. Történeteit erőltetés nélkül ontotta magából, elbeszéléseit könnyed hangvétellel adta elő. Arany János, akinek Koszorújába is írt, őt tartotta Jókai után a legjobban mesélni tudó magyar írónak.
Első elbeszélése megjelenésétől kezdve csaknem minden magyar lapnak munkatársa volt; tudott alkalmazkodni az uralkodó áramlatokhoz. Jókai hatása a népies romantika felé terelte, a vidéki életből merítette rajzainak tárgyát. 1867 után Gyulai Pál realisztikus törekvéseihez csatlakozott. Kiegyezés-kori dzsentri-alakjai ellenszenvesek, jellemzőik a kártya, az ivászat, az adósságok, a vagyon elherdálása. A lecsúszott egyének és típusok egész tömegét mutatta be, bizonyos egyoldalúsággal, hőseit többnyire csak felszínesen jellemezve. Az 1890-es évektől a nagyvárosi tematika és egy újabb, naturalista hangvétel jellemezte novelláit és regényeit. Korának egyik legtermékenyebb írója volt.

Mintegy másfélezer novella szerzője, ma azt mondanánk, hogy a szórakoztató irodalom (=ponyva?) képviselője volt. S bár nem tartozik irodalmunk első vonalába (életében Rejtő Jenőt sem sorolták oda...), mégis érdemes egy-egy regényét manapság is olvasni: remek és könnyed korrajzok, mély mondanivaló nélkül ugyan, ám felhőtlen szórakozást nyújtó kikapcsolódással.