Új jelszó kérése
DigiBook e-Book olvasó szállítás

2017. évi szállítási információk:

Ha a FoxPost csomagautomatáit választja, e-könyv olvasóját INGYEN szállítjuk!

FoxPost csomagautomaták 50 helyen

A GLS 20.000.- Ft feletti megrendelését 890.- Ft-ért szállítja házhoz vagy csomagpontra,

idén a Pick-Pack Pontra történő kiszállítást nem javasoljuk. 

KOBO Aura ONE - világújdonság!

A KOBO Aura ONE        a világ első változó színű háttérvilágítással szerelt, 330 DPI felbontással, 20 cm-es képátlójú MEGÉRKEZETT!

KOBO Aura ONE színes háttérvilágítással

Termékajánló
Kiemelt Partnereink

Icarus readers

Icarus brandlogo

Energy Sistem

 Energy Sistem brandlogo

Támogatóink

Büszkén tudatjuk minden kedves érdeklődőnkkel és vásárlónkkal, hogy e-könyveink kiadását immár a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja!

NKA logó

Termék részletek


Conan-Doyle: Sherlock Holmes feltámadása_MOBI

Conan-Doyle: Sherlock Holmes feltámadása_MOBI
540 Ft

TARTALOM

A föltámadt detektiv.
A norwoodi büntett.
Apagyilkossággal vádolva.
Sherlock Holmes halála.

  • Részlet az e-könyvből:

    Lestrade pontosan megjelölte azt a helyet, a hol a holttestre ráakadtak s a talaj csakugyan oly nedves volt, hogy alig vettem észre azt a nyomot, a melyet a test zuhanása okozott. Holmes, a mint feszülten figyelő arczán és fürkésző szemén észrevettem, sok egyéb dolgot is kiolvasott a letaposott füből. Mint a nyomra bukkant vadászeb, ide-oda futkosott, mig végre társamhoz fordult.
    - Mért mászott bele a tóba? kérdezte.
    - Gereblyével vizsgáltam a vizet. Azt hittem, hogy találok valami fegyvert vagy más nyomot. De hogy az ördögbe...?
    - Oh, hagyjuk ezt most. Nincs időm! Mindenütt ott van a nyoma a befelé görbülő ballábának. Vakondok is követhetné, s amott tünik el a nád között. Oh, milyen egyszerü lett volna az egész dolog, ha itt lehettem volna, mielőtt ugy rontottak ide, mint valami bivalynyáj, letaposva mindent. Itt jött a tiszttartó és kisérői, s elsöpörtek minden nyomot hét-nyolcz lábnyi területben a holttest körül. De emitt van három külön nyoma ugyanannak a lábnak.
    Elővett egy lencsét s lefeküdt esőköpönyegére, hogy jobban lásson, miközben folyton beszélt inkább csak saját magának.
    - Ez az ifju Mc. Carthy lába. Kétszer sétálva ment és egyszer gyorsan szaladt, ugy hogy talpa mélyen besüppedt a talajba, mig sarka alig érte a földet. Ez elárulja egész történetét. Szaladt, mikor a földön látta atyját. Emitt meg az atya lába, a mint fel s alá járkált. De mi ez itt? A puska tus nyoma, mikor a fiu megállt, hogy hallgatózzék. És ez? Haha! Mi ez? Lábujjhegy, lábujjhegy! És teljes szokatlan csizma! Jön, megy, majd ujra jön - természetesen a köpönyegért. De honnan jön?
    Fel s alá futkosott, hol elvesztve, hol ujra megtalálva nyomot, mig végre eljutottunk az erdő szélére, egy nagy bükknek, a környék legnagyobb fájának, az árnyékába. Holmes megkerülte a fát, s még egyszer arczra feküdt, megelégedése jeléül halkan felkiáltva, jó ideig fekve maradt, felforgatva a leveleket és a szárazgallyakat; valamit, a mi, ha jól láttam, por volt, tett bele egy boritékba, s lencséjével megvizsgálta nemcsak a talajt, hanem a fa kérgét is, a meddig csak felért. Éles kődarab hevert a moh között; ezt is gondosan megvizsgálta és zsebre dugta. Azután egy gyalogösvényen keresztülvágott az erdőn, a mig ki nem jutott az országutra, a hol minden nyom megszünt.
    - Rendkivül érdekes eset volt, szólt aztán szokott modorában. Azt hiszem, ez a szürke ház jobbra a tiszttartó lakása. Betérek egy szóra Moranhoz s talán irok is néhány sort. Ezután hazamehetünk ebédelni. Menjenek talán előre a kocsihoz, én is ott leszek nemsokára.
    Körülbelül tiz percz mulva kocsin ültünk mind a hárman s visszahajtattunk Rossba. Holmes magával hozta a kődarabot is, a melyet az erdőben vett fel a földről.
    - Ez bizonyára önt is érdekli, Lestrade, jegyezte meg, megmutatva a követ. - Ezzel követték el a gyilkosságot.
    - Nem látok rajta semmi nyomot.
    - Nincs is rajta.
    - Hogy tudja akkor?
    - Fü nőtt alatta. Néhány napja került csak oda. Olyan helynek, a hol azelőtt fekhetett volna, nem találtam nyomát. Megfelel a sérüléseknek. Más fegyvernek nyoma sincs sehol.
    - És a gyilkos?
    - Magas ember, balog, jobb lábára biczeg, vastagtalpu vadászcsizmát hord és szürke köpönyeget, indiai szivarokat sziv, szopókát használ és tompa zsebkése van. Van egyéb ismertetőjele is; de elég lesz ennyi is, hogy nyomába jussunk.
    Lestrade nevetett.
    - Sajnos, én még mindig kételkedem, szólt. - Az elmélet nagyon szép dolog, csakhogy nekünk keményfejü angol esküdtekkel van dolgunk.
    - Nous verrons (majd meglátjuk), felelt Holmes nyugodtan. - Önnek is megvan a saját módszere, nekem is megvan a magam módszere. Ma délután dolgom lesz még; de este valószinüleg visszatérek Londonba.
    - És abbahagyja a dolgot?
    - Nem; befejezem.
    - De a titok?
    - Meg van fejtve.
    - Ki a bünös tehát?
    - Az az ur, a kit leirtam az imént.
    - De kicsoda ez?
    - Aligha lesz nehéz ráakadni. Ez a vidék nem igen népes.
    Lestrade vállát vonogatta.
    - Én gyakorlati ember vagyok, szólt, s igazán nem futkoshatok mindenfelé, hogy kutassak egy balog, biczegő alakot. Hiszen nevetne rajtam mindenki a hivatalban.
    - Igaza van, szólt Holmes nyugodtan. - Én utbaigazitottam. Itt a lakása. Isten megáldja! Mielőtt elutazom, irok majd még önnek valamit.
    Elváltunk Lestradetól s a szállóba hajtattunk, a hol már tálalva volt. Holmes szótlanul gondolataiba mélyedt s kinos zavar tükröződött az arczán.
    - Jer csak, Watson, szólt, miután leszedték az asztalt. - Ülj le ide a székre s hallgasd meg a mondókámat. Nem tudom még mitévő legyek és szükségem van a tanácsodra. Gyujts rá egy szivarra, én meg majd beszélek.
    - Kérlek szépen.
    - Nos tehát, vizsgálva az esetet, az ifju Mc. Carthy vallomásában két olyan mozzanat van, a mely azonnal megragadta mindkettőnk figyelmét. Bennem azt a hitet keltette, hogy ártatlan, benned azt, hogy bünös. Az egyik az, hogy atyja - a mint elmondta - a „Cooee!” kiáltást hallatta, mielőtt látta őt. A másik a patkány (a rat) szó, a melyet a haldokló emlegetett. Több szót mormolt, ne feledd el; de csupán ezt a szót értette meg a fiu. Már most vizsgálódásunknak ebből a két pontból kell kiindulnia, s kezdjük azzal a föltevéssel, hogy a fiu tiszta igazságot beszélt.
    - Hogy magyarázod a „Cooee!” kiáltást?
    - Nyilvánvaló, hogy a fiunak nem szólhatott. A fiu, a mennyire az öreg tudhatta, Bristolban volt. Tiszta véletlenség volt, hogy a kiáltást meghallotta. A „Cooee!” kiáltásnak az volt a czélja, hogy felkeltse annak a valakinek figyelmét, a kivel az öreg Carthynak találkozója volt a tó partján. De ez a „Cooee!” határozottan ausztráliai kiáltás, még pedig olyan, a melyet az ausztráliaiak gyakran használnak. Ime erős gyanu támad ennélfogva, ha az, a kit Mc. Carthy a Boscombe tó mellett várt, járt Ausztráliában.
    - De hogy magyarázod ezt a szót „a rat”?
    Sherlock Holmes elővett a zsebéből egy összehajtogatott papirlapot és kiteritette az asztalra.
    - Ez a Viktoria gyarmat térképe, szólt. Tegnap este távirati uton megrendeltem Bristolból.
    Eltakarta kezével a térkép felsőrészét.
    - Hogy olvasod ezt?
    - Arat feleltem.
    - És ezt? kérdezte tovább felemelve a kezét.
    - Ballarat.
    - Ugy van. Ez volt az a szó, a melyet a haldokló emlitett s a melynek a fiu csak a két utolsó szótagját értette. Az öreg Mc. Carthy ki akarta mondani gyilkosának a nevét. Ez és ez Ballarat-ból.
    - Csodálatos! kiáltottam.
    - Nyilvánvaló. Most pedig, a mint látod, jelentékenyen szükre vontam a vizsgálódás körét. A szürke köpönyeg volt a harmadik mozzanat, a mely föltéve, hogy a fiu vallomása hiteles, egy ujabb bizonyosság. A puszta homályból ilyeténképen határozottan kibontakozik egy szürke köpönyeges ballarati ausztráliainak az alakja.
    - Ez igaz.
    - S ez csak olyan ember lehet, a ki a kerületben lakik, mert a tó csak két helyről közelithető meg, vagy a bérlőlakból vagy a parkból, a hová idegen ember nem igen juthat be.
    - Ez is igaz.
    - Most jön mai kirándulásunk. A talaj vizsgálatnak köszönhetem azokat az apró részleteket, a miket elmondtam annak a bamba Lestradenak, mint a rendőrség képviselőjének.
    - De hogy jutottál rá ezekre a részletekre?
    - Ismered módszeremet. Csekélységek megfigyelésén alapszik.
    - Azt tudom, hogy termetét lépéseinek hosszából meg tudod itélni. A csizmájára is rávallottak a nyomok.
    - Ugy van. Különös fajta csizmája volt.
    - De a sántasága?
    - Jobb lába nyoma mindenütt jobban elmosódott, mint a bal láb nyoma. Kisebb sulylyal nehezedett rá. Tehát - mivel biczegett, sánta.
    - De miért balkezes?
    - Te magad is megütődtél a sérülés különös voltán, a mint az orvosi szemle megállapitotta. Az ütés hátulról jött, közvetlen közelből és mégis baloldalt érte. Már most hogy történhetik ez, ha a gyilkos nem balkezes. Ott állt a fa mögött, mialatt az apa fiával beszélgetett. Sőt még szivarozott is ott. Ráakadtam a szivar hamujára s különös jártasságom a dohányhamu fajták terén képessé tett arra, hogy a hamuból megállapitsam az indiai szivart. A mint tudod, behatóan foglalkoztam ezzel a kérdéssel s irtam egy kis értekezést is 140 különböző fajta pipadohányról, szivarról és czigarettáról. Miután megtaláltam a hamut, jól körülnéztem és rábukkantam a moh között, a hová hajitotta, a szivarcsutkára is. Indiai szivar volt, rotterdami gyártmány.
    - És a szipka?
    - Láttam, hogy a szivarcsutka nem volt a szájában. Tehát szipkát használt. A szivar vége metszve volt, nem harapva; de a metszés nem volt sima. Ebből következtettem a tompa zsebkésre.
    - Holmes, szóltam, oly szükre vontad ez ember körül a hálót, hogy nem menekülhet s megmentettél egy ártatlan emberi életet oly igazán, mintha csak elmetszetted volna a kötelet, a mely már a nyakán volt. Látom, mindez hová czéloz. A bünös...
    - Turner János ur, jelentette a pinczér kinyitva a társalgó ajtaját s beeresztve a vendéget.
    A belépő férfi különös, feltünő alak volt. Lassu, biczegő járása s meggörbült válla arra vallottak, hogy megrokkant aggastyán, de kemény, mélyre szántott, nyers vonásai és hatalmas tagjai szokatlan lelki és testi erőt árultak el. Sürü szakálla, szürke haja és tömött bozontos szemöldöke együttvéve méltóságossá, hatalmassá tették a megjelenését; de arcza hamuszürke volt s ajka és orrczimpái körül kékes árnyék játszott. Az első pillantásra tisztában voltam vele, hogy valami idült halálos baj áldozata.
    - Tessék helyet foglalni a pamlagon, szólt Holmes előzékenyen. - Megkapta a levelemet?
    - Megkaptam; a tiszttartóm felhozta. Azt irta, hogy itt kiván velem találkozni, hogy a feltünést elkerülje.
    - Azt hittem, hogy az emberek beszélnének róla, ha én látogatom meg önt.
    - És miért kivánt találkozni velem?
    Fáradt szeme oly csüggedten tekintett barátomra, mintha hallotta volna is már a kérdésre a feleletet.
    - Ugy van, szólt Holmes inkább a pillantásra, mint a szavakra válaszolva, - ugy van. Tudok mindent Mc. Carthyról.
    Az öreg kezébe rejtette az arczát.
    - Az Isten legyen velem! kiáltott. - De a fiatal Carthyt nem engedtem volna bántani. Szavamra mondom, bevallottam volna mindent, ha az esküdtszék bünösnek mondta volna.
    - Örülök e kijelentésének, szólt Holmes komolyan.
    - Már most is beszéltem volna, ha egyetlen leányomat nem sajnálnám. Megszakadna a szive - meg is fog szakadni, ha meghallja, hogy letartóztattak.
    - Talán nem jut a dolog annyira, szólt Holmes.
    - Hogyan?
    - Én nem vagyok rendőrtisztviselő. Megtudtam, hogy az ön leánya hivatott ide s én tulajdonképen az ő érdekeit képviselem. De természetesen az ifju Mc. Carthynak ki kell szabadulnia.
    - Én a végét járom már, szólt az öreg Turner. Czukorbetegségem van évek óta. Az orvosom azt mondja, nem bizonyos, elélek-e még egy hónapig, de szivesebben halnék meg saját házamban, mint a börtönben.
    Holmes felállt s tollat ragadva és néhány lap papirt téve maga elé odaült az asztal mellé.
    - Mondja el nekünk a valóságot, szólt. - Én majd leirom a tényállást. Ön aláirja és Watson lesz szives tanuskodni mellette. Igy aztán megigérhetem, hogy vallomását csak a végső szükségben fogom felhasználni az ifju Mc. Carthy megmentésére. Fogadom, hogy csak akkor használom fel, ha elkerülhetetlenül szükséges.
    - Nem bánom, szólt az öreg Turner. - Kérdés, élek-e a tárgyalásig, ugy hogy nekem igazán mindegy; csak gyermekemet, Elizt, szeretném megkimélni a gyalázattól. Most pedig elmondom önöknek az igazságot. A cselekvés sok időt kivánt; de elmondani hamarosan elmondom.
    - Önök nem ismerték a halottat, ezt a Mc. Carthyt. Maga volt a megtestesült ördög. Azt lelkemre mondhatom. Isten óvja meg önöket attól, hogy ily ember karmai közé kerüljenek. Engem husz esztendőn át tartott vasmarokkal és megátkozta az egész életemet. Elmondom először azt, hogy kerültem a hatalmába.
    - A hatvanas évek elején kerültem ki az aranyásók közé. Akkor még tüzes vérü, vakmerő, mindenre kész ficzkó voltam. Rossz társaságba kerültem, inni kezdtem, a területemmel nem volt szerencsém, az erdőkbe vettem magamat, egy szóval azzá lettem, a mit itthon utonállónak mondanak. Hatan voltunk, szabad, vad életet éltünk, hol egy-egy állomást fosztottunk ki, hol a bányákba igyekvő szekereket. Black Jack of Ballarat volt a nevem, s a gyarmat népe ma is emlegeti még a mi Ballarat-bandánkat.
    - Egyszer egy aranyszállitmányra lestünk, a mely fegyveres kisérettel Ballaratból Melbourneba tartott. Megrohantuk őket. Hatan voltak ők is, hatan mi is, ugy hogy kemény munkánk akadt. De mi az első összecsapásnál négyüket kivetettük a nyeregből. Azonban közülünk is megöltek hármat, mielőtt a zsákmányt hatalmunkba keritettük. Én pisztolyomat a kocsis fejének szegeztem, a ki nem volt más, mint ez a Mc. Carthy. Bár az Isten ugy akarta volna, hogy akkor agyonlőjjem; de megkiméltem, bár láttam, hogy merően rám szegezte ravasz apró szemét, mintha jól meg akarta volna jegyezni arczom minden vonását.
    - Elillantunk az aranynyal; gazdag emberek voltunk s visszatértünk Angliába, a nélkül, hogy bárki is gyanakodott volna ránk. Itthon elváltam régi czimboráimtól, s elhatároztam, hogy nyugodt, tisztességes életet fogok folytatni. Megvettem ezt a birtokot, a mely akkor éppen eladó volt, s rajta voltam, hogy bünös uton szerzett pénzemmel minél több jót müveljek. Meg is nősültem, s bár feleségem fiatalon meghalt, itt hagyta maga helyet az én drága kis Elizemet. A mikor csecsemő volt még csak, apró kacsója már akkor is mindennél jobban értett ahhoz, hogy engem a jó ösvényen vezessen. Egy szóval, uj életet kezdtem, s megtettem minden tőlem telhetőt, hogy a multat kiengeszteljem. Minden a legjobb rendben folyt, mikor Mc. Carthy karmaiba kerültem.
    - Bementem a városba valami befektetés miatt, s a Regent-utczában találkoztam vele. Szörnyen le volt rongyosodva.
    - Itt vagyunk Jack, szólt, megragadva karomat. Ezentul családodhoz fogunk tartozni. Ketten vagyunk, én meg a fiam, s a te gondod lesz, hogy eltarts bennünket. Ha nem teszed meg, Anglia törvénytisztelő ország, s a rendőrség mindig kéznél van.
    - Igy kerültem ide nyugatra. Nem szabadulhattam tőlük, s azóta itt éltek legjobb darab földemen minden bér nélkül. Nem volt soha békém, nyugalmam. A multat nem felejthettem. Bárhová fordultam, rám vigyorgott mindenütt Mc. Carthy ravasz képe. A helyzet egyre rosszabbra fordult, minél nagyobb lett Elize, mert Mc. Carthy csakhamar észrevette, hogy lányom előtt még óvatosabban titkoltam a multat, mint a rendőrség elől. A mit megkivánt, meg kellett kapnia, és szó nélkül adtam neki mindent, földet, pénzt, házakat, mig végre olyat kivánt tőlem, a mit nem adhattam oda neki. Elizt kivánta.
    - A fia, a mint tudják, fölcseperedett, ép ugy, mint a lányom. Mc. Carthy tudta, hogy beteg ember vagyok s jó fogásnak gondolta, hogy fiát ültesse bele az egész vagyonba. De én szilárdan ellenálltam. Nem akartam ezt az átkozott fajt összekeverni az enyémmel; nem mintha fiát nem szivelhettem volna, hanem mert atyja vére volt benne s ez elég volt nekem. Nem engedtem. Mc. Carthy fenyegetődzött. El voltam szánva a legrosszabbra. Megbeszéltük, hogy találkozunk a tó partján, középütt házaink között, hogy letárgyaljuk az ügyet.
    - Mikor odaértem, Mc. Carthy a fiával beszélgetett. Szivarra gyujtottam és egy fa mögött vártam, a mig egyedül marad. De mikor hallottam, miről beszélnek, elöntött a harag és a keserüség. Sürgette fiát, hogy vegye feleségül a lányomat, annyira nem törődve lányom véleményével, mintha valami utczai czafat lett volna. Majd megőrültem arra a gondolatra, hogy én magam és minden, a mi drága nekem, ilyen ember hatalmába van. Nem vethetnék véget ennek az állapotnak? Én már féllábbal a sirban voltam. Bár elmém világos volt és testem elég erős, tudtam hogy az én sorsom meg van már pecsételve. De emlékem és leányom! Mind a kettőt megmenthettem, ha ezt a gaz nyelvet elnémithatom. És meg is tettem Holmes ur. És megtenném ujra is. Nagyot vétkeztem, de életem mártirság volt, a melylyel megvezekeltem érte. De hogy a leányom is ugyanazokba a békókba kerüljön, a melyekben én sinlődtem, ez több volt, mint a mennyit elviselhettem. Leütöttem, és nem éreztem annyi lelkifurdalást sem, mintha valami gaz, mérges fenevad lett volna.
    - Kiáltására visszatért a fia: de én ez alatt bejutottam az erdő sürüjébe, bár még egyszer vissza kellett fordulnom köpönyegemért, a melyet menekülés közben leejtettem. Ez a valóság, uraim; igy történt minden.
    - Nem az én dolgom elitélni önt, szólt Holmes, mikor az öreg aláirta vallomását, a melyet Holmes feljegyzett. - Adja Isten, hogy sohase kerüljünk ilyen kisértésbe!
    - Adja Isten, uram. És most mi a terve?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981283
Webáruház készítés