Shakespeare, William

A nyugati kultúrkör három legnagyobb költője közül az első, Dante, a Rend embere, a katolikus rendé, amelyen a nyugati társadalom felépül; a második, Shakespeare, az antitézis a tézisre, ő a lázadás, a korlátlan szabadság költője. Nemcsak drámaíró; még inkább és elsősorban költő, a legfőbb költők egyike. Költészetének hatalmával végleges, megközelíthetetlenül tökéletes szavakban tudja kifejezni az emberfaj örök bölcsességét, a végsőt, amit életről-halálról gondolnak és a végső keserűséget, amit ez a gondolat kivált. Shakespeare a "tiszta költészet" legnagyobb mestere, kinek mágikus művészetére áll, amit ő maga mond: S igy semmije szét nem omol / Hanem éri dús csodás / Tengeri elváltozás [Vihar]. (Szerb Antal)