Pap Károly

A hitbuzgó zsidók ókorból örökölt rítusa szerint a mindennapi imához a homlokra és a bal karra imaszíjat (héberül: t'filint) kell tekerni; szombaton (zsidósan: sábeszkor) azonban csak t'filin nélkül szabad imádkozni. Nos, van egy nagyon régi zsidó vicc, hogy: "Mi az, amit se zsidó, se keresztény soha még nem csinált?" A válasz: "Hogy sábeszkor t'filinnel imádkozzék." Ennek a groteszk kérdésnek az analógiájára tehetnők fel a kérdést: "Miféle életmű az, amit még se zsidó, se keresztény író nem hozott létre?" A válasz ez lehetne: "Pap Károly életműve." Úgy hiszem, soha zsidót így nem izgatott Krisztus alakja, lélektani alkata és történelmi jelentősége, soha harcos kommunista vörös parancsnokot nem gyötört meg ennyire egy vallás, amelynek tanításában hitt is, meg nem is, soha zsidó vallási buzgalomban nevelt, majd harcos kommunistává lett ember nem áhította ennyire, hogy magyar hazafi legyen, soha zsidóságát ilyen látványosan hangoztató férfi nem került volna abba a helyzetbe, hogy egyetlen vallási lángolással imádott szerelme, majd felesége keresztény - méghozzá vallásos keresztény - legyen. - Ez a Pap Károly a XX. század magyar irodalmának egyik legjobb novellistája, a költői magyar próza egyik kiváló mestere volt. Móricz Zsigmond ugyanúgy lelkesedett érte, mint Illyés Gyula, és elpusztult mint elhurcolt zsidó a buchenwaldi haláltáborban, még csak azt sem tudjuk, mikor, valószínűleg 1945 elején. (Hegedüs Géza)