Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


ifj. Gaál Mózes: A Nyár Szigetén_MOBI

ifj. Gaál Mózes: A Nyár Szigetén_MOBI
990 Ft990

Nagyon rövid bevezetést akarok írni. Csak azért írok bevezetést, mert ez minden könyvben megvan, és azt akarom, hogy ez igazán könyv legyen. Nagyon rövid bevezetést akarok írni, mert alig várom, hogy belekezdjek már a történetbe. Le akarom írni azokat a pompás napokat, amiket a múlt nyáron töltöttünk Gazsival a pusztán, meg akarok mindent írni. Azt hiszem, legjobb lesz, ha abban a sorrendben írom, ahogy történtek. Gazsi is megírja őket, de ő azt mondta, hogy abban a sorrendben akarja írni, hogy legelőször azt írja meg, ami legérdekesebb volt, aztán így lefelé, de én azt mondtam, hogy akkor senki se olvassa végig, de ő mégiscsak úgy írja. Én nem akarok versenyezni Gazsival, mert ő egészen más lélek, mint én, de azért a legjobb barátom.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Másnap délelőtt mondtam:
    - Próbálunk!
    De még senki se tudta a szerepét. Én se tudtam, de azért mondtam:
    - Így nem lesz semmi az egészből. Lusták vagytok!
    Aztán valamit gondoltam:
    - A legnagyobb ponyvát felakasztjuk négy hárs közé a kertbe. Abba beülünk, és szerepet tanulunk, és olvasópróbát tartunk.
    Mindenki megkereste a szerepét, és tanult, míg én Gazsival kicipeltem a ponyvát hátra a kertbe, és négy fa közé letettük.
    Akkor kötelet kerítettünk, és a négy csücskét iszonyú erősen összebogoztuk. Mikor megvolt, akkor négy vastag ágra felhúztuk és odakötöttük. Olyan volt a ponyva, mint egy óriási, lógó fészek, mely ide-oda himbálózott, de elég nagy volt mindnyájunknak.
    Akkor nagyot kiáltottam, hogy:
    - Kész!
    Jöttek mind, és egy széken át bemásztak, mert elég magasan lógott, úgyhogy nem lehetett egyszerűen beleugrani. Józsi kétszer visszahuppant, végre megfogtam a vékony lábát Gazsival, és belódítottuk a fészekbe. Benn volt, mert nem is láttam alulról, csak hallottam az ordítását:
    - Hülyék! Éppen a fejemre estem!
    - Nem baj - mondtam -, puha a ponyva. Nem törik el a porcelánfejed!
    Béla és Pali jobban tudtak mászni, de már Lili sehogy se. Akkor mi Gazsival egyik kezünket leeresztettük, és abba belelépett Lili, a másik kezünkkel tartottuk a derekát. De sehogy se tudott bemászni a ponyvába, pedig magasra emeltük.
    - Nagyon lóg! - kiabált.
    Akkor intettem Gazsinak, és meghimbáltuk Lilit, és belódítottuk őt is. Szépen repült a magasba, és belezuppant a ponyvába. Esés közben a lábával felfelé kalimpált. Hallottuk, hogy Józsi ordít, mert éppen az ő fejére esett Lili, de a fő, hogy Lili is benn volt. Később mondta, hogy úgy megijedt, hogy bőgni se tudott, aztán mire már sírt volna, hát nem is volt semmi baj már, hát inkább nem is sírt, hanem kezdte a szerepét tanulni. Mi Gazsival messziről nekirohantunk a ponyvának, és úgy estünk bele.
    Bent aztán mondtam:
    - Olvasópróbát tartunk.
    Mindenki olvasta a szerepét, és én mondtam, hogy mikor kire jön a sor, de Józsi mindig közbekottyantott, hogy nincs jól írva. Mert a kalauznak azt mondja Józsi, mikor jön és fenyegeti:
    - Add nekem a felét, különben feladlak a rendőrségnek, és iszonyúan szorulsz.
    Erre azt mondta Józsi:
    - Ez gyerekes, mert egy villamoskalauz és egy másik felnőtt nem mondja egymásnak, hogy „szorulsz”.
    - De mondja. És különben is én vagyok az igazgató.
    De Józsi tovább beszélt:
    - Az is hülyeség, hogy valaki valamit álmában kibeszél, mert azt nem lehet eljátszani, mert a színpadon nem lehet aludni, mert akkor a nézők is elalusznak.
    - De éppen hogy álmában beszél, hát nem olyan, mintha aludna - mondtam.
    De Józsi azt mondta, hogy ő jobban megcsinálta volna, nem ilyen ügyetlenül. Dühös voltam:
    - Én vagyok az igazgató - mondtam -, és a ponyvát is én kötöttem a fára, és én tettelek bele, de ha jár a szád, hát kiváglak belőle, és tanulhatod lenn a gyepen a szerepedet.
    - Nem is játszom - mondta Józsi.
    - Ha nem akarsz játszani, még inkább kidoblak, és lefelé is úgy teszem ki a szűröd, ahogy bejöttél, fejjel előre.
    Józsi elhallgatott, mert félt, hogy kihajítom. Tovább olvastuk a szerepeket. Egyszer majdnem felborult a ponyva, mert én felálltam benne, hogy megmutassam, hogy a börtönben hogy verekednek a kalauz és a másik. Józsi kiabált, hogy üljek le, és nagyon kapaszkodott a ponyvába.
    - Miért félsz te mindig? - kérdeztem.
    - Nem félek.
    - Dehogyisnem félsz - mondtam ha csak meglóbálom a ponyvát, vagy ha rád néznek az ökrök a rét szélén, már reszket a nadrágod.
    Józsi vörös lett, és azt mondta:
    - Én nem félek. Én is felállók a ponyvában, az nem vicc!
    Felállott, de iszonyúan vigyázva, és úgy ingott a lába szára, mint az aszpik a sonka mellett. Akkor én azt mondtam:
    - Hupp! - És odakaptam a kezemmel feléje. Ő rögtön összerogyott, és szinte kifordult a ponyvából. Kiabált:
    - Nem ér! Majdnem kiestem. Nem is játszom. Ilyen ostoba komédiát! Valami ponyvakomédia, és hülyén van leírva, és nincs semmi érdekes benne.
    Mondtam, hogy persze hogy ponyván tanuljuk, hanem tetszik, az se baj, azért meg kell tanulnia. És leírva sincs hülyén, mert mikor eljátsszuk, akkor látszik majd, hogy jó, és érdekesnek iszonyú érdekes, mert lopás, rablás, verekedés és rendőrség van benne, és van titkos jelenet is, mikor az asszony elárulja a dolgot, és van olyan jelenet is, mikor a vér megfagy a nézők ereiben, mikor odaadják a fekete tőrt a kalauznak.
    De Józsi csak húzogatta a papiros pofáját, és mondta:
    - Nem is értitek, amit mondok. Azért mondtam, ponyvakomédia, mert ponyvakomédiának nevezik az olyan darabot, ami nem ér semmit, nem azért mondtam, mert ponyván tanuljátok, csak az ilyesmit ti nem veszitek észre, mert nem vagytok elég intelligensek.
    Láttam, hogy Gazsi is iszonyú mérges, csak nem mutatja. Én már forrottam a méregtől, és gondoltam, hogy megkapjuk Józsi lábát, és úgy elrakjuk, hogy... De még vártam.
    - Azért jár a szád, mert nem tudsz pár sort se megtanulni, mert lusta vagy, és kicsi az agyad.
    Józsi messzebb húzódott, de visszakiabált:
    - Eszem ágában sincs, hogy ezeket a maszlagokat megtanuljam! Többet jártam színházba, mint ahányszor ti színházat láttatok, és játszottam igazi színpadon, és írtam magam színdarabokat és minden, nemhogy ponyvákkal töltsem az időm. El is megyek, mert már nagyon unalmas.
    Készülődött.
    - Elmész? - mondtam. - Jó. De nem mész olyan simán.
    Intettem Gazsinak, és elkaptuk Józsi lába szárát. Ordított és kapálózott, és csípte a mi lábunkat. Akkor felálltunk a ponyva szélén, és a lábánál fogva magasra emeltük, úgyhogy fejjel lógott lefelé. Akkor már úgy félt, hogy nem is mert csípni vagy harapni, hanem csak lógott és sivalkodott. Akkor lassan engedtük le a föld felé, fejjel lefelé, mint a kofák a csibét. Mikor éreztük, hogy a feje és a keze már a földön van, hát elengedtük. Hallottuk, hogy nagyot zuppan a gyepen, és sivalkodik, és csúnyákat ordít. Nyugodtan visszaültünk és próbáltunk. Én olvastam a Józsi szerepét is. Akkor Józsi elhallgatott, és egészen csend lett. Párszor kinéztem a ponyvaszélén, de nyomát se láttam. Azontúl gyakrabban nézegettünk ki, de nem láttuk. Javában olvastunk, mikor Gazsi iszonyút ordított és felugrott. Láttam, hogy ki akar ugrani a ponyván, de mikor széléhez ért, hát Józsi már elrohant a fák közt.
    Akáctüskét szúrt be a ponyván át alulról, ahol látta, hogy valaki ül.
    Gazsi tapogatta magát, és sziszegett. Azt mondta, hogy tövig szúrta bele, pedig csak egy kicsit ment át a hegye a ponyván, és nem is vérzett. Később Józsi még pár helyen szurkált, de csak Bélát szúrta meg. Mikor elfutott, egy almával úgy hátba vágtam, hogy nem jött többet. De a bokrok mögött zörgést és nyikorgást hallottam, és mondtam, hogy vigyázzunk. De soká nem történt semmi. Éppen azt próbáltuk, mikor az öreg úr Alizt lányává fogadja, és mindenfélét ad neki, mikor egyszerre csak fortyogást és sustorgást hallottunk, és már zuhogott is a víz a nyakunkba. Józsi odahúzta a kerti pumpát, és lespriccelt. Nem mert soká spriccelni, mert mi azonnal kiugrottunk Gazsival a ponyvából. De nem gondolta, hogy olyan gyorsan leugrunk, mert a másik oldalon ugrottunk ki. így későn kezdett szaladni, és az első kanyarodénál megvolt.
    - Mit csináljunk vele? - kérdezte Gazsi megelégedetten.
    - Gyerünk csak vissza a pumpához - mondtam. Sivalkodott, de vittük. Akkor csípett. így hátrafogtuk a kezét, és húztuk. Ott már várt Béla és Pali, akik lemásztak a ponyvából, de Lili nem tudott lemászni, ő csak a ponyva széléről nézte és kiabálta:
    - Úgy kell neki! Úgy kell neki!
    Akkor felemeltük a lábánál fogva, és lassan belemártottuk a fejét a pumpa víztartójába. Leengedtük a fejét nyakig, aztán kihúztuk. Hagytuk, hogy lélegzetet vegyen, de ő csak köpött, prüszkölt és sivalkodott.
    - Végy lélegzetet - mondtam nyugodtan.
    Akkor újra belemártottuk nyakig.
    - Végy mély lélegzetet - mondta Gazsi.
    Akkor bemártottuk jól, és utána letettük a gyepre.
    Először ordítani se tudott, csak ült, és úgy fújta az orrát, hogy szinte megsajnáltam. Akkor egyszerre kezdett mérgesen bőgni, és felkelt és elindult.
    - Megmondom Ritta néninek!
    Mi is mentünk átöltözni, mert Béla és én egészen vizesek voltunk, csak Gazsi maradt száraz Lilivel, és Palinak a nadrágja volt vizes. Benn átöltöztünk, de senki se vette észre. Józsi pedig nem mert árulkodni,mert ő meg a csővel öntözött le minket, és tudta, hogy ő is szorulna.
    Akkor odajött Guszti, és azt mondta:
    - Gyerekek! Ki akar délután bejönni a városba? Lesz valami bűvészelőadás a nagy vendéglőben. Ott vacsorázunk, és a holdvilágnál kocsizunk haza, mert ma telihold lesz. Ha véletlenül az eső esnék, akkor Lili és Ritta néni és aki akar, benn alszik Vilma néniéknél, aki nem fél a sötéttől, azzal hazajövök lámpás kocsival.
    Iszonyúan örültünk, és kibékültünk Józsival. Józsival hamar ki lehet békülni, mert ő nem haragudott soká, és egyszer csak olyan arccal jött, mintha semmi se történt volna. Olyankor mi is úgy csináltunk, és minden újra jó volt. Télen ő is Pesten lesz gimnáziumban, de nem a mienkben, hanem a reformátusban.
    Mondtam neki, hogy minden vasárnap jöjjön el hozzánk, mert mi iszonyú jól mulatunk vasárnaponként, és van még öt barátom. Mondta, hogy eljön, de néha mi is menjünk el hozzá.
    Délután négykor indulunk, mert még előbb Vilma néniéknél kell látogatást tenni, és onnan megyünk a vendéglőbe.
    Ebéd után a kis irodában ültünk össze a hideg díványon, és csak alsónadrágban ültünk, mert nagyon meleg volt odakinn, s csak mi voltunk, férfiak, mert Lili aludt a szobájában. Józsi mondta, hogy látott már bűvészelőadást, és azok tüzet esznek, és levágják egy-más fejét, de azért élnek, és egymás fejére állnak, és órát törnek össze kalapban, de mégis egészen épen húzzák ki újra az órát és minden.
    Béla mondta, hogy már megvannak a jegyek, és az első sorban ülünk mind. Akkor egyszerre nagy zsivajgást hallottunk, és berontottak Aliz és Zsuzska és Lili, mert azok is velünk jöttek az előadásra, és kocsival jöttek. Mondtuk, hogy ide nem szabad jönni, mert itt csak férfiak vannak, de azért bejöttek, és iszonyúan örültek, hogy mi is jövünk. Kérdezték, hogy miért vagyunk alsónadrágban. Talán fürdünk?
    - Nem - mondta Józsi -, hanem meleg van, és így megyünk este az előadásra is! - Persze csak maszlagból mondta, de a lányok elhitték, és iszonyúan csodálkoztak.
    - Pesten is így járok - mondta Józsi ravaszul -, ez új divat, és senki se szégyelli magát! Iskolába is így járok!
    És hogy megmutassa, hát kiment a folyosóra, és fütyült. Éppen jött Guszti, és rögtön nyakon fogta, és bezavarta a szobájába, hogy öltözzék fel, mert a folyosó nem uszoda.
    Akkor mi is elmentünk és felöltöztünk.
    - Mit gondolsz, estélyi ruhát vegyünk? – kérdezte Gazsi.
    - Dehogy! - mondtam. - Különben is az estélyi ruha az más, és nekünk nincs is olyan, mert az fekete, és hátul van két gombja és egy vágása, és elöl is csak egy vagy két gombja van, és az egész ing kinn van, de olyan kemény az inge, hogy kopogni lehet rajta, és fehér mellény van a kabát alatt, de az is olyan kicsi, hogy az egész ing egészen a hasig kinn van, és magas gallérja van és kicsi fehér nyakkendője.
    - Fehér nyakkendő nem ér semmit - mondta Gazsi van nekem egy nagy zöld selyem, sötétpiros pöttyökkel.
    - De a fehér a legúribb - mondtam -, és az estélyi ruhához, aminek az inge kinn van, nem lehet zöld nyakkendőt kötni.
    - Mért?
    - Mert nem lehet.
    Gazsi folyton gondolkodott, és nem akarta megérteni. Még egyszer mondta öltözés közben:
    - Hisz a fehér nyakkendő olyan, mint az ing meg a gatya, észre se lehet venni!
    - Mindegy - mondtam -, Endrének is olyan van, és ő volt udvari bálon. - Felvettük a frissen kivasalt cukorfehér ruhánkat és fehér harisnyát és fekete spangnis cipőt és fehér matrózsapkát. De mosakodás közben Gazsi leöntötte a nadrágját, és várni kellett, míg megszárad. Mondta, hogy gyertyával kéne melegíteni. Meggyújtottuk a gyertyát, és én alája tartottam, de a nadrág csak nem száradt, hanem kormos kezdett lenni, és Gazsi kétségbeesve ugrált és mondta, hogy perzseli a láng.
    Kinn vártak már mind. Ritta néni mondta:
    - Mintha cukorból volna az én két fiam!
    De Gazsi a sapkáját forgatta maga előtt, hogy ne lássák a foltot.
    Elindultunk. Három kocsin mentünk, a mi hintónkon, az Alizék hintóján és egy amerikáneren. Elöl ment az amerikáner, azon ült Guszti, Lili meg én. A második hintón ment Gazsi, Zsuzska, a Zsuzska mamája és nagybácsija és Pali. A mi hintónkon leghátul ment Ritta néni, Aliz, Józsi és Béla. A mi amerikánerünkbe voltak fogva a legvadabb lovak, és Guszti meg én hajtottunk, de én közben beültem Lilihez, mikor elfáradtam a hajtásban. Gyönyörűen robogtunk. A városban legelőször Vilma néniékhez mentünk. Vilma néniéknek gyönyörű házuk volt, és Vilma néni kicsi fekete asszony volt, és nekem nagyon tetszett, mert olyan volt, mintha nem is lett volna asszony, és gondoltam, hogy olyan nő, aki mindent megenged az embernek, és nem fél semmitől, és akinél nagyon jó lenni. Igaz, hogy Ritta néni is mindent megengedett, de Vilma néni még azt is biztosan megengedte volna, hogy a folyóban fürödjünk, olyan parázsló víg volt a szeme, és olyan erős hangon beszélt.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987346
Webáruház készítés