Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móricz Zsigmond: Betyár_EPUB

Móricz Zsigmond: Betyár_EPUB
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    A jegyző egészen elképedt. Hozzá volt ugyan szokva ahhoz, hogy ha baj van, mindig az ő hátán szántanak, de most igazán nem érezte magát felelősnek. Ha az egész falu fellázad, akkor nincs tovább tekintélye csak a szuronyos puskának.
    - A rendeleteket a legnagyobb eréllyel kell végrehajtani. A törvény csak jót akar. A belügyminiszter úr elrendelte, hogy az elbitangolt földeket az országban mindenütt vissza kell adni a telekkönyvi tulajdonosoknak. Ha azonban a község képviselőtestülete folyamodványt nyújt be a miniszterhez, a parcellákba kiszabott darabokat a mai tulajdonosok megtarthatják, a vételár lefizetése ellenében. A bíró menjen ki, és hirdesse ki ezt.
    A bíró kicsit elmosolyodott. Oly öreg ember volt, hogy a Bach-korszak óta száz szolgabírót és ezernyi parancsot hallott, de ez különös volt, hogy a főbíró őt küldi ki, éppen most, mikor az egész falu éppen azt követeli, hogy menjen ki, hogy agyonverhessék.
    - Felsőbb parancsra vóna itt szükség, főbíró uram - mondta.
    A szolgabíró az ellenszegüléstől megbőszült s hirtelen nem talált kifejezést az ellenszegülés megbélyegzésére. Míg emiatt egy percnyi csönd támadt, kintről behallatszott a tömeg üvöltése:
    - A bírót, hozzátok ki a bírót: A bírót kell agyonverni.
    A községháza az udvari helyiségben volt. Utcára a jegyzői lakás ablakai nyíltak. De azért most tisztán lehetett hallani, hogy a nép a bírót követeli.
    A főszolgabíró szörnyű indulatba jött.
    - Jól van, majd kihirdetem én magam. Gyáva kutyák. Ezzel kiment a folyosóra, s ismét végig az utcai ajtóig. A kisbíró ott állott a becsukott ajtó mögött. Parancsot adott, hogy nyissák ki.
    Kilépett s végignézett a tömegen. Ezer ember állott egy tömbben.
    Cavalotti főbíró harsány hangon elkiáltotta:
    - Csend legyen!… Le a kalappal.
    Ezer ember egy pillanat múlva hajadonfővel állott a főbíró előtt. Csak Avar Jani nem vette le a kalapját. Egyedül állott középen és szembenézett a főbíróval.
    - Ki ez a betyár? - rivallta el magát a főbíró. - Hozzátok be ezt a Szörnyű Jóskát.
    Avar Jani egy pillanatig még nézett, vadul és gyilkos dühvel, akkor körülpillantott s látva, hogy mindenki hajadonfővel áll körülötte, az egész falu minden gazdája, gazdagok és szegények, elnevette magát.
    Két csendőr leszállott, előre jött, mindenki félrehúzódott és utat adott, s megfogták az Avar Jani két kezét.
    Dambó Lukács csendesen mondta:
    - Gyüjjön, Jani bátyám.
    Avar Jani csodálkozva nézett körül. Senki sem jön segítségére. Hát igen. Mi köze is van neki ehhez az egészhez. Neki még egy félvékás hasznavehetetlenje sincs. Ezeknek van, s engedik, hogy a csendőrök őt elcipeljék.
    Megrántotta a vállát, s nevetne ballagott a főbíró elé.
    - Hogy híjnak?
    Erre vér tódult a fejébe:
    - Magának.
    - Majd adok én neked magát… Mennyi főded van?
    - Jussom van egy sírra.
    - Több nincs?
    Valaki azt kiáltotta:
    - Nincs ennek szegénynek.
    - Akkor mit ártod bele magadat, marha? Vigyétek be, zárjátok le, hogy kárt ne tegyen magában… Emberek… Nem azért jöttem, hogy magukat megharagítsam, hanem azért, hogy a törvénynek érvényt szerezzek. Jól tudják, hogy ami törvény, az törvény.
    Avar Janit már a községháza nagy kapujában vitték a csendőrök. Erre a szóra éles, messze hallható szóval kiáltotta vissza:
    - A föld azé, aki megmíveli… A falu földje a falué.
    Erre hallatlan üvöltés tört ki, minden száj azt kiáltotta:
    - A föld azé, aki megmíveli… Ami a falué az a falué.
    Avar Jani már el is tűnt a kapu megett. Dambó Lukács, meg az őrmester erősen fogták a két karját és Lukács szeretettel ordított rá:
    - Haggya, az istenbe, Jani bátyám.
    De Avar Jani még egyszer elordította magát:
    - A főd… a főd…
    A hangja az egész térségen végigharsogott, mint egy vészkiáltás, de nem tudott egyebet mondani, mert az őrmester iszonyatos tenyere betapasztotta a száját. Átölelték s becipelték a községházára, ott tele volt a tanácsterem emberekkel, esküdtekkel.
    A bíró csodálkozva nézett a szegény emberre, aki ott verekedett a két erős csendőr karja közt, míg csak be nem lökték a belső kis ajtón egy kis szobába, amit hirtelen tömlöcnek neveztek ki. Rácsukták az ajtót, s ezzel el volt intézve az Avar Jani sorsa.
    Kint azonban a község népe ettől az erőszakos tettől, hogy közölök egy embert ilyen kurtán elraboltak, egy semmitlen szegény embert, aki szemmelláthatóan csak a falu javáért ordított, egyszerre megveszekedett, és mindenki felvágta a kalapját, süvegét, s ökölt emelve rázták az ég felé a dühüket.
    A főszolgabíró keményen nézett szembe velük. Fekete haja felborzolva lobogott a szélben:
    - Egy beszéljen!… - kiáltotta.
    Kankos, akinek leghatalmasabb hangja volt, előbbre furakodott, s azt ordította:
    - Eresszék ki Avar Janit, hadd beszéljen. Eresszék ide Juhász bírót, hagy verjük agyon.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155322778
Webáruház készítés