Új jelszó kérése
DigiBook e-Book olvasó szállítás

2017. évi szállítási információk:

Ha a FoxPost csomagautomatáit választja, e-könyv olvasóját INGYEN szállítjuk!

FoxPost csomagautomaták 50 helyen

A GLS 20.000.- Ft feletti megrendelését 890.- Ft-ért szállítja házhoz vagy csomagpontra,

idén a Pick-Pack Pontra történő kiszállítást nem javasoljuk. 

KOBO Aura ONE - világújdonság!

A KOBO Aura ONE        a világ első változó színű háttérvilágítással szerelt, 330 DPI felbontással, 20 cm-es képátlójú MEGÉRKEZETT!

KOBO Aura ONE színes háttérvilágítással

Termékajánló
Kiemelt Partnereink

Icarus readers

Icarus brandlogo

Energy Sistem

 Energy Sistem brandlogo

Támogatóink

Büszkén tudatjuk minden kedves érdeklődőnkkel és vásárlónkkal, hogy e-könyveink kiadását immár a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja!

NKA logó

Termék részletek


Arthur Conan-Doyle: Utazás a halál torkába_EPUB

Arthur Conan-Doyle: Utazás a halál torkába_EPUB
640 Ft

Arthur Conan-Doyle története egy könnyed tengeri hajókázásként indul. A hajó kiköt Egyiptomban, s ezzel nemcsak a hőmérséklet emelkedik, hanem a történet is gyorsul. A hajókázásból sivatagi utazás, majd rémálom kerekedik. S a mese szövődik-bonyolódik, a legjobb conan-doyle-i stílusban.
Magyarra Zigány Árpád szép és klasszikus magyar nyelve ültette át, mely olyan frissen szól, mintha csak ma gördültek volna ki a sorok az író tolla alól. És hogy van-e menekvés a halál tokából? Nos, megtudják, ha elolvassák ezt a remek kalandregényt.

  • Részlet az e-Könyvből:

    - Állj! Vissza! - kiáltott le a kormányos a gépésznek, - s a csavar szárnyai mélyen lefuródtak a puha iszapba, mig az áradat a hajót szorosan a parthoz sodorta. A repülő hidat kidobták a partra s a hat izmos, vállas szudáni katona lépett rá először. Ők kisérték a kirándulókat, hogy baj ne érje a társaságot s világoskék, arany paszományos zuáv-egyenruhájuk, meg sárga szalagos vörös sapkájuk szinte tündöklött a reggeli verőfényben. Fölöttük a part szélén, sorban álltak a szamarak s a levegő csengett-bongott zajos kiabálásuktól. Rikácsoló, fülsértő hangon dicsérte mindenik a maga szamarát és szidta, ócsárolta a társáét.
    Cochrane ezredes és mr Belmont a hajó kijárásánál álltak s fejükön széles karimáju, fehér turista-kalap volt; miss Adams, meg az unokahuga mellettük támaszkodtak a korláthoz.
    - Sajnálom, Belmont, hogy a neje nem jöhet velünk, - mondta az ezredes.
    - Azt hiszem, egy kis napszurást kaphatott tegnap. Nagyon fáj a feje.
    - Szivesen itthon maradnék vele, mr Belmont, - szólt az amerikai aggszüz, - de hallottam, hogy mrs Schlesinger nem akar e fáradságos kirándulásra velünk tartani s inkább néhány levelet ir; így hát mrs Belmont nem lesz egyedül.
    - Ön nagyon jó, mis Adams, de különben is két órakor már itthon leszünk.
    - Bizonyos ez?
    - Már iparkodnunk kell, hogy ugy legyen, mert villásreggelit nem viszünk magunkkal s addigra ugyancsak éhesek leszünk.
    - Én is reménylem, jól megfelelünk az ebédnek, - szólt most az ezredes. - Ez a sivatagbeli homok kitünő étvágy-gerjesztő.
    - Rajta hölgyek és urak! - kiáltott Mansoor, a dragomán, aki hosszu, lengő burnuszában és simára borotvált arczával olyan volt, mint valami pap. - Sietnünk kell, hogy még a rekkenő hőség előtt hazajöhessünk.
    Sötét szemeit atyai gondoskodással jártatta végig a kis társaságon.
    - Hozza el a zöld szemüvegét is, miss Adams, - mondta, - mert a sivatagban elkáprázik a szem. Ah, mr Stuart, gondoskodtam kitünő szamárról az ön számára, - igazi első rendü szamár, melyet mindig a legnehezebb gentleman számára tartogatnak... Nos, hölgyek és urak! ha ugy tetszik, indulhatunk.
    A társaság tagjai egymásután átmentek a hidon, s fölkapaszkodtak a barna, göröngyös parton. Legelül ment mr Stephens, a szikár, komoly ügyvéd, fején könnyü angol szalmakalap. Vörös Baedekerje a hóna alatt rikitott, s egyik kezében kis, beirt papirost tartott, mely olyan volt, mint egy levél. Egyik kezével miss Sadiet, a másik kezével a leány nagynénjét segitette fölmászni a partra, s a fiatal leány hangosan fölkaczagott, midőn e közben az ügyvéd a Baedekert leejtette. Mr Belmont és Cochrane ezredes utánuk mentek s élénken vitatkoztak a Lebel, Mauser és Lee-Metford puskák előnyein és fogyatkozásain. Mögöttük ballagott Cecil Brown, szokása szerint unottan, lassan, közömbösen. A kövér tiszteletes pihegve, szuszogva baktatott fölfelé a meredek parton, egyre verejtékező homlokát törülgetve. Leghátul ment a karcsu, magas Headingly s vele Fardet, a lármás, jótermészetü, de vitatkozni szerető párisi.
    - Látja, ma már katonai kiséretünk is van! - sugta az amerikainak.
    - Az ám, vettem észre.
    - Aztán minek? - vonogatta vállait a franczia gunyosan. - Akár csak katonai kisérettel mennék Párisból Versaillesbe. De ez is a szemfényvesztő játékhoz tartozik, Monsieur Headingly. Nem lehet ugyan rászedni vele senkit, de mégis a játékhoz tartozik. Mire valók e furcsa katonák, a dragomán: mi?
    A dragomán, akihez a kérdést intézte, óvatosan körülnézett, mielőtt felelt. Az lévén a tiszte és érdeke, hogy mindenkinek kedvében járjon, előbb meggyőződött, hogy az angolok nem hallhatják meg, amit mond, s aztán igy szólt:
    - Ez bizony nevetséges czeremónia uram. De hát ki tehet róla? Az egyiptomi hivatalos rendelet igy parancsolja.
    - Az egyiptomi!... Az angol, az angol! - kiáltott föl a franczia boszusan. - Mindig és mindenütt az angol!
    A kis társaság most felült a szamarakra, s a groteszk karaván megindult. A tagbaszakadt, hatalmas Belmont kalapjával integetett feleségének, aki a Korosko födélzetén állt; szegény kis fehér szamara hétrét görnyedt a nagy ember sulya alatt. Az ezredes mereven, katonásan ült nyergében, s mellette koczogott a fiatal diplomata, belemélyedve gondolataiba. Mögöttük a többiek küzködtek szamaraikkal, s a barna szamárhajtó fiuk, akik hátulról verték állataikat, versenyt futottak velük. Hátra tekintve, még látták a kis csavargőzöst, melynek födélzetén mrs Belmont vigan lobogtatta a zsebkendőjét; a széles, kávészinü folyó pedig nagy varga betükben kigyózott arra felé, ahol, mintegy öt mértföldnyire, Wady Halfa négyszögletes, fehér házacskái látszottak a fekete halmokon.
    - Hát nem fölséges mulatság ez? - kiáltott föl miss Sadie ujjongva. - A szamaram csöppet sem ráz, mintha csak kereken járna s a nyergem is igazán finom. Látott-e már szebb nyakéket, mint ez a gyöngysor a csacsim nyakán? Jegyzőkönyvet kell fölvennie, kedves Stephens erről a »szamárügyről« is. Ugy-e, helyesen mondtam jogász nyelven?
    Stephens nézte a gyönyörü leányt és sokáig ott felejtette szemeit miss Sadie kipirult, ragyogó, mosolygó arczán. Szerette volna megmondani neki a leány nyelvén, hogy mennyire tetszik neki; de attól félt, hogy megsérti s akkor vége lesz a barátságnak. Ezért hát csak elmosolyodott s ezzel a kérdéssel felelt:
    - Ugy látszik, hogy ön most nagyon boldog?
    - S ki ne lenne az ebben a száraz, üde, tiszta levegőben, a mosolygó kék égbolt alatt? Mindenem megvan, ami boldoggá tehet...
    - Mindene?...
    - Legalább az, amire most szükségem van.
    - Azt hiszem, ön nem is tudja, mi a szomoruság?
    - Oh, ha szomoru vagyok, akkor nem is tudom szóval elmondani a bánatomat. Pedig voltam ám már szomoru. A nevelőintézetben néha napokig elsirdogáltam szótlanul s a többi leányok majd megbolondultak a kiváncsiságtól, hogy mi bajom lehet. Találgatták, találgatták, de hiába; s én magam is hiába találgattam, hogy miért sirok; nem tudtam az okát. Csak sirtam, mert jól esett.
    - És semmi komoly oka nem volt rá?
    - Nem, hisz mióta élek, mindig jó dolgom volt.
    - Igaz szivből kivánom, miss Sadie, hogy ugyanezt mondhassa még akkor is, ha már majd oly idős lesz, mint a nagynénje. Azt hiszem, hogy most engem hiv.
    - Ugyan kérem, mr Stephens, - kiáltott miss Adams - verje meg azt a gazficzkót, ha még egyszer rá mer ütni a szamaramra... Hé, dragomán, Mansoor! Mondja meg ennek a ficzkónak, hogy nem engedem kinozni az állatokat s hogy szégyelje magát... Ugy, ugy, te kis lókötő, szégyeljed magadat!... Na, nézzék! hát nem ugy vigyorog rám, mint valami fogport hirdető plakát?... Mit gondol, mr Stephens, ha kötnék néhány pár pamutharisnyát ezeknek a fekete katonáknak, szabadna-e nekik viselni? Látom, hogy rongyokba csavarják a lábukat.
    - Ez a legjobb miss Adams, - szólt az ezredes. - Indiában tapasztaltuk, hogy a hosszu gyaloglásokra ez a legczélszerübb. Sokkal jobb, mint akármilyen harisnya.
    - Ugyan ne mondja! Nekem ugy tetszik, mintha sánta lovakat látnék... Hanem az már szép, hogy katonai kiséretünk is van, ámbár Fardet ur azt mondja, hogy semmi szükségünk sincs rá.
    - Ez csak az én véleményem, miss Adams - vágott közbe M. Fardet hirtelen. - Lehet azonban, hogy Cochrane ezredes másként gondolkodik.
    - Fardet ur véleménye ellenkezik azokéval a tisztekével, akik felelősek a határszélek biztonságáért - felelte az ezredes hidegen. - Annyi azonban bizonyos, hogy a »parádé« festőivé teszi a karavánunkat.
    Jobbra tőlük a sivatag végnélküli homokbuczkái huzódnak, a meddig a szemhatár terjedt; itt-ott láthatták a sötét, fekete, vulkánikus hegyek megszaggatott szírtjeit, melyek a lybiai határon beszegik a homok-sivatagot. Az alacsony homokdombokon néha-néha megjelent egy kék ruhás katona alakja, amint puskáját vállára vetve föl s alá sétált őrhelyén; majd ismét eltünt valami völgyben, vagy szakadékban, s pár száz lépésnyire megint egy másik bukkant föl.
    - Miféle szerzet az? - kérdezte miss Sadie kiváncsian. - Az arczuk szine ép olyan, mint a szállóbeli szolgáké az Egyesült-Államokban.
    - Én már ma reggel utána néztem a hajó könyvtárában, - mondta az ügyvéd, aki boldog volt, hogy a fiatal leány kérdésére felelhetett. - Ez a... hogy úgy mondjam... ez a fekete katonák ügye. Az egyiptomi hadsereg 10-dik szudáni zászlóaljából valók. A dinkák és a siluk törzséből sorozzák be őket; ez a két néger törzs a dervisek országától délre lakik, az Egyenlitő közelében.
    - Hogyan jöhetnek keresztül az ujonczok a dervisek országán? - kérdezte Headingly hirtelen.
    - Azt hiszem, nem oly nehéz a dolog, - mondta a franczia és jelentősen kacsintott az amerikaira.
    - Az öregebbek még a régi szerecsen zászlóaljakból valók, - magyarázta az ezredes. - Sokan szolgáltak Gordon alatt Khartumban, s ezeknek van hadi érmük is. A többiek közt sok a szökevény a Máhdi hadseregéből.
    - A meddig nincs reájuk szükség, nekem nagyon tetszenek a kék zubbonyokban, - jegyezte meg miss Adams. - De ha bajunk akadna, bizony jobb szeretném, ha kevésbbé volnának czifrák, hanem inkább fehérek.
    - Ez tévedés, miss Adams, - felelte az ezredes, - én láttam ezeket a ficzkókat a tűzben, s mondhatom, hogy vakon lehet bizni bennük.
    - Inkább elhiszem önnek, mint sem hogy tapasztalatból győződjem meg róla, - mondta miss Adams oly határozottan, hogy mindenki elmosolyodott.
    Mind eddig a folyó mentén haladtak, mely baljukon rohant tova, meggyorsitva futását a vízesésből leomló viztömeg nyomásától. Itt-ott sziklaszirtek törték meg a folyam sodrát, s körülöttük a viz tajtékozva forgott, örvénylett. Távolabb láthatták a fehérlő zuhatagot is, mely megolvadt ezüstként csillogott a nap sugaraiban, s a messzeségben, a part zordon sziklái közt, föltornyosult egy óriási félkör-alaku bércz: a határkő, a hova igyekeztek. Odáig hosszú, sik alföld terült el, melyen a szamarak gyors ügetésben vágtak át. Aztán, szeszélyes szirtek közt, ledöntött pillérek hevertek a földön, csonka oszlopok meredtek fölfelé, s a háttérben hosszú, képirással tele vésett fal emelkedett, inkább a természet, mint az emberek munkájának lehetett volna tartani.
    A kövér dragomán leszállt szamaráról s megvárta, mig az egész társaság köréje gyült. Aztán, mintha falusi kisbiró lett volna, aki közhirré orditja a kupaktanács végzéseit, hangosan rákezdte:
    - Ez a templom, hölgyek és urak, a XVIII. dinasztia korából való legszebb emlék. Harmadik Thutmozisz fáraó dicsőségére épült. Hatszáz évvel élt Krisztus előtt s ezt a templomot mezopotámiai hadjáratának diadalára emelte. Fölvésette a falakra egész élete történetét, attól kezdve, hogy anyja ölében játszadozott, egész addig, mig foglyaival visszatért a háborúból. Itt láthatják - s botjával a mélyen vésett, bár durva müvű hieroglifákra mutatott - hogyan koronázták meg Alsó-Egyiptomban s hogyan mutat be Felső-Egyiptom hála-áldozatot Ammon-rá istennek a király győzelmeiért. Emitt szine elé hozatta a foglyait és valamennyinek leüttette a jobb kezét. Amabban a szögletben láthatják a sok levágott kezet, - mindannyi jobb kéz.
    - Lelkemre, - szólt miss Adams, - nem szerettem volna itt lenni abban az időben.
    - Pedig semmi sem változott azóta, - jegyezte meg Cecil Brown. - A Kelet még mindig Kelet. Esküdni mernék rá, hogy száz mértföldnyire innen, sőt tán jóval közelebb is....
    - Hallgasson, kérem! - súgta az ezredes hirtelen; s a társaság figyelmesen végigjárta és megvizsgálta az évezredes falakat.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980293
Webáruház készítés