Új jelszó kérése
DigiBook e-Book olvasó szállítás

2017. évi szállítási információk:

Ha a FoxPost csomagautomatáit választja, e-könyv olvasóját INGYEN szállítjuk!

FoxPost csomagautomaták 50 helyen

A GLS 20.000.- Ft feletti megrendelését 890.- Ft-ért szállítja házhoz vagy csomagpontra,

idén a Pick-Pack Pontra történő kiszállítást nem javasoljuk. 

KOBO Aura ONE - világújdonság!

A KOBO Aura ONE        a világ első változó színű háttérvilágítással szerelt, 330 DPI felbontással, 20 cm-es képátlójú MEGÉRKEZETT!

KOBO Aura ONE színes háttérvilágítással

Termékajánló
Kiemelt Partnereink

Icarus readers

Icarus brandlogo

Energy Sistem

 Energy Sistem brandlogo

Támogatóink

Büszkén tudatjuk minden kedves érdeklődőnkkel és vásárlónkkal, hogy e-könyveink kiadását immár a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja!

NKA logó

Termék részletek


John Galsworthy: A tulsó parton_EPUB

John Galsworthy: A tulsó parton_EPUB
640 Ft

Galsworthy valóban korunk legnagyobb regényírója.

Először is széles és elbűvölő. Dickensig kell visszamenni, hogy gazdag meseszövésének, bőséges emberismeretének és közvetlen előadásának párjára akadjunk. Sőt még Dickens is csak egész oeuvre-jében ér fel a Forsyte Saga emberi teljességével. Kritikusa az első száz oldalak után megfeledkezik szerszámairól és megbabonázva követi sima, jó karban tartott mondatait, melyek alig észlelhető emelkedéssel mulatságosan kanyarogva vezetnek mind újabb és újabb kilátók felé. Heteket tölt el világában, mint egy magas fekvésű fürdőhelyen, ahol minden csupa komfort és minden a legnívósabb. Beismeri, hogy ritkán találkozott könyvben oly komplikált s mégis határozottan jellemzett szereplőkkel oly nagy számban, mint nála. Ezek javarészt öreg urak s néhány világítóan szép asszony. Mind gazdagok s majd valamennyien tudatosak és egészségesek. Hisztériának, idegeknek s az értelemtől nem ellenőrizhető rejtélyes motívumoknak nincs szerepük itt. Friss és ózondús hegyi levegő ez, amelyet annál mélyebben szív a tüdejére a kritikus, minél fojtogatóbb, füstösebb miliőből jött fel ide, a gazdagok közé. (Németh Andor, 1927. december)

  • Részlet az e-Könyvből:

    Sir Gerald Corven erősen bízott sikerében, pedig meglehetősen nehéz feladatra vállalkozik az a férj, aki vissza akarja szerezni feleségét, különösen ha csak egy hét áll rendelkezésére ennek a vágyának teljesítésére. Annak az estének a tapasztalatai óvatossá tették Clare-t. Másnap szombat volt. Délben, amikor elhagyta főnöke irodáját, vonatra ült és Condafordba ment. Itt óvatosságból nem mondta meg, hogy elrejtőzni jött. Vasárnap reggel sokáig maradt ágyban és a tárt ablakon át nézte a kopár szilfák fölé boruló égboltozatot. A nap rásütött, az idő enyhe volt, a levegőt betöltötték az élet váratlanul visszatérő hangjai: csicseregtek a madarak, tehén bőgött, időnként egy-egy holló károgott, a legyezőfarkú galambok szakadatlanul búgtak. Clare-ben kevés költői hajlandóság volt, de most, amint kényelmesen elnyúlva feküdt ágyában, egy pillanatra megfogta őt is a földi élet szimfóniájának hangulata. Lágy aranyszínű, lebegő égbolt, girbe-görbe csupasz ágak csipkéje, néhány árva levél, egy fa ágán himbálózó varjú, fakózöld dombok, távoli fák rajvonala, sok hang, tiszta, illattalan levegő érintése az arcán, az élőlények derűs nyugalma, tökéletes szabadsága és mégis gondosan elrendezett összhangja: mindez egy percre elvonta figyelmét magánügyeitől és a világegyetem felé irányította pillantását.
    Aztán ez a látomás is elmúlt és Clare-nek megint a csütörtök este jutott eszébe, Tony Croom és a piszkos kis fiú a sohói vendéglő előtt, aki olyan elragadóan kedves hangon könyörgött adományért. Ha Tony látta volna őt másnap este! Milyen kevés az összefüggés a tettek és az érzések között, milyen kevéssé ismerik egymást azok is, akik a legközelebb állnak egymáshoz. Halkan és kiábrándultan felnevetett. A nemismerés néha áldás!
    Most megszólalt a falu templomának harangja. Csodálatos, szülei még most is minden vasárnap elmennek a templomba, úgy látszik, a dolgok jobbrafordulását remélik ettől. Vagy azért mennek templomba, mert ha ők nem mennének, a faluból senki sem menne és a templom elnéptelenedne, vagy legalább is háttérbe szorulna a kápolna mögött? Milyen jó itt a régi szobában, szabadon, melegen, tétlenül, míg lábunknál a kutya gubbaszt! Holnaptól kezdve jövő szombatig megint hajszolt vad leszek, - gondolta Clare - mint valami üldözött nőstényrókának, úgy kell kihasználnom a menekülés minden lehetőségét. Clare kissé felhúzta ajkát, kimutatta fogát, mint a róka, mikor megpillantja a kopókat. Jerry azt mondta: mindenképpen hazautazik, vagy velem, vagy egyedül. Rendben van, nélkülem fog menni. A biztonság érzéséből hirtelen zökkent ki négy óra tájban, amikor éppen hosszú sétáról tért vissza a kutyákkal. Kocsi állt a kapu előtt. Az előcsarnokban anyja fogadta.
    - Jerry itt van és apáddal beszél.
    - Ó!
    - Gyere fel a szobámba, drágám.
    Ebben az elsőemeleti szobában, mely hálószobájából nyílott, Lady Charwell egyénisége sokkal szabadabban bontakozott ki, mint a régi zegzugos, patinás ház többi részében, mely annyira tele volt relikviákkal és multtal. Ennek a verbénaszagú, világoskék tapétájú szobának valami különleges hervadtan elegáns hangulata volt. Ezt a szobát megtervezték: a ház többi része úgyszólván magától nőtt; itt-ott akadtak ugyan benne kis modern oázisok, de nagy része ősi vadon volt, melyet az Idő elszórt romjai borítottak.
    Clare gépiesen játszott egy porcellán szobrocskával a fával fűtött kandalló előtt. Nem számított erre a látogatásra. Most aztán felsorakoztak ellene egyesült erővel: a vallás, a konvenció, a jólét. Egyetlen védekezése van, de ezt irtózik nyilvánosságra hozni. Várta, amíg anyja megszólal.
    - Látod, drágám, - mondta anyja - nem mondtál el nekünk semmit.
    Hogy is mondhatta volna el annak az asszonynak, aki így néz rá és így beszél. Elpirult, aztán elsápadt.
    - Csak annyit mondhatok, hogy valóságos állat van ebben az emberben. Tudom, hogy ez nem látszik, de hidd el anyám, így van.
    Lady Charwell is elpirult. Ez már nem illett hozzá, túl volt az ötvenen.
    - Apád és én tőlünk telhetően segítségedre leszünk. De rendkívül fontos, drágám, hogy okosan határozz.
    - És miután én már egyszer rosszul határoztam, azt hiszitek, hogy második elhatározásom is rossz lesz. Anyám, hinned kell nekem. Nem beszélhetek erről a dologról és nem mehetek hozzá vissza.
    Lady Charwell leült. Hosszú ránc jelent meg merengő szemei között. Aztán lányára nézett és habozva megszólalt:
    - Biztos drágám, hogy nem az az állat lakozik benne, mely csaknem kivétel nélkül minden férfiben megvan?
    Clare nevetett.
    - Ó nem! Nem ijedek meg olyan könnyen!
    Lady Charwell felsóhajtott.
    - Ne búsulj anyukám! Rendbejön minden, csak ezen essünk túl. Manapság már semmi sem számít komolyan.
    - Azt mondják. De azért mégis megőriztük azt a rossz szokásunkat, hogy komolyan vesszük az ilyesmit.
    Ez már közeljárt az iróniához!
    - Csak az számít, - vetette közbe gyorsan Clare - hogy az ember megőrizze emberi méltóságát. Mellette nem tudnám.
    - Hát akkor ne beszéljünk róla többet. Apád bizonyára beszélni akar veled. Jó volna, ha levetnéd a köpenyedet.
    Clare megcsókolta anyját és kiment. Alulról nem hallatszott semmi hang. Felment a szobájába. Úgy érezte, hogy akaratereje megacélozódott. Elmúltak már azok az idők, amikor a férjek korlátlanul rendelkeztek asszonyaik fölött. Akármit süssön ki Jerry és az apja, ő nem tágít. Amikor felüzentek érte, kemény elhatározással, éles harci kedvvel ment a találkozóra.
    A két férfi a tábornok irodaszerű dolgozószobájában állt. Clare az első pillanatban érezte, hogy megegyeztek. Fejbólintással üdvözölte férjét, aztán apjához ment.
    - Nos?
    Corven szólt először.
    - Önre bízom uram.
    A tábornok barázdás arca komoly és ingerült volt. Hirtelen összeszedte magát.
    - A következőkben állapodtunk meg Clare: Jerry elismeri, hogy sok tekintetben neked van igazad, de szavát adta, hogy soha többé nem fog megbántani. Igyekezz őt megérteni. Jerry azt mondja, hogy ez sokkal inkább a te érdeked, mint az övé. Lehet, hogy az emberek ma már nem úgy gondolkoznak a házasságról, mint azelőtt, de végeredményben mégis mind a ketten megesküdtetek... de ettől eltekintve is...
    - Igen - mondta Clare.
    A tábornok megpödörte kis bajuszát. Másik kezét mélyen zsebébe sülyesztette.
    - Nézd, mit képzelsz, mi lesz veletek? Nem válhattok el... Gondolj a hírnevedre és az ő állására... Különben is, tizennyolc hónap után! Mit akarsz tenni? Külön élni? Ez nem volna méltányos egyiketek számára sem.
    - Mindenesetre méltányosabb volna, mint együtt élni.
    A tábornok gyors pillantást vetett lánya elszánt arcára.
    - Most így beszélsz. De mi ketten tapasztaltabbak vagyunk, mint te.
    - Vártam már ezt a megállapítást. Szóval azt akarod, hogy visszamenjek hozzá?
    A tábornok rendkívül boldogtalan arcot vágott.
    - Tudod drágám, hogy én csak a te javadat akarom.
    - És Jerry meggyőzött téged arról, hogy ez a javamat szolgálná. Vedd tudomásul, hogy ebbe tönkremennék. Nem megyek vissza, e mellett kitartok.
    A tábornok ránézett, aztán vejére nézett, vállat vont és tömködni kezdte a pipáját. Jerry Corven pillantása az apáról a lányára siklott, aztán összehúzta szemét és mereven nézte Clare-t. Sokáig néztek farkasszemet.
    - Rendben van, - mondta végül - akkor majd máskép intézkedem. Isten önnel uram, Isten veled, Clare.
    Sarkon fordult és kiment. Hosszú csend következett. Autója végigzörgött az úton, aztán ez a hang is elhalt. A tábornok komoran pipázott és nem nézett Clare-re. Clare az ablakhoz lépett. Kint már sötétedett. Most, hogy túl volt a krízisen, valahogy elernyedt.
    - Az Istenért, - mondta hirtelen az apa - csak érteném ezt az ügyet!
    Clare nem mozdult az ablak mellől.
    - Elmondta neked, hogy megvert a lovagló ostorommal?
    - Mi? - mondta a tábornok.
    - Igen.
    - Téged?
    - Igen. Tulajdonképpen nemcsak ezért hagytam el, de ez aztán betetőzött mindent. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked apám.
    - Szent Isten!
    Clare előtt egy pillanatra felragyogott a világ. Tények! A férfiaknak tények kellenek.
    - Gazember, - mondta a tábornok - gazember! Azt mondta, hogy legutóbb veled töltötte az estét. Igaz?
    Clare arcát elborította a vérhullám.
    - Igen. Erőszakkal bejött.
    - Gazember! - mondta mégegyszer a tábornok.
    Amikor Clare magára maradt, fanyarul állapította meg, hogy ez a kis ténybeli adat a lovaglóostorról milyen hirtelen megváltoztatta apja érzését. Apja most már a maga személyes sérelmének tekinti az ügyet, önön húsa és vére elleni merényletnek. Clare érezte, hogy apját teljesen hidegen hagyta volna, ha az eset másvalakinek a lányával történik meg. Sőt, most eszébe jutott, hogy apja nagyon helyeselte, mikor a fivére annakidején megkorbácsolta az öszvérhajcsárt, amiből azután olyan nagy baj zúdult rájuk. Milyen kevéssé tárgyilagosak, milyen elragadóan elfogultak az emberek! Érzéseiket és nézeteiket csakis előítéleteik irányítják. No, nem baj! Clare örült, hogy túl van a legrosszabbon, örült, hogy családja már mellette áll. Most már biztosan tudta, hogy nem kell többé négyszemközt találkoznia Jerryvel. Eszébe jutott férje utolsó, hosszú pillantása. Jerry elegánsan tud veszteni, mert sohasem tartja befejezettnek a játszmát. Egészen beleveti magát az életbe, nem az életnek egyes részeibe, hanem a teljességébe. Keményen megüli az életet, megsarkantyúzza, akadályokon ugrik át, keresztül törtet mindenen és ha közben horzsolások érik, nyugodtan veszi tudomásul. «Annakidején lenyügözött engem, keresztülvágtatott rajtam. A varázslat elszállt». Talán igaz se volt. Mit csinál most majd Jerry? Egy bizonyos: valahogy majd csak kárpótolja magát a veszteségéért.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980811
Webáruház készítés