Ujhelyi Nándor

Ujhelyi Nándor (1888-1933) a XX század elejének egyik divatos, és felettébb termékeny kereskedelmi írója volt, aki szép sikereket mondhatott magáénak, mint vígjátékíró is. "Lehetetlen észre nem vennünk mondatai színes ömlésében, az elbeszélése széles és komoly hömpölygésében, a bőségben az epikai tehetséget, a régi magyar mesélőkedvet." Írja a pályakezdő Ujhelyiről Kosztolányi a Nyugatban. Talán ezért tartották a modern Jókai nagy ígéretének, de fáradhatatlan elbeszélő kedve és megélhetési gondjai révén, szépirodalmi babérok helyett inkább korának Lőrincz L. Lászlója lett. A könnyű-irodalom szinte valamennyi műfajában kipróbálta magát, szép anyagi sikereket elérve. Rémregények, kísértet históriák, egzotikus titokzatosságok, és más torkot szorító elbeszélések mellett törést a pályáján mégis a pornográfnak kikiáltott erotikus művei jelentették. Az ezekből fakadó perek, a kiközösítés, a közfelháborodás elvágták hazai karrierjét. Bécsbe, majd Berlinbe települt át, ahol virtuóz meseszövéssel megírt francia társalgási darabjai jó fogadtatásban részesültek a német színpadokon. Sikeres színpadi szerző lett, s ebben az sem nagyon zavarta, hogy az egyre nacionalistább német közfelfogás miatt álnéven szerepelt a plakátokon (ne derüljön ki, hogy magyar). Legenda szerint állítólag egyszerre három darabja is futott a berlini színpadokon, mind más név alatt. A frissen megválasztott kancellár, Hitler Németországából Bécsbe érkezett, 1933 koratavaszán. Haza nem jöhetett, az ellene szóló elfogató parancs - a jó-erkölcs védelmében - még érvényben volt. A világ talán egyetlen "erotikus emigránsa" lett. Egy váratlan fordulattal a bar-kochba szójáték koronázatlan királyaként ismert Ujhelyi Londonba utazott, hogy ott egy vetélytársával találkozzon. Ott is temették el, s vele a XIX századból itt rekedt utolsó nagy bohém szállt sírba. Siker, fény, hírnév, ragyogás soha nem érdekelte. Nem gyűjtött semmit, amije volt felélte, megette, elutazta, megitta, vagy épp magán hordta. (szineszkonyvtar.hu)