Aiszkhülosz

Azt is mondhatjuk, hogy vele kezdődik a drámatörténet. A műfaj előzménye, a Dionüszosz istennek öltözött színjátszó pap és a mámoristen kísérőinek, a kecskebőrbe bújt kórusnak egymás szavára válaszolgató beszélgetése ugyanis már valamivel előbb, Kr. e. 543-ban felhangzott Athénban az összegyűlt nép gyönyörködtetésére, de ebben még nem volt jelen az ellentétes törekvések összeütközése, vagyis a későbbi értelemben értendő konfliktus. Ez még csak látványos "kecskeének" volt. (Kecskeének görögül "tragoidia", ebből lett a további évezredek tragédia elnevezése.) Mégis kétségtelen, hogy ezt az újfajta látványos játékot kell a drámai műfaj előzményének tekinteni. - Közismert, hogy ezt a nagy hatású újítást egy Theszpisz nevű, Eleuszisz falujából érkező Dionüszosz-pap találta ki és mutatta be Athénban. Hatásos volt és divatos lett, de hogy dráma legyen belőle, ehhez egy nagy költő kellett, aki két személy beszélgetésében (görögül "dialogosz"-ában) valósítja meg a most már merőben új műfajt jelentő drámai cselekményt. Ezt a Kr. e. V. század első évtizedében Aiszkhülosz volt képes elképzelni és megfogalmazni. Ez időrendben egy-két évszázaddal előbb történt, mint az ettől messzire kialakuló kínai, majd indiai színjáték kezdete. Ezért mondjuk vitathatatlanul, hogy Aiszkhülosszal kezdődik a dráma világtörténete. (Hegedüs Géza)