Új jelszó kérése
Új jelszó kérése

Rousseau, Jean-Jacques


A felvilágosodás észkultuszának kellős közepén megszólal Rousseau, és a szív jogait követelve, az érzelem elsőbbségéről vall. A szentimentalizmus szót csak később találták ki, de vele kezdődik. Ez az áradó érzelmesség pedig az önfegyelmező klasszicizmus irodalmi uralmának közepette ösztönző példát mutat az önkitárulkozásra, a szenvedélyek ábrázolására; a körzővel és vonalzóval tervezett parkok divatja idején a vadonba, a természetes természetbe akar menekülni. A romantika szót még későbben találták ki, de Rousseau-val kezdődik. És ez az érzelmes, álmodozó, szenvedélyekre és szenvedésekre valló új hang semmivel sem volt kevésbé forradalmi és forradalmasító ága a francia felvilágosodásnak, mint a józan észt istenítő másik, amelynek Voltaire volt az irodalmi főalakja. Voltaire és Rousseau mindvégig gyanakodva tekintették egymást (bárha korábban a fiatalabb Rousseau gondolatindító és bátorító hatásokat kapott a nála idősebb Voltaire műveiből), olykor hűvös és ironikus udvariassággal leveleztek, olykor egymás háta mögött sértően nyilatkoztak szóban és írásban - mégis elválaszthatatlanok. Ez a két nagy író (s velük harmadikként az elsősorban filozófus és ismeretterjesztő Diderot) tette a legtöbbet az avult feudális világkép szétrombolásáért és a polgári forradalom szellemi előkészítéséért. (Hegedűs Géza)


Sorrend:


Webáruház készítés