Új jelszó kérése
DigiBook e-Book olvasó szállítás

2017. évi szállítási információk:

Ha a FoxPost csomagautomatáit választja, e-könyv olvasóját INGYEN szállítjuk!

FoxPost csomagautomaták 50 helyen

A GLS 20.000.- Ft feletti megrendelését 890.- Ft-ért szállítja házhoz vagy csomagpontra,

idén a Pick-Pack Pontra történő kiszállítást nem javasoljuk. 

KOBO Aura ONE - világújdonság!

A KOBO Aura ONE        a világ első változó színű háttérvilágítással szerelt, 330 DPI felbontással, 20 cm-es képátlójú MEGÉRKEZETT!

KOBO Aura ONE színes háttérvilágítással

Termékajánló
Kiemelt Partnereink

Icarus readers

Icarus brandlogo

Energy Sistem

 Energy Sistem brandlogo

Támogatóink

Büszkén tudatjuk minden kedves érdeklődőnkkel és vásárlónkkal, hogy e-könyveink kiadását immár a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja!

NKA logó

Termék részletek


Karinthy Frigyes: Panoráma_EPUB

Karinthy Frigyes: Panoráma_EPUB
540 Ft

TARTALOM

Panoráma
„Olivia két lelke”
Arab irodalom
Élő tükör
Hogy van?
Kamatos kamat
Gyerekek és bolondok...
Abécédé
A költő és a lepke
Nagyságos asszony
A helyzet képe
Tanáccsal el vagyok látva
Influenza
Vizözön
A nagy drámairó
Én...
Ünnepi szám
Élet, a nagy drámairó
Nem irok szinházról
Paraj ur pünkösdi királysága
Csoportosulás
Sakkozók
Bátorság, fiatal barátom
Népek öröme
Megszólal a telefon
Mokan
„Világegyetem” kaucsuksarok
Autótaxi
Résztveszek a drámapályázaton
Nem tudom, de nekem a feleségem gyanus...
Johnson-Jeffries boxmérkőzés
Levél tisztelt cugszfüreremhez
Heraklesz tizenharmadik hőstette
Hetyegés
Vesztőhely
Kész kroki!
Protekció
Költő és kritikus
Az inkarnátor
A becsületes ember
A kalap
Férfi-ideál
Az emberiség városa
Feltámadás
Nagybeteg a cipőm
Feljebbvalóval senki se ideges
Daliás idők
Az emberszelidítő
A rendező
Átalakulok részvénytársasággá

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Kamatos kamat

    Feleség: Ugyan, mit akarsz ezzel a három millióval... Nevetséges! Mit lehet azzal kezdeni?
    Férj: Ez a te beszéded, tudom... Ez a te elved, ez a legyintés, ez az „ugyan mit lehet azzal csinálni?” - ez a te házi politikád, amivel engem tönkretettél, amivel lezüllesztettél, engem, akiből lehetett volna valami... ez a lebeszélés, ez az elkedvetlenités, ez a leforrázása minden tervnek és kedvnek és reménynek, ami néha még kicsirázik bennem, hogy segitek magamon, kitépem magam ebből a nyomoruságból... hogy nekem is lehet szerencsém, mint annyi másnak... Mit lehet kezdeni, mit lehet kezdeni!!... Szóval, ha nem lehet kezdeni vele semmit, dobjam a kályhába, vagy szórjam ki a nép közé... Más asszonynak vannak ötletei, más asszony biztatja a férjét, spórol, hisz a jövőben, akar valamit... te meg csak: „ugyan, mit lehet kezdeni?”. Minden szavad sértő és megalázó!... mindent keveselsz... minden semmi, amit én csinálok...
    Feleség: Velem ne veszekedj, én már nem is beszélek. Már nem is semmi, óriási vagyon, három millió! Vedd meg a Ganz-gyárat rajta és csinálj belőle operettszinházat és szerződtesd le a Jeritzát hat évre, az egy jó befektetés, három millióval.
    Férj (dühösen): Nem vagyok kiváncsi a savanyu humorodra! Igenis, lehet valamit kezdeni három millióval, igenis... ha ez a három millió véletlenül megvan és fölösleg... fölösleges három millió több, mint harminc millió, amire szükség van... mert a harminc milliót ki kell adni, de a hármat kamatoztatni lehet, be lehet fektetni valamibe... kisérletezni lehet vele, növeszteni lehet, el lehet vetni magnak...
    Feleség (szárazon): Az egy nagyon régi vivmány, hogy a férjnek, akire egy család rábizza a szemefényét, valaminek vagy valakinek kell lenni mindenesetre - gazdagnak, vagy tehetségesnek, vagy jó családból valónak, vagy kiváló embernek, vagy legalább szépnek.
    Férj (fuldokolva): Szóval én egyik se vagyok?
    Feleség (könnyedén): Nem rólad beszéltem. Csak ugy általánosságban.
    Férj: Hát akkor én csak ugy általánosságban, csak ugy közmondásszerüen, csak ugy aforizmából, csak ugy minden személyeskedés nélkül, anélkül, hogy rólad beszélnék, igazán, távol legyen tőlem, megjegyzem, hogy... hogy... te se gazdag nem voltál, se szép nem voltál, se müvelt nem voltál.
    Feleség (szárazon): Érdekes. Akkor hogy van az, hogy mégis megevett a fene értem. Akkor miért kellett a kilencedik kosár után, amit kaptál tőlem, engedni mégis az édesanyád könyörgésének, hogy mentsem meg az életedet, hogy énekeljek neked egy boldogitó igent, amitől kiesik a revolver a szádból, amivel minden pillanatban főbe akartad lőni magad miattam.
    Férj: Szegény édesanyám, tévedett.
    Feleség: Mért, nem akartad főbelőni magad?
    Férj: Dehogynem. Abban tévedett, amiért nekem ajánlotta, hogy tegyek ugy, mintha főbe akarnám lőni magam. A nagybácsiban tévedett.
    Feleség: A nagybácsiban?
    Férj: A te nagybácsidban, a Géza bácsiban, a nábobban, a milliárdosban, akiről azt hitte, hogy te a kedvence vagy neki és hogy nagy hozományt fog adni neked, ha férjhezmégysz.
    Feleség (szünet után): Szóval te csak azért vettél el engem, mert azt hitted, hogy a Géza bácsi áll mögöttem.
    Férj: Á, én csak általánosságban beszélek.
    Feleség (hevesen): Szóval, hogy én nem vagyok a kedvence a Géza bácsinak, csak ugy tettem, mintha az volnék.
    Férj: Ugyan kérlek...
    Feleség (egyre dühösebben): Hát tudd meg, hogy igenis az vagyok... tudd meg, hogy tegnap is azt mondta... még tegnap is... hogy képes volna rámiratni a köruti négyemeletes házát, csak azért nem teszi, mert neked volna hasznod belőle és ő téged utál.
    Férj (sápadtan): Hazugság.
    Feleség: Hazugság?!... Hát akkor idehallgass!!... Kijelentette és hajlandó irásban adni, hogyha gyermekem születne, abban a minutumban rám iratná a házat. Mert akkor, ugy érzi, nekem adná és annak, aki az enyém, és aki hozzám tartozik!!... Nem akartam megmondani neked!...
    Férj (szünet után): Ez igaz?
    Feleség: Ha akarod, elkérem tőle az irást.
    (Hosszu szünet.)
    Férj (óráját nézi).
    Feleség (gunyosan): Félsz, hogy lekésed a kasszirnőt?
    Férj (lágy hangon): Ugyan kérlek... azt nézem, hogy ma nincs is kedvem elmenni...
    Feleség: Nem mész el?
    Férj (mosolyog): Talán nem veszed szivesen, ha itthon maradok?
    Feleség (vállat von).
    (Szünet.)
    Férj: Ezt a ruhát - izé - most csináltattad?...
    Feleség: Miért? Talán nem tetszik?
    Férj: Dehogy... Inkább azért kérdem... Nagyon jól áll... Nagyon csinos vagy benne.
    Feleség: Mi az, megőrültél? Még sose hallottam tőled bókot.
    Férj (mosolyog): Nem tehetek róla, ha nem vetted ki a szavaimból... (szünet után) Szóval rossz néven veszed, hogy itthonmaradtam?!...
    Feleség (vállat von).
    Férj (kinyujtja a kezét, halkan, melegen): Margit...
    Feleség (duzzogva): Eregy... utálatos...
    Férj (viharosan megöleli): Utálatos... hát legyek utálatos... csak te legyél jó és aranyos... (halkan)... hát... maradhatok?
    Feleség (vállat von, elneveti magát): Ó, te... szélkakas...
    Férj (élénken, felvillanyozva): Tegyél fel teát... van még abból a barackpálinkából?... Görbe estét csapunk... kettesben...
    Feleség (hozzásimul): Ó... te nagy gyerek... Mi ütött beléd?
    Férj: Belém?... Semmi... Mi ütött volna? Szerelmes vagyok...
    Feleség (duruzsolva): Kibe?
    Férj: Kibe!... Kibe!... (viccesen) A Géza bácsiba... (csók. - Szünet. - Szórakozottan.)... Apropo, a ruhacsinálás... mondd csak... kapni hárommillióért csecsemőkelengyét?!... (átöleli, enyelegve) Nem rossz befektetés volna... azt mondják, az őszre nagyon felmegy az ára...

     

    Gyerekek és bolondok...

    Misikét igen komoly elfoglaltságában zavarja meg anyuka. Cseresznyemagból hosszu sort rakott ki a padlóra, kacskaringós vonalban: most éppen azon fáradozik, hogy a két utolsó magot, amire még szükség volt, a fogával próbálja kiszedni a lábujjai közül. Nehéz feladat: érthető, hogy szeretne hamar tullenni a zavaró incidensen.
    Anyuka viharosan felkapja az ölébe, szorongatja.
    - Szereted anyukát?
    - Szereted.
    - Ugy mondd: szeretem.
    Misike elnézően:
    - Szeretem.
    Délután anyuka éppen panaszkodik Ede bácsinak. Nem lehet ezt kitartani, a cselédekkel, meg a Lotti néni is mindig, igy meg ugy. Mit bánja ő, verekedjenek, de őt hagyják ki a játékból. Ő nem vállalja ezt az ellenszenves szerepet.
    Misike meghallja a „szerepet” szót.
    - Szereted anyukát.
    Anyukának tátvamaradt a szája.
    - Hallotta ezt az angyalt?
    Viharos ölbekapás, könnybelábadó szemek.
    - Az egyetlen, aki miatt érdemes élni!... Csak mi ketten!... Csak mi szeretjük egymást ezzel az édes macajkával!... Honnan veszi a szavakat, csak tudnám! Mindennap uj szóval lep meg! Most is, hallotta, megérezte a finom kis szivével, hogy haragszom, - meg akart vigasztalni!
    Este Lotti néni átjön, hogy ő nem birja azzal az emberrel. Ne jöjjön haza, annyi baj legyen, de intézze el a feleket, ne sózza az ő nyakába.
    - Veszek egy mindenest, kérlek szépen...
    Misike ennyit hall: „Veszek egy”.
    - Lotti néni mindig veszekesz.
    Általános megrökönyödés. Hallottad ezt a kölyköt? Hát igen, erről van szó, hogy Lotti néni folyton veszekszik, nem lehet kibirni, igaza van Ede bácsinak. No de ilyet... mit szóltok ehhez a gyerekhez? Gyerekek és bolondok... Megmondta a véleményét!... Példátlan, milyen megfigyelő!... Na, ezt elmesélem az uramnak!... Micsoda eredeti gyerek!... Szervusz, Károly, éppen odavagyunk, mit szólsz ehhez a gyerekhez?... Kérlek, itt beszélgetünk a Lotti nénivel az Edéről... hogy mi az oka a bajnak, meg igy... egyszerre ez a tökmag föláll, odajön, ránéz a Lottira és azt mondja: „Igen, mert a Lotti néni folyton veszekszik vele!” Majd leestünk a székről!... Képzelheted, a Lotti hül-fül, aztán mérgesen el is ment. Hogy mondtad, Misike?! De honnan veszi ezeket a szavakat!... A kis fejében ő megfigyelte és gondolkodott...
    - Hát igaz, nagyszerüek ezek a gyerekek... A Stetteréknél is hallottam egy jó gyerektörténetet... de már elfelejtettem.
    - Mi van a Stetterékkel?
    - Az, hogy a Stetter csődbemegy, hogy igy folytatják. Különben meghivtak bennünket vasárnapra, hogy hozzuk el a Misikét is.
    Vasárnap Stetteréknél.
    - Na, ki jön a bácsihoz?
    - Ne komiszkodj, Misike... menj oda szépen a bácsihoz. Mondd csak el, hogy is volt a Lotti nénivel? Tudod, hallatlan... Ülünk együtt, nagy családi tanácskozás... Nem tudtunk zöld ágra vergődni... Egyszerre csak odaáll ez a tökmagjankó és elintézi a dolgot... Hogy aszongya, az Ede bácsinak van igaza... Mint egy felnőtt!... Misike, rögtön fogadj szót...
    - Ejnye, te komisz gyerek... nem fogadsz szót? Beduglak a kályhacsőbe!...
    Misike felfülel.
    - Nem!... A Stetter bácsi megy a csődbe!...
    Óriási ribillió! Nahát!... Tyü, a kirelejszumát te gyerek, hát ezt honnan veszed?!... Micsoda esze van!...
    Gyerekek és bolondok...
    Szerintem a fonográf is.

     

    Abécédé
    vagy
    Az idealis szindarab

    Szindarabot szeretne irni, fiatal barátom? A dolog nagyon egyszerü, mihelyt nem töri a fejét valami eredeti, különös tárgyon, ami senkinek nem jutott még eszébe (magának se, persze, hiszen akkor már nem is törné a fejét!), hanem szembenéz a problémával, gondolkodás nélkül, magától és természetesen rá fog jönni, mit kell irnia, mint a rejtvénymegfejtő, aki nem kombinál, erőlködik, hanem egyszerüen elolvassa, amit a kép ábrázol.
    - Hogy nem érti, mire célzok? Persze, az elmélethez nem sok érzéketek van, fiatalok. Hát majd megmutatom gyakorlatilag, itt, a szemei előtt, öt perc alatt. De ne szóljon közbe, mig beszélek, mert akkor rákényszerit engem is, hogy gondolkozzam - és ha gondolkozom, megette a fene az egészet, kezdődik a kombinálás, töprengés, ami csak arra jó, hogy a helyes látásomat megzavarja. Ha azonban folyton beszélek, nem érek rá gondolkodni, csak figyelek arra, amit beszélek és igy okvetlenül rájövök a helyes megoldásra. Tehát: tegyük fel, hogy én egy jó szindarabot akarok irni és most öt perc alatt meg kell tudnom, miről szól az a szindarab. E percben még sejtelmem sincs róla, de várjon csak, ha nem szól közbe és nem kényszerit rá, hogy hallgassak, tehát gondolkozzam, vagyis másszóval habozzak - (mert a gondolkodás nem egyéb!), akkor nyugodt lehet, hogy öt percen belül megvan a téma. Nem hiszi? Hát idehallgasson, be fogom bizonyitani: kövessen a logika utján. Arról van szó, ugye, hogy szindarabot irjak. Mi az a szindarab? Az egy olyan valami, amit párbeszédben irunk, oly célból, hogy férfiak és nők elmondják a szinpadon és ugy tegyünk, mintha rólunk volna szó. Mivel férfiak és nők fogják játszani, nyilvánvaló, hogy szerelemről kell beszéltetni őket, mert ha férfiak és nők összekerülnek, mindjárt szerelemre gondolnak. Csöndet kérek, ne szóljon közbe! A szindarabok szerelemről szólnak, mint ahogy a kémiai tankönyvek elemekről és vegyületekről szólnak, vagy a szakácskönyvek ételekről. Tehát kell egy férfi, A, mondjuk Andor, aki szerelmes B nőbe, mondjuk Bellába. Igy kezdődik a darab. No de már most, ha Bella is szereti Andort, akkor nem lehet folytatni, mert elveszik egymást, összeolvadnak, semlegessé válnak, kiegyenlitődnek, mint kiürülés után a leydeni palack, megáll az egész dolog, nincs mozgás, nincs cselekmény, mert elfelejtettem mondani, hogy cselekmény is kell. Tehát nyilvánvaló, hogy Bella nem szereti Andort. De miért ne szeretné Bella Andort? Semmi oka rá, hogy ne szeresse, hiszen Andor nagyon kedves, szimpatikus, sőt értékes fiu, hiszen ha jelentéktelen, szürke és kellemetlen ember volna, nem volna érdemes szindarabot irni róla, mint egy érdekes szerelmesről. Bellának tehát oka kell, hogy legyen arra, hogy Andort ne szeresse. Ez az ok nyilvánvalóan az lehet csak, hogy mást szeret, egy C férfit, mondjuk Cirillt. Most itt a baj. Andor rettenetesen szenved, miután Bella nem szereti őt, Bella röhög Andoron, már hogyne röhögne, Andort ez még jobban kétségbeejti és főbe akarja lőni magát, aminek nyilván Bella lesz az oka, mert röhögött. Cirill azonban, - közbe ne szóljon az istenért! - jó barátja Andornak - miért ne lenne? - és nagyon felháborodik, amiért Bella ilyen bajba hozta: - könnyü neki, hiszen ő nem szereti Bellát, annál kevésbé, miután ő egy D nőt, mondjuk Dórát szereti. Cirill tehát fel van háborodva, elhatározza, hogy megbosszulja Andort. Erre alkalom is kinálkozik, tudniillik Cirill megtudja, hogy Bella őtet szereti, - tehát egész egyszerüen ő is ugyanazt teszi Bellával, amit Bella tett Andorral, vagyis kiröhögi. Ettől Bella rettenetesen szenved, kinlódik és főbe akarja lőni magát. Na már most. Andor tehát meg van bosszulva, miután most már Bella is szenved, - most Cirill röhögne, ha... ha röhöghetne. Csakhogy Cirill is férfi és Cirill Dórát szereti... viszont Dóra nem szeretheti Cirillt, mert akkor megint megállana az egész, pedig nem szabad megállni, mert be kell fejezni valahogy. Tehát?!... ne szóljon közbe... mert ha Dóra most szintén mást szeretne, egy E férfit, mondjuk Ernőt, akkor nem lehetne befejezni a darabot, egy végtelen sor jönne ki, parabolikus pálya, jól néznénk ki. De ne féljen semmit, megvan már, csinálunk egy kört belőle, mert négy főszereplő éppen elég. Tehát: Dóra azért nem szereti Cirillt, mert Dóra Andort szereti, aki azért akart meghalni, mert Bella nem őt szereti, hanem Cirillt, aki Dórát szerette. Igy aztán mindenkinek megvan az elégtétele, mindenkit szeretnek és mindenki szeret, mindenki meg van bosszulva és mindenki megkapta a magáét és senki se boldog, csak a közönség, hogy sirhat örömében, amiért a szerelem egy rejtély. Tessék, kész az ideális szindarab, ennél jobbat ugyse talál, hiába erőlködik. De eszébe ne jusson megirni, annál kevésbé, mert én már meg is irtam, már játsszák is, álnéven, mit gondol, magára vártam? Törje a fejét maga is, ha valami okosat akar kitalálni, fiam.

     

    A költő és a lepke
    vagy a lelkek relativitása

    A költő igy szólt:
    - Ajnye, de szép tarka lepke.
    A kritikus ezt meghallotta. Leült és kifejtette, hogy ennél tökéletesebben, egyszerübben, eredetibben és mélyebben Homeros óta nem fejezték ki ugy formai, mint tartalmi szempontból az érzés transcendens viszonyát a Lét-tudat megmivelőjével. Egészen csodás, ahogy a zseni alkotóereje felfedezte az „ajnye” szó egyetlen elképzelhető alkalmazását a „de szép”-pel kapcsolatban. Igaz, hogy a mult század elején egy francia költő használt már efféle fordulatot, - de nála „ajnye, de szép” helyett „de szép, ajnye” a megoldás, ami messze mögötte marad az Uj költő mélységének, még ha fel is tesszük, hogy ismerte a francia költőt, ami azonban valószinütlen, - sokkal valószinübb, hogy az ihletnek, előttünk, közönséges emberek előtt ismeretlen állapotában ő maga alkotta ezeket a halhatatlan márványszavakat.
    A lélekbuvár elolvasta a tanulmányt és egy kitünő értekezésben kimutatta, hogy miért tetszett a kritikusnak szükségképpen ez a költő és ez a vers: milyen külső, de főként lelki feltételek voltak azok, melyek az ő érzelmét és hajlandóságát oly módon alakitották, hogy éppen az ilyen formák ragadták meg a figyelmét. Felsorolta mindazon összetevőjét az általánosan emberi és különlegesen faji sajátságoknak, melyek vágyainkat, erkölcseinket, izlésünket, egyszóval egész lelkiségünket meghatározták, meghatározzák és meghatározandják. Nyilvánvalóan kiderült mindebből, hogyha a kritikus másféle ember lett volna, egészen másképpen vélekedik vala a költőről, akiről azért vélekedett igy, mert olyan volt, amilyen.
    Később a társadalombölcselő, aki ismerte a lélekbuvárnak ezt az értekezését, a közvetlen átalakulásokról szóló kétkötetes nagy müvében jellemző példának használta fel annak igazolására, hogy a most letünőben lévő korszak milyen sajátságos módon nyilatkozik meg a tudományos elméletekben, igy jelesül a lélekemelő tudományok fejlődésében is. Feltevése szerint nagyon jellemző korunkra az esztétikai elementumok szigoruan anyagszerü birálata, a lélek fejlődésének boncolása elemzés utján és igy tovább. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a lélekbuvár azért feltételezte a kritikusról, hogy ezért és ezért vélekedett igy és igy a költőről, mert mint ennek és annak a kornak gyermeke a megitélésnek ezt és azt a módszerét alkalmazta szükségképpen.
    Jöttek az összeomlások, háboruk, forradalmak, magukkal ragadtak mindent és a nemzetgazdász megirta összefoglaló nagy müvét, mely hivatva volt levonni a történelem tanulságait az események logikájából. Kiemelte, hogy az abszolutisztika-kapitál-imperialisztikus állam-ideál következtében anyagilag tulsulyra vergődő középosztálynak miért és hogyan volt ideje és módja a maga érdekeit védő és konzerváló költői munka kifejtésére. Megemlitette a társadalombölcselőt is, kétkötetes munkájával együtt - és az idézetek, amiket felhasznált belőle, fényesen igazolták feltevését, melyek szerint a társadalombölcselő azért állitotta a lélekbuvárról, miszerint ő ebből és abból a sajátságos szempontból kellett, hogy szükségképpen ilyen és olyan véleményt feltételezzen a kritikusnak erről és arról a nézőpontjáról, amivel a költőt megitélte, - mert a társadalombölcselő a maga osztályának emilyen és amolyan szükségképpeni nézetét képviselte, amikor nagy müvét megirta.
    A lepke pedig közben elrepült és soha nem fogom megtudni, csakugyan tarka volt-e a kedves.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981399
Webáruház készítés