Új jelszó kérése
DigiBook e-Book olvasó szállítás

2017. évi szállítási információk:

Ha a FoxPost csomagautomatáit választja, e-könyv olvasóját INGYEN szállítjuk!

FoxPost csomagautomaták 50 helyen

A GLS 20.000.- Ft feletti megrendelését 890.- Ft-ért szállítja házhoz vagy csomagpontra,

idén a Pick-Pack Pontra történő kiszállítást nem javasoljuk. 

KOBO Aura ONE - világújdonság!

A KOBO Aura ONE        a világ első változó színű háttérvilágítással szerelt, 330 DPI felbontással, 20 cm-es képátlójú MEGÉRKEZETT!

KOBO Aura ONE színes háttérvilágítással

Termékajánló
Kiemelt Partnereink

Icarus readers

Icarus brandlogo

Energy Sistem

 Energy Sistem brandlogo

Támogatóink

Büszkén tudatjuk minden kedves érdeklődőnkkel és vásárlónkkal, hogy e-könyveink kiadását immár a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja!

NKA logó

Termék részletek


Macaulay: Hampden János_EPUB

Macaulay: Hampden János_EPUB
640 Ft

Az angol történelem meghatározó eseménye volt az a pillanat, amikor I. Károly király, katonáitól övezve az ülésező hosszú parlamentre rontott, és 1642 januárjában le akarta tartoztatni az ötöket - köztük John Hampdent.
A fegyveres összetűzésig fajuló vita kiváltója egy középkori adó kiterjesztése volt, amihez Károly nem kérte a parlament beleegyezését. Ez az esemény egyik kiváltó oka lett az angol polgárháborúnak, melynek egyik csatájában, 1943-ban halálos sebet kap Hampden és meghal. Ezt követően a polgári ellenállás és a rettenthetetlen hazafi mintaképe lesz Hampden.
A brit hagyományokban ma is évről-évre megemlékezik az Alsóház erről az eseményről, emlékeztetve a monarchiát és annak mindenkori uralkodóját, hogy a parlament tőle független és nélküle nem kormányozhat.
Macaulay tehát egy olyan, a brit történelem ikonikus figuráját választott életrajza témájául, mely angol nyelvterületen része a mindennapi történelmi emlékezetnek. A remek írást Szász Károly klasszikus magyar fordításában adjuk közre.

  • Részlet az e-könyvből:

    Ha Hampden jellemének csak valamely gyönge oldala volna is, ha magaviselete csak a legcsekélyebb rést adná a nevetségessé tételnek, meg vagyunk győződve, hogy a Károly-párti irók a legkisebb könyörülettel sem viseltettek volna iránta. Ez irók gondosan megőriztek minden csekély körülményt, a mi elleneseiket gyűlöletes vagy megvetésre méltó szinben tüntethetné föl. Értetlen túlbuzgók beszédmodorát nevetségessé tenni el nem mulasztották; elbeszélték hogy Pym egy beszédébe belesült, hogy Iretonnak egyszer Hollis megrángatta az orrát, hogy Marten Henriket a Northumberlandi gróf megbotozta, hogy St. John mogorva modorú volt, hogy Vane-nek csúnya arcza s Cromwellnek vörös orra volt. De sem a ravasz Clarendon, sem a gúnyoros Denham nem mert a legkisebb hibáztatást is intézni a Hampden erkölcse vagy magaviselete ellen. Mi volt felőle kora legjobb embereinek ítélete, Baxtertől tudjuk. E kitűnő egyén, kitűnő nem csak kegyessége s hitbuzgó ékesszólása, hanem mérséklete, poli-tikai ügyekben jártassága s a jellemek meg-ítélésében nagy tapintata által, azt írja a „Szentek nyugalmáéban, hogy azon gyönyörök egyike, melyeket a mennyországban élvezhetni remél, a Hampdennel való társalkodás. A restauratio után megjelent kiadásokból Hampden neve kihagyatott. „De ki kell jelentenem az olvasónak, úgymond Baxter, hogy nem azért törültem ki, mintha egyénisége felől nézetemet megváltoztattam volna… Hampden János azok egyike volt, kiknek eszélyben, kegyességben, békés tanácsokban kitűnő voltát barát és ellenség elismeri, a legátalánosabban magasztalt mindazon emberek közt, kikre azon korból emlékezem. Emlékszem egy mérsékelt, eszélyes, koros úriemberre, ki tőle távol állt de öt ismerte, s nekem azt mondotta felőle, hogy ha választása volna, ki akar lenni akkor a világban, ő Hampden János kivánna lenni. Csak sajnálni tudjuk, hogy részletesb emlékiratokkal nem bírunk azon emberről, ki miután a legerősebb kísérteteken átment, melyek az emberi erényt környezhetik, miután a legtevékenyebb részt vette egy forradalomban és egy polgári háborúban, még is ily magasztalást birt kiérdemelni s ily tekintélytől. De a részletes emlékek hiánya a legjobb bizonyíték arra, hogy még a gyűlölet sem volt képes foltot találni emlékén.
    Élete elsőbb szakának történetét kevés szóval elmondhatjuk. Oly család utóda s feje volt, mely még a hódítás előtt települt meg Buckinghamshireben. Az általa örökölt birtok egy részét Hitvalló Eduárd adományozta.
    Hampden Balduinnak, kinek neve azt látszik mutatni hogy egyike volt az utolsó angolszász király normann kegyenczeinek. A york és lancaster-házak viszálya alatt a Hampdenek a veres rózsa pártján állottak s következéskép üldöztettek IV. Eduard és kegyel-tettek VII. Henrik által. A Tudorok alatt a család nagy és virágzó volt. Hampden Griffith, buckinghamshirei főbiró (high sheriff) falusi birtokán nagy pompával vendégelte meg Erzsébet királynét. Fia Hampden Vilmos azon parliamentben ült, melyet ezen királyné 1593-ban hivott össze. Vilmos Cromwell Erzsébetet vette nőül, nagynénjét azon hires férfiúnak, ki később a britt szigeteken több mint királyi hatalommal uralkodott; és ezen házasságból származott Hampden János.
    1594-ben született. Atyja 1597-ben meghalt s őt nagyon terjedelmes birtok örököséül hagyta. Miután nehány évet a thamei nyelvészeti oskolában töltött, az ifjú Hampden, tizenöt éves korában a Magdalena-collegiumba küldetett, az oxfordi egyetemen. Tizenkilencz éves korában a Belső Temple hallgatójáúl vétetett föl, hogy az angol jogtudomány elveit tanulja. 1619-ben nőül vette Symeon Erzsébetet, kihez úgy látszik meleg szeretettel ragaszkodott. A következő évben, a korunkban szomorú nevezetességre jutott Grampound mezőváros (borough) részéről a parliamentbe küldetett.
    Magány-életéről élete ez első korszakából keveset tudunk azontúl mit Clarendon beszél felőle. „Világba léptekor, - igy ir e nagy történetiró - minden kicsapongásoknak átengedte magát, a játékban, testgyakorlatokban és társasági életben, a mi csak akkortájban a legvigabb életmódú embereknél szokásban volt. Jellemén azonban nevezetes változás történt. „Egyszerre, - úgymond Clarendon, - a gyönyör és élvteljes életből rendkivüli mérséklett és szigorú élet s egészen józan és komoly társaság felé fordult. Hihető hogy e változás akkor történt Hampdenen, midőn körülbelől huszonöt éves volt. Ez időkorban lépett házasságra egy általa becsült és szeretett nővel. Ekkor lépett a politikai pályára. Oly szerencsés alkatú szellem mint az övé, ily körülmények közt könnyen fölcserélhette a kicsapongó gyönyöröket a házi örömökkel és polgári kötelességekkel.
    Ellenségei is megengedték, hogy oly ember volt kiben az erény legszelídebb s leg-kevésbé rideg alakjában mutatkozott. Puritáni erkölcsökkel tökéletes udvaroncz modorát egyesité. Még az életmódjában bekövetkezett átalakulás után is „megtartotta, - mint Clarendon mondja, természetes szeretetreméltóságát és élénkségét, s mindenek felett minden ember iránti nyájas udvariasságát. E tulajdonok felekezete és pártja legtöbbjétől megkülönbözteték őt; és a nagy válságban,melyben utóbb oly fő részt vett, alig tettek kisebb szolgálatot a hazának mint átható éleselmüsége, s rendületlen bátorsága.
    1621. januárban foglalta el székét Hampden az alsóházban. Anyja rendkivül óhajtotta volna, hogy fia peerségre emeltessék. Családja, birtokai, személyes előnyei mind olyanok voltak, hogy bármely időkorban isigazoltak volna ily tisztességre való vágyakozást. De első Jakab uralkodása alatt rövidlépcső vezetett a Lordok házába. Csak kérni és fizetni kellett s oda jutott az ember. A czimek áruba bocsátása oly nyilvánossággal űzetett, mint korunkban a mezővárosok s pusztahelyek (borough) áruba bocsátása. Hampden megvetéssel utasitotta vissza a megalázó tisztességet melylyel családja őt felruháztatni óhajtotta; s azon párthoz csatlakozott melyellenzéket képezett az udvarral szembe.
    E tájban volt, mint Lord Nugent helyesen megjegyzi, hogy a parliamenti ellenzékrendezettebb alakot kezdett ölteni. Igen régi kortól fogva az angolok sokkal nagyobb mértékű szabadságot élveztek mint bármelyikszomszéd nemzet. Mikép történt, hogy egy idegen hódítók által elfoglalt s leigázott ország, oly ország melynek földe külföldi kalandorok közt osztatott ki, s melynek törvényei idegen nyelven írattak, oly ország mely a legroszabb nemű zsarnokság, a fajnak faj fölötti zsarnoksága alatt nyögött, a polgári szabadság székhelyévé s a körülfekvő országok bámulatának és irigységének tárgyává válhatott, - ez egyike a leghomályosabb kérdéseknek a történet-bölcsészetben. A tény azonban bizonyos. A normann hódítás után más-fél századra, a Nagy Charta (az angol alkotmány szabadságlevele) ki volt adva. Két századdal a hódítás után az első Alsóház öszszeült. Troissart mondja, mit valóban egész elbeszélése is eléggé bizonyít, hogy a tizennegyedik század minden nemzetei közül az angol volta legkevésbé hajlandó elnyomatást tűrni. „Ez a legveszélyesb nép a világon, s a legbántóbb és legkevélyebb.u A jó kanonok hihetőleg nem vette észre, hogy mindazon jóllét s belbéke mit e „veszélyes" nép élvezett, azon szellemnek volt épen gyümölcse, melyet ő „kevélynek és bántónak“ nevez. Pedig elég bőséges tanúságot tesz az okozatról, bár nem bir elég éleslátással hogy azt az okokig nyomozza. „Az angol királyságban, úgymond, minden ember, földmíves és kereskedő, megtanult békében élni s folytatni munkáját és űzni kereskedését. A tizenötödik században, bár Angliát a királyi ház két ága közötti tusa rázkódtatta, a nép erkölcsi és anyagi helyzete folyvást javult; a jobbágyság csaknem egészen elenyészett; a harcz nyomorúságát jóformán csak a fegyverviselők érezték; a kormány zsarnokságát jóformán csak az aristokratia. Az ország intézményei, a szomszédkirályságokéival egybe hasonlitva, úgy látszik megérdemelték Fortescue dicséreteit. Negyedik Edvard kormánya, bár mi azt kegyetlennek és önkényünek nevezzük, emberies és szabadelvű volt, ha a XI. Lajoséval vagy Merész Károlyéval mérjük össze. Comines,ki Flandria gazdag városai közepette élt, s ki Velenczét és Florenczet meglátogatta, sohasem látott jobban kormányzott népet mint az angolt. „Nézetem szerint, úgymond, a világminden birodalmai közt, melyekről tudomásom van, Anglia az, a hol a közügy legjobban foly, a hol legkevesebb erőszak uralkodik a népen, és a hol nincsenek a háború által megtámadott és lerombolt épületek.
    A tizenötödik század végén és a tizenhatodiknak kezdetén, az addig az aristokratia által birt befolyás egy nagy része a koronára ment át. Soha angol király oly egyedúri hatalom birtokában nem volt mint Nyolczadik Henrik. De mig a királyi előjogok a nemesség rovására növeltettek, két nagy forradalom jött létre, melyek annyi más forradalmak szülő-anyjaivá voltak leendők, a nyomtatás feltalálása és az egyházi reformatio.
    A reformatio közvetlen hatása Angliában, teljességgel nem volt kedvező a politikai szabadságnak. A pápák által gyakorlott tekintély s hatáskör, csaknem egészen átruháztatok a királyra. Két félelmes hatalom, melyek gyakran szolgáltak egymás ellensúlyozására, most egyetlen zsarnok személyében egyesitteték. Ha azon rendszer, melyben az angolegyház alapitói működtek, állandó maradhatott volna, akkor a reformatio, politikai tekintetből a legnagyobb átok lett volna mely valaha Angliát érte. De ama rendszer magában hordá romlása magvait. Az egyház fejének nevét át lehetett ruházni Kelemenről Henrikre;de lehetlen volt ez új intézményre átruháznia tiszteletet melyet a régi intézmény ébresztett a lelkekben. Az emberiség nem azért tört szét egy jármot, hogy másikat vegyen nyakába. A római püspök felsősége századokon át a keresztyénség egyik alapelvének tekintetett. Mellette szólt minden mi csak egyelő ítéletet melylyé és erőssé tehet: tiszteletes régiség, magos tekintély, közmegegyezés. A dajka első leczkéi azt tanitották. A pap min-den intelmei, azt mint kétségtelent föltételezték. Azt megszüntetni annyi volt, mint számtalan eszmemenetet megzavarni s nagy és veszélyes megrendülést okozni az elvekben és meggyőződésekben. S mégis, ez előítélet, bár mily erős volt is, az emberi ész fölszabadulásának nagy napján meg nem állhatott Es nem lehetett várni, hogy a közérzület, épen mikor példátlan erőfeszítéssel egy sok embernyomon át eltűrt varázs alól fölszabadította magát, békésen adja alá ismét oly zsarnokságnak mely a régiség jogczimére sem hivatkozhatik. Kóma mellett volt legalább az elévülés. De protestáns türelmetlenség, egy most felvergődött felekezet zsarnoksága, csalhatatlanság igénylése oly vezetők részéről, kik bevallják hogy életök legnagyobb részét tévelygésben töltötték, a magánvélemény s ítélet szabadságának megszorítása oly vezérek kedveért kik saját eljárásukat is csak a magánvélemény szabadságával indokolhatják, oly dolgok miket soká tűrni nem lehetett. Azok kik a keresztet letépték vala, nem soká üldözhettek másokat a karing miatt. Nem nagybelátás kivántatott azon emberek következet-lenségének s elvtelenségének átlátására, kik, ellenvéleményben csaknem az egész keresztyén világgal, magokkal szemben ellenvéleményt tűrni nem akartak, kik lelkiismereti szabadságot követeltek, de azt másoktól megtagadták, kárhoztatták az üldözést; magok üldözők voltak, az észokokat sürgették egyfelől a tekintély ellen, tekintélyt állitottak másfelől az észokok ellenébe. Bonner legalább saját elvei szerint cselekedett. Cranmer magát az eretnekség vádjától csak oly erősségekkel igazolhatta, melyek őt gyilkosnak bizonyították.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981498
Webáruház készítés