Új jelszó kérése
DigiBook e-Book olvasó szállítás

2017. évi szállítási információk:

Ha a FoxPost csomagautomatáit választja, e-könyv olvasóját INGYEN szállítjuk!

FoxPost csomagautomaták 50 helyen

A GLS 20.000.- Ft feletti megrendelését 890.- Ft-ért szállítja házhoz vagy csomagpontra,

idén a Pick-Pack Pontra történő kiszállítást nem javasoljuk. 

KOBO Aura ONE - világújdonság!

A KOBO Aura ONE        a világ első változó színű háttérvilágítással szerelt, 330 DPI felbontással, 20 cm-es képátlójú MEGÉRKEZETT!

KOBO Aura ONE színes háttérvilágítással

Termékajánló
Kiemelt Partnereink

Icarus readers

Icarus brandlogo

Energy Sistem

 Energy Sistem brandlogo

Támogatóink

Büszkén tudatjuk minden kedves érdeklődőnkkel és vásárlónkkal, hogy e-könyveink kiadását immár a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja!

NKA logó

Termék részletek


Krúdy Gyula: A szerelmes levél, Futtatás_MOBI

Krúdy Gyula: A szerelmes levél, Futtatás_MOBI
590 Ft

TARTALOM

A SZERELMES LEVÉL

A FINOM EMBER BÚCSÚLEVELE
POSZTRESZTÁNT
LEÁNYSZÖKTETÉS
ASSZONYSZÖKTETÉS
A KEGYES HERCEGNŐHÖZ
A TEKINTETES KISASSZONYHOZ
A VIDÉKI HÖLGYHÖZ
A CIRKUSZ MŰVÉSZNŐJÉHEZ
A JÓLÁNYHOZ
A BABONÁS HÖLGYHÖZ
A FOGADÓSNÉHOZ
AZ ÖZVEGYASSZONYHOZ
A PÜNKÖSDI KIRÁLYNŐNEK
A JÓL ÉRETT KISASSZONYHOZ
A REGGELIZŐ HÖLGYHÖZ

FUTTATÁS
FUTTATÁS
A DERBY
KÁRTYA ÉS LÓ
A RÉGI LÓVERSENYTÉR
MISSIS KITTIE ÉS FEKETE BŐRŰ KOMORNÁJA
A BÉKEÉVEK SZÉP EMLÉKEI VASÁRNAP, A KIRÁLY-DÍJON
AZ ÚJ LÓVERSENYTÉR MEGNYITÁSÁN VISSZATÉRT A RÉGI, SZÉP MÁJUSOK LEVEGŐJE
AZ ÁLDOTT, JÓ PESTI KÖZÖNSÉG JÉGHIDEG IDŐBEN NÉZTE VÉGIG AZ ÜGETŐ LOVAK ELSŐ DÉLUTÁNJÁT
A SZÁZESZTENDŐS PESTI LÓVERSENY
AKI SZENT ISTVÁN NAPJÁN MEGGAZDAGODOTT
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

     

    AZ ÚJ LÓVERSENYTÉR MEGNYITÁSÁN
    VISSZATÉRT A RÉGI, SZÉP MÁJUSOK LEVEGŐJE

    Az egykori pesti úriember, aki a fogadalmait, elhatározásait, babonáit komolyan meg szokta tartani: - a jövendőről beszélgetve fölemlegette:
    - Akkor megyek megint lóversenyre, hogy ha komfortábli visz odáig!
    És egykedvűen legyintett Alagnak, fanyarul mosolygott Megyernek - ezeket a lóversenypályákat valójában sohasem tudta megszokni az igazi pesti ember. Mert megint más volt a csak vonaton elérhető lóversenypályák közül a siófoki és a még boldogabb korszakba való tátralomnici és a tatai pálya - ide nyaralás, fürdőzés, üdülés és egyéb életvidámító okokból is elutaznak vala a pesti kávéházakból. De ugyan kinek jutott eszébe Alagon vagy Megyeren vakációzással is egybekötni a lóverseny látogatását?
    *
    Most már lehet a régi pestiek kedvenc járóművén: konflison és fiákeren is kimenni a lóversenyre. A kocsiállomások körül két óra tájban hegyezni kezdik füleiket a lovak, markába szorítja az ostornyelet a kocsis, a kerekek pedig azzal a vidám pörgéssel indulnak meg a kövezeten, amely a régi Pesten volt szokásban, amikor a Magyar Lovaregylet versenydélutánjait hirdette. Régi, elfelejtett, szinte emlékké válott arcok tünedeznek föl az útvonalon, amely amoda az új lóversenytér felé, a rossz szagú kőbányai határra vezet. Néha úgy tűnik föl, hogy sem az arcok, sem a kocsik nem koptak meg, csak éppen el voltunk varázsolva darabidőre. A fiákerekben ugyanazok a hölgyek mutogatják harisnyáikat, csak éppen több festéket raknak azóta az arcukra, mióta Pesten lóverseny volt. A „számozatlanokban” megint látni cilinderes urakat, akik olyanformán öltözködnek ki erre a napra, mint a Király-díjakon vagy bécsi Derbykre szokás. (Tudvalevő, hogy az elegáns ember Király-díj napján tette fejére utoljára a fekete cilinderkalapot - és azután már csak legföljebb szürke cilinderben jelent meg a nevezetesebb versenynapokon, ha a divatban Batthyány Elemér gróf öltözködését fogadta el irányadónak.) Igen, a lovaregyleti urak nagyon megbecsülték a megnyitó napot. Régen nem lehetett Pesten ennyi cilinderkalapot látni, mint vasárnap délután a ligetteleki dűlőben. Fölvonultak modern, gyárkémény formájú cilinderek mellett azok az ábrándosan ódivatú, régi divatképekről való cilinderek is, amelyekről a régi dandyvilágban annyi mondanivaló volt. Olyan kivasaltan érkeztek a zsakettok és a csíkos nadrágok, mintha Budapesten a szabók egyebet sem tettek volna, mint a lóversenytér megnyitásához adjusztálják a gavallérokat. Hajh, az öreg Dréher Antal bécsi fiákeros-kalapját nem láthattuk az új pályán, elmúlt Szemere Miklós is fülig érő kalapjával, ama fehér kalappal, amelyre aranysárga szalag volt varrva.
    *
    Ámde egyébként mindenki sofőr vagy kocsis mögé ült vasárnap délután, aki azt hiszi magáról, hogy nála nélkül a főváros társadalmi élete el nem képzelhető. Hiszen: a mágnásoknál ez érthető, utóvégre elsősorban az ő passziójukat jelenti a lóverseny. Természetes dolog, hogy Batthyány Elemér leveszi fejéről a nehéz kalapot, amikor végre ismét Budapesten futják a Nemzeti- és Hazafi-díjat. Érthető, hogy Festetics Tasziló herceg elmerengve dől karosszéke támlájára, amikor körülnéz a zöld gyepen. Sőt - tiszteletre méltó minden lovaregyleti tag áhítata és meghatottsága, amikor az új pálya küszöbét átlépi. A dicsőséges, régi, szép idők vannak visszatérőben, amikor májusban lóverseny volt Pesten, és ettől az eseménytől az egész város megbolondult. Az ifjúság pezsdül föl a fáradozó szívekben, és már csak a régi emlékekért is érdemes volt megérni ezt a napot, amikor a pesti pályán szólal meg ismét a start harangkondulása.
    De megható volt azoknak a polgári sorban levő pestieknek a fölvonulása, akik valóban csak lelkes szórakozásból járják a gyepet. Mily repesve üdvözölték egymást ezek a régi pestiek, akik már azt hitték, hogy majd csak a másvilágon találkoznak újra! Milyen megifjodás látszott arcokon, amelyek azt hitték, hogy egymást többé a pókhálók és ráncok miatt föl nem ismerhetik! Hogy nyuladoztak egymás felé a viszontlátásnak örvendező kezek, mennyi mindent meséltek a szájak arról az időről, amikor Pesten utoljára volt lóverseny! Itt-ott néha annyi régi ismerősre találtunk, mintha a régi lóversenypályán járnánk, hál istennek, senki sem halt meg a városban azok közül, akik itt valaha valamit számítottak! Egy délutánra megelevenedett a régi Pest összes kedves figuráival, szeretetre méltó embereivel, tiszteletre méltó hölgyeivel, akiknek bokáit csak most láthatjuk valóságban, miután akkor, amidőn utoljára találkoztunk velük, még a hosszú szoknya volt divatban...
    *
    A megnyitásnak sportértékeiről majd elszámolnak azok, akik ehhez a mérlegeléshez értenek - én nem tudtam kellő komolysággal és szakszerűséggel figyelni a paripák játékos futkározásait sem, annyira érdekeltek az emberek, akik kivirágosodott szemmel, nyíló arculattal, régi bőbeszédűséggel sétálgattak, mesélgettek, csevegtek, szórakoztak ezen a májusi délutánon, mintha egyszerre elfelejtették volna mindazokat a keservességeket, amelyek azóta érték őket, miután az utolsó hendikep után fölszaladt az oszlopra a veres golyó. Egy múltjában megifjodó, minden erőfeszítésével régi életét és életmódját folytatni kívánó Pestet láttunk magunk előtt 1925. május 10-én. Egy nagyváros lakosságát, amely egy nap alatt ki akarja törölni emlékezetéből egy évtized gyötrelmes szomorúságait: ott akarja folytatni könnyelműnek vagy fölületesnek nevezett életét, ahol abbahagyta, mert ez a város már arra is rászorult, hogy a lóversenytéren szívhasson magába egy kis szabadabb levegőt. Ismét vidám, kedves, mulatságos óhajt itt lenni mindenki, miután már a düh és keserv mérges éveit sikerült a háta mögött hagyni. Egy élni vágyó főváros népe találkozott a zöld gyepen, amely főváros nem hagyja magát megfojtani, hanem élni akar, könnyelműen vagy bolondosan: de élni.
    *
    Igen tanulságos délutánja lehetett mindenkinek a lovaregyleti versenypálya megnyitása. Rá kellett eszmélni, még a pesszimistáknak is, hogy ennek a városnak a lakosságában hallatlanul és kifogyhatatlanul buzog most is az életkedv - fonnyadásról, csüggedésről, fáradtságról itt szó sem lehet, ellenben annál inkább beszélhetünk a régi gyönyörű Budapestnek a reneszánszáról. Régen volt ilyen ünnepély a városban, amelyen ennyire kézzelfoghatólag megmutatkozott volna Budapest életgazdagsága.
    (1925)

    AZ ÁLDOTT, JÓ PESTI KÖZÖNSÉG JÉGHIDEG IDŐBEN
    NÉZTE VÉGIG AZ ÜGETŐ LOVAK ELSŐ DÉLUTÁNJÁT
    (Nyolcezer látogató előtt diadalmaskodott Cassolini hajtó
    a favorit Rendetlen nevű lovával)

    Hiszen, ha Kutschenbach Róbert nyugalmazott százados úr nem volna olyan pedáns ember: majd másképpen végződött volna az a bizonyos tavaszi hendikep, amely a budapesti gyepen a versenylovak divatbajövetelét jelenti - mondogatták turflátogatók, akik jobbára életben maradtak az elmúlt esztendőkből.
    Körülbelül mindenki (aki csak véletlenül el nem szökött a rákosi homokba) odakünn volt az Erzsébet királyné úti pályán, bár a gonoszkodó szél sehogyan sem kedvezett a márciusi kabátoknak. Az urak és az úrhölgyek korábban várták a tavaszt, amint öltözködésükről megítélhető volt. Sok olyan téli holmi - apróság, városi bunda, divatos télikabát nem láthatta a tavaszi hendikep izgalmas lefolyását, amely apróságok például még a tavalyi őszi versenyeknél megszokott jelenségek voltak. Úgy látszik, korán tavaszodott, a téli fölszerelések (a hölgyeken és urakon) hamarább befejezték pályafutásukat, mint békeidőben. Március hetedike van, a tavaszi hendikepet futják - ugyan kinek jutna eszébe állatbőrökbe burkolózva megjelenni a versenypályán, bármily dermesztő az északnyugati szél.

    Az Erzsébet királyné úton körülbelül ez az ál-tavasziaskodás a föltűnő Kutschenbach Róbert nyugalmazott százados pedantériáján kívül. A százados, aki az indító emelvényén szokott állani közönségesen, nyilván némi szenvedélyt, némely vérpezsdülést, valamilyen izgalmat óhajtott előidézni úgy a téli szőrben melegedő lovakban, valamint a téli szőrözetüket nagy részben levetkőzött turflátogatókban. Mitől izgul a vérbeli sportsman az Erzsébet királyné úti pályán? Izgul a starttól, amikor tizennégy kétkerekűt lát maga előtt (ami például Badenben mindennapos dolog), izgul a Novák nevű hajtótól - akinek nevét a nem sikerült startok idején iskolamesteres szigorúsággal emlegeti a nyugalmazott százados, mivelhogy ez a bizonyos Novák mindenáron meg akar szökni a lovával, amely kísérlete a közönség nagy részében helyesléssel találkozik; izgul ez a közönség még az alattomosan fújdogáló széltől is, amely becsületes tüdőgyulladást jósol a tavaszi hendikep emlékére.
    No de mindegy, a télikabátok, bundák és egyéb apróságok megközelítő értékének papírkoronái immár a kalitkás emberek kezei közé vándoroltak, az úgynevezett „nagy kasszáknál” (a kétszázezer koronásoknál). Rendetlen nevű ló lett a favorit, amely lovon tavalyiban Sennyei gróf (a mostani igazgató) szép eredményeket ért el játékos kedvében, amely kocsiló mostanában egy Steinmetz nevű úr tulajdona.

    A gyalogsági százados is beleun végre, hogy ama szimplex embereket, a versenylovak hajtóit katonás rendre oktassa - elindítja a tizennégy kocsit. A kocsisok a lovak közé vágnak, előzködnek, fújnak, trombitálnak, a kanyarulatnál csaknem kiborítják egyik társukat, a magyarosan higgadt Benkőt, aki pedig nem is egészen reménytelenül hajtott ebben a versenyben. Az ügetősport ismerői mondják, hogy Benkőnek, bár óvatosan hajtott, a külső pályán váratlan karambol nélkül nem az istállóknál kellett volna végezni balsikeres versenyzését. Bár ez kocsiskörökben nem szokásos: - a nagy tudású Cassolini Luigi nevű hajtót mondják mostanában és tavaly is az ügetősport Machiavellijének, ami mindenesetre csak megtisztelő lehet az Il Principe ötszáz esztendős szerzőjére nézve. Mondom, akadtak némelyek az Erzsébet királyné úti versenypálya vékony kabátos látogatói között, akik a Mediciek történetíróját emlegették, amikor a reményteljes Kairó nevű ló összetörött kocsijával megállott. A kitűnő és elszánt Cassolini ezután minden nagyobb megerőltetés nélkül hajtotta be a bírósági páholy elé Steinmetz úr lovát, ahol fotográfusok - ennek a szegény pesti életnek reménykedő aspiránsai - is üdvözölték őt masináikkal, valamint sok tapsot nyert lókereskedői, kávéházi alkalmazotti, cigányzenészeti körökből.

    Tulajdonképpen csak annyit akartam följegyezni e mogorva, kellemetlen, sok ismeretlen emberrel, sohasem látott páholylátogatóval népes délutánról, hogy végre kezd megmutatkozni a mai Budapest igazi arculata. Az olcsó helyen zsúfolt, de szomorú nézőtér, az első helyen egy-két régi figura, aki önámítására manapság is az egykor békebeli jókedvvel üdvözli egymást az első hivatalos versenynapon. Felkiáltanak, paroláznak, ölelkeznek is, amint ezt megszokták a régi tavaszokon, de ha volna olyan hely, ahol senki nem látná őket: bizonyára könnyeket törülnének a szemükből.
    A publikum a régi jó barátságos sár helyett hideg kövön koptatja a cipője talpát. Vaskorlát védi a hajtókat és a lovakat, hogy a publikum meg ne cirógathassa őket.
    (1926)

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649473
Webáruház készítés