Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött_EPUB

Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött_EPUB
340 Ft340

Ez a mű Móricz Zsigmond korai regénye. A vidéki élet sivárságát és a négy főszereplő, a tanítóné, Veres tanító úrnak, unokaöccsének és az albírónak a maga saját igazságát követhetjük nyomon. Már ebben a regényében, Az isten háta mögött címűnek is kitűnnek Móricz páratlan írói erényei: az arányos szerkesztés, dramaturgiai pontossággal készít elő regényfordulatokat, naturalista közegben finoman erőteljes jellemábrázolásra képes. (Legeza Ilona)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    A háziasszony eleven volt, mint a kéneső. A szeme csillogott, az arca piros lett, ötletesebb volt, mint bármikor életében. Egyszerre le tudta kötni mindenik udvarlóját, s olyan gazdagnak érezte magát, hogy ez a délután egész életére kifizetheti! Megmarad a múlt boldog önérzete: volt idő, mikor féltucat férfi tülekedett egy pillantásáért.
    Míg ők vidáman verekedtek apró csatázó szókkal, egyszerre csak egy félszeg kislányka toppant be. Tizenöt éves, fejletlen leányka volt, foltos, fehérpíros arcocskája lángvörös lett, mikor a nagy társaságot meglátta, s apró szemei csak pislogtak zavartan, mint a fogságba esett madárkáé.
    - Á, Marica, a kis Maricuka! - kiáltott a házigazda -, mit hoztál, Maricám? Mit csinálnak apukáék?
    A háziasszony felállott, és elébe sietett a leánykának. Ez félve és rendkívül halkan, úgy, hogy maga is alig értette, mit mond, ott az ajtóban szólott:
    - Mamuska átküldött, hogy tessék megkezdeni a horgolást, itt nem tudom, hogy jönnek a pálcikák...
    Olyan rémülten beszélt, és olyan kétségbeesetten nézett fel a néni arcára, hogy ez elnevette magát, aztán gyöngéden derékon karolta és átvitte magával a másik szobába. Ott megállott az ablak előtt, s mivel már erősen alkonyodott, megerőltető nézéssel vizsgálta a mintát.
    - Fiacskám, ez nagyon egyszerű - mondta, s hangjában benne volt a tapasztalt nő vigasztalása, hogy nem kell megijedni a férfiaktól, hiszen azok nem is komoly veszedelmek az emberre, mint ilyen kis buksi fővel gondolja még a lányka. A kislány abban a pillanatban elfeledte zavarát és ijedtségét, s értelmesen figyelt a magyarázatra. Rögtön megértette a horgolás figuráját, mert nyílteszű kislány volt, s egy perc múlva már tudta is, mit kell csinálnia.
    - Kisztihand - mondta, s azonnal sarkon fordult. Ment, mintha itt se lett volna. A tanítóné kissé komoran nézett utána, megbántotta ennek a gyereknek a közömbössége. Meg kellett éreznie, hogy nem respektálja őt eléggé. Ebben a kislányban már, mint a tenger vizének cseppjében, benne volt a kisváros arisztokráciájának minden gőgje. Az a tengervíz keserűségével és savával telített gőg, amely fanyarra húzza az ínyét annak, aki belekóstol. Ennek a gyereknek az apja csak egy uradalmi gazdatiszt, de a családi szellem olyan előkelő, mint magánál a hercegnél. Ez már tudja, hogy tőle leereszkedés, ha átszalad a tanítónéhoz, s kitüntetés az a bizalmasság, ha megkérdezi tőle, mi baj van a pálcikákkal. Magától is kitalálhatta volna, de mért találja ki, ha így könnyebb.
    Hja, ez az a nagy boldogság! Azért ő mégiscsak a tanítóné. És ha húsz férfi szalad is utána, mégse emelkedik vele a tekintélye. Inkább alászáll. Könnyelműnek fogják tartani. A nyavalyások! mondta magában, s hirtelen gyűlölködve nézett a kislány után. Persze, rajtuk nem akad meg senkinek a szeme. Az anyjának olyan az arca, mint egy szőrös majomé. Soha nem mert az urán kívül férfi ránézni. És mégis ebben a percben dühösen irigyelte, hogy az az asszony tagja a legfelső társaságnak ebben a városban, és nem adta vissza a vizitjét!... A legképtelenebb sértés a kisvárosi társadalomban, amit nem lehet elfeledni. Kis elégtétel volt neki, hogy már ő sem adta vissza a vizitjét néhány fiatal párnak. Sajnos, csak amolyan jobb családból való iparosok voltak azok, de reszketve várja, hogy egy valóságos rangbeli úriasszonnyal tehesse meg valahol. Az ablakba állott, és összeszorítva fogait, kinézett a templomra. Egy pillanat alatt úgy elromlott a kedve, hogy alig ismert magára. Kedve lett volna kiadni az egész társaságnak az útját, s leborulni a rozoga díványra és sírni, sírni. Fogcsikorgatva.
    Lépéseket hallott a háta mögött, és csikorgott a padló. Mindjárt gondolta, hogy a pap jön. Csakugyan ez jött.
    - Hát az én kis báránykám?... mit csinál itt?
    Hamar letörülte zsebkendőjével az arcát, szemét, feldúlt arcából megsápadva nézett vissza.
    - Csak nem történt valami!... - döbbent meg a pap.
    - Nem.
    - Édes gyermekem - mondta a pap, s elhallgatott. Zavartan, hosszan bámult az asszonyra, aki előbb élesen nézett a szemébe, aztán elfordította a pillantását.
    - Édes gyermekem - morogta újra a pap, s felforrt a vére a saját hangjában megcsikorduló érzéstől. A szeme meghályogosodott, s a könnyes fátyolon át mindent lehetőnek látott, amire titkon vágyakozott.
    Hogy az asszony nem felelt biztatásnak érezte s gyorsan kezdte mondani:
    - Ha maga, ha tudná, ha én meg bírnám mondani, hogy... drága gyermekem. Ha maga boldoggá akarna tenni egy öreg embert... a bizalmával! – mondta nagyot nyelve hozzá.
    - Az isteni és emberi törvények, az erkölcsi törvények, mégiscsak a szív a legelső. Mindennek lehet parancsolni, de annak nem. Miért kínozza magát hiába, vallja meg a bánatát, kislányom... Ki érti itt magát, hogy magát valaki megértse, ahhoz elég élettapasztalat kell, és ki szereti úgy magát, hogy kész mindent kockáztatni. Én már nyugdíjba mennék, ha... Drága kislányom, imádom magát!
    Az asszony nem is figyelt arra, mit hebeg és zagyvál össze-vissza, de ez a szó brutálisan arcul ütötte.
    - Megbolondult! - szólt rá durván az öregemberre.
    Ez az első pillanatban azt sem tudta, melyik lábára álljon, s rimánkodva fogta meg az asszony kezét.
    - Utálatos vén szamár! - mondta az asszony egész hangosan, és elkapta a kezét.
    A pap fakó arccal bámult rá, s a szája nyitva maradt. Csorba, kikorhadt fogai kimeredeztek meglilásodott ínye közül, s ajka lepittyedt, sírós remegéssel, mint az egész kis gyerekeké. Hosszú pillanatoknak kellett eltelniök, s akkor lehűlt a vére a sarkáig, amint felfogta, micsoda veszélyben forog. Ha az asszony szavát csak valaki is meghallja!
    - Mit gondol maga rólam! - habogta azzal a szándékkal, hogy lehazudja fejéről a bűnt.
    - Azt, hogy egy undok vén disznó! - mondta az asszony, s boldog volt, hogy durván és leplezetlenül támadhat rá egy magánál sokkal magasabb rangú és mindenképpen hasonlíthatatlanul tekintélyesebb valakire.
    A pap rémülten kulcsolta össze a két kezét. Egy szemrándulással irgalomért esedezett, a másikkal csendet parancsolt.
    Az asszony nem törődött vele tovább. Az ablak mély íve alá beljebb lépett s kinézett az égre.
    Az öregember, akinek soha még ilyen visszautasításban nem volt része, s aki semmiképpen sem tudta elhinni, hogy vége a régi szép időknek, mikor a tanítónék kitüntetésnek vették, ha kegyeibe fogadta őket, lassan tudatára kezdett jönni annak, mi történt vele.
    - Hallja - lihegte bagószagú szájjal, közelhajolva az asszonyhoz -, úgy próbálja valakinek elmondani, amit akar, hogy kicsapatom az öccsét, ha anélkül nem tennék is meg!
    Az asszony megvető arccal fordult vissza.
    - Maga?
    - Nem vagyok én magának maga! Nézze meg az ember!
    - Utálatos vén.
    - Hát a fiatal jobban tetszik! Mi? A káplánka! Mi? Nahát az úrfi holnap utazik innen! De előbb ki fogja vallani, hogy mit csináltak itt a múlt éjjel! Különben megsemmisíttetem a diplomáját!
    - Majd megsemmisíttetem én a magáét, csak be ne fogja a száját!
    A pap tajtékzott erre a komisz hangra. Tudta, hogy kofafecsegés, de nem bírt magával, különben is sokkal műveltebb volt, mint nyugodt pillanatokban a modora mutatta, s még annyit visszavágott:
    - Gyönyörű bizony, mikor egy asszony udvarlókkal veszi körül magát!
    - Vén bakkecske! - feleselt undorodó megvetéssel az asszony, s elfordult - mintha egy béka mászott volna rám.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155322754
Webáruház készítés