Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem_EPUB

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem_EPUB
340 Ft340

A török elleni háború korának jelentős eseménye volt Szigetvár ostroma 1566-ban. A várat II. Szulejmán hadai ellen Zrínyi Miklós védte. Az ostrom után mintegy nyolcvan évvel, 1645-46 telén unokája irodalmi alkotásban idézte föl a harci eseményeket. A közben eltelt idő döntően meghatározta a magyarság esélyeit. Míg Szigetvár ostroma a másfél százados hódoltság kezdeti szakaszának egyik hadi eseménye volt, az eposz célja már az, hogy figyelmeztessen a töröktől való megszabadulás lehetőségére.
Az író 15 énekben beszéli el az ostrom lefolyását a maroknyi magyar sereg tragikus pusztulásáig. A cselekmény fő sodrát az író apró részletekkel, epizódokkal és lírai betétekkel teszi gazdagabbá. Zrínyi a mű megírásakor egyrészt személyes élményeiből merített, másrészt a világirodalom nagy eposzait (Homérosz, Vergiliuss, Tasso műveit) tekintette mintaképnek. Szerkesztő képessége, nyelvi gazdagsága, a művészi biztonság, mellyel alakjait jellemzi, kivételes írói tehetségről vallanak. A több mint háromszáz év, mely a Szigeti veszedelem írásának korától elválaszt bennünket, nem rontott az eposz értékein. Tekintetbe veendő viszont, hogy a mai olvasótól a részletekben való elmélyedést, a történelmi múlt szeretetét, a nyelvi szépségek iránti érzékenységet kívánja. (Legeza Ilona)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    1. Szulimán Harsánhoz már érkezett vala,
    Harmadnap táborát ott megnyugasztalá.
    Onnan követeket magátul bocsáta,
    Kik menjenek Zrínihez Sziget várába.
    2. Halul bég volt neve az egyik követnek,
    Ez fia volt kajeri gondviselőnek,
    Mondom, Orchamusnak, Mahomet vérének,
    Mely Egyiptom pusztán Szinántul öleték.
    3. Vala igen okos Halul bég beszédben,
    Oly szépen folyt szava mintha kevert mézben
    Volna, s az másiknál magát csendesebben
    Viselte is magát, és sokkal bölcsebben.
    4. Az másik, Demirhám, volt Arábiábul;
    De tetszik mint egy vad puszta Libyábul,
    Vakmerő, kegyetlen nem lehet ily sohul;
    Minden igazságát veti csak szablyábul.
    5. Ennél vadabbat az föld sem teremthetne,
    Bár ha újabb boszuval óriást szülne,
    Az ki az nagy egekkel hegyekre lűne;
    De még is vadabb Demirhámnál nem lenne.
    6. Ez szerecsen hadnak kapitánya vala,
    Ötödik részének, s igen erős vala,
    Ezt csak ijesztésért császár küldte vala,
    Mert az követséghez ő semmit nem tuda.
    7. No ezek Szigetvárhoz elindulának.
    Mikor osztán kapukhoz közel jutának,
    Egy ágyu-lövésnyire ők leszállának,
    Fegyvert szolgáiknál ottan elhagyának.
    8. Zríni öszvehivá mind a vitézeket,
    Mert már régen hallotta az követeket;
    Piaczon hallgatá meg az követeket;
    Maga körül állítá az vitézeket.
    9. Demirhám nem igen böcsüllé meg őket,
    Mintha nem gondolna látni vitézeket;
    De Halul mellyére tevé az két kezét,
    Alázatossággal monda, hajtván fejét:
    10. «Oh Jézus hitin valóknak szép csillaga,
    Oh, ily vitézeknek érdemes hadnagya,
    Egyedül! mely ország próbádat nem tudja?
    Mely világrész vitézségedet tagadja?
    11. Hon az meleg hajnal pirosan feltetszik,
    Hon az sötét estve tengerben enyészik,
    Hon az éjszaktenger magában küszködik,
    Híred mindenütt van, s mint nap úgy tündöklik.
    12. Csudául mi halljuk nagy vitézségedet
    Mindnyájan, urunk is az te jó hiredet
    Szereti hallani, cselekedetedet,
    Szeret magadat is, ha nem is hitedet.
    13. Ilyen méltó oktul ő megindéttatott,
    Hogy küldjön általunk néked barátságot,
    S hogy ebben láthasson ő állandóságot,
    Izent néked tülünk képes kivánságot.
    14. Ű kivánsága ez: Ez várat kezében
    Adjad, és ne bizzál nagy keménységedben,
    Haszontalan harag, az ki nincs erőben;
    Esztelen ki kiván az mi lehetetlen.
    15. Császár nem kivánja az te szép váradat,
    Hogy aval nevelje maga gazdagságát;
    Mert az ki világnak birja nagy határát,
    Nem kivánhat szüve kűbül egy kis várat.
    16. De tudnod kell néked az mi fátumunkat,
    Az Istennek elszánt igaz akaratját,
    Minékünk ő adja az szép arany almát,
    Meg is fényeséti mint napot holdunkat.
    17. Azért az hatalmas szultán megindult mast,
    Isten akaratját viszi végben bizvást,
    Ne adja Isten azt, hogy te meggondolhasd,
    Hogy te Isten kedvét kézzel megtartóztasd.
    18. Oh boldog bölcs Thamma, Kazul Bas nagy ura,
    Békeséget császártul mert kérni tuda,
    Idején s eszessen magát megalázta,
    Mostan nagy Perzsát békeségben birja.
    19. Lusitanusokat tartom okosaknak,
    Mert az fátum ellen lám ők nem harczolnak.
    Lám az franczúzok is boldogságban vannak,
    Te penig hanyad része lehetsz azoknak?
    20. Ha bölcs vagy, szükségbűl tehetsz magadnak jót,
    Nagyobbtul magadra nem csinálsz haragot,
    Alázd meg magadat, add meg ezt az várat,
    Melyet semmiképen többől meg nem tarthatsz.
    21. Nem kérettetik tőled ingyen ez az vár;
    Hol nagy haszon vagyon, nem látszik kicsiny kár;
    Valamit te kérhetsz, azt Szulimán császár
    Örömest engedi, elhigyjed nékem bár.
    22. Vezérséget tüle kérj, hogyha nem hiszed,
    De tudom, hitünkre nem vonsz az te szüved.
    Megbocsásd, így szólok, mert keresztyéneket
    Minden tartja tormában esett féregnek.
    23. Kérj hát tüle sok pénzt és gazdag kincseket,
    Nem találsz őbenne semmi fösvénységet.
    Avagy kérjed tüle ez várat, Szigetet,
    Hogyha te ok nélkül oly igen szereted.
    24. Elhittem, tetűled aztot ő sem tiltja;
    De uraság jeleért most azt kivánja,
    Hogy hada bejüjjön, s valamely hadnagya
    Aztot te kezedben hagyásából adja.
    25. Különben, jó Zríni, hogyha cselekeszel,
    Váradat s szolgáidat bizony veszted el;
    De semmi ez, életed az jó hireddel
    Szigetvár hamujában temetődik el.
    26. Talán van, ki biztat téged, füst azokkal
    Kever jó hiredet bele csalárdsággal:
    De az lészen első ki szégyenvallással
    Szükségnek idején elárul futással.
    27. Csiklandós szók ezek, és mind esztelenek!
    Ki fogja tartani aztot vitézségnek,
    Egynihány hogy állott ellent százezernek,
    Minden fogja nevezni vakmerőségnek.
    28. Talán esküvésed tartóztat tégedet,
    Kit német császárnak békeségben tetted?
    De lelkiesméret mostan mentté tehet,
    Senki nem tartozik tenni lehetetlent.
    29. Bízol-é németben, te okos horvát bán,
    Hogy hamar segítséget küld neked talán?
    Német, mely tégedet az föld alatt kiván
    Lenni, segítséget hoz kárával talán?
    30. Ki nem esmérheti német barátságát?
    Leginkább magyarhoz gonosz akaratját?
    Hogy gyülöli német az magyar katonát,
    Ha akarod, adok néked ezer példát.
    31. De bár az úgy légyen, eljüjjön az német,
    Rákháton tinéktek hoz ő segítséget,
    Elvesztitek akkor kedves éltetöket,
    S ők török kezében találják Szigetet.
    32. Uram, hogy én néked megmondjam egy szóval,
    Nagy dolgokat kis üdőben te csinálál,
    Országos hadakat vesztéig rontottál,
    Kűvárakat vettél, és el is bontottál.
    33. Van már legmagasabban az te jó hired;
    Nincsen már hely, az hová feljebb vihessed,
    Csak azon mesterkedjél hogy azt őrizzed,
    Arról sikos helyről, hol van, el ne ejtsed.
    34. Futnod már kell néked szerencse próbáját,
    Az ki szakaszthatja jó hirednek nyakát,
    Futnod, uram, néked kell méltán az hadat,
    Az ki minden órán különben változhat.
    35. Ne légyen fejedben az a bizodalom,
    Hogy az kit egyenként te meggyőztél harczon,
    Meggyőzhesd te mostan hol vannak mindnyájan,
    Mely Isten rendibül várad alatt vagyon.
    36. Ezt szultán Szulimán, mivel szeret téged,
    Izente általunk, vitéz Zríni, néked.
    Ihon jün maga is; egy millió népet
    Hoz el romlásodra, ha szavát megveted.»
    37. Itt hallgata Halul. És esék zsibolygás
    Az erős vitézek közt, és zúgolódás.
    Jól esméri Halul, hogy nekik unalmas
    Az ilyen követség és az vármegadás.
    38. Horvát bán megnézé az sok jó vitézét,
    Osztán követekre fordítá az szemét;
    Minnyájan hallgatnak, várják bán tetszését;
    Ő nagy méltósággal elkezdé beszédét:
    39. «Jó követ, okossan nékünk megbeszéléd,
    Lágyon s haraggal is urad követségét.
    Szép szóval kitévéd urad szeretetét,
    Kit mihozzánk hordoz, és az ő jó kedvét.
    40. Csudálom; mert azon én nem igyekeztem,
    Hogy ti császártoknál kegyelmem lehessen,
    Sőt ártottam néki kis tehetségemben,
    Valahol lehetett, és minden erőmben.
    41. Barátságomról is röviden felelek:
    Soha töröknek barátja nem lehetek,
    Valameddig látom, ő árt keresztyénnek;
    Barátság, ártalom összve nem férhetnek.
    42. De ha barátságomat császár kivánja,
    Meglehet; magyarét mert visszaadhatja,
    Se más keresztyénét osztán ne kivánja;
    Így talán lehetek őnéki barátja.
    43. Hol penig Szigetvárat nevével kéred,
    Jó követ, tudnod köll az mit mondok néked;
    Hogy Zríni ezekkel már sokat szenvedett,
    Gonoszt, veszedelmet, hideget s meleget.
    44. Azért, hogy Istennél nyerhessünk kegyelmet,
    Azért nem gondolunk vesztenünk éltünket,
    Sok kincset, gazdagságot, és mindenünket,
    És ez elmulandó világi hirünket.
    45. Hát ne apolgasson bár császár ezekkel,
    Az kit mi világnak hagyunk nagy örömmel,
    Ha szónkat nem hiszi, jüjjön ránk erővel,
    Meglátja, mit tehet az, ki van Istennel.
    46. De ha büneinkért az Isten bennünket
    Megvér, s kezetekben adja életünket:
    Meghalunk örömest, de ti elvesztünket
    Nem fogjátok nevetni, s keresztyéneket.
    47. Mi sem irigyeljük akkor élteteket,
    Elhagyjuk örömest mennyekért Szigetet.
    Vidd meg császárodnak az én beszédemet;
    Meglátja Szulimán Zríni is mit tehet.»
    48. Nem tűrheti Demirhám Zríni beszédét,
    Mert az kemény választ általverte szüvét,
    Mond: ««Oh te, ki megveted had veszedelmét,
    S gondolod üstökön fogtad az szerencsét;
    49. Ihon had s békeség az én kebelemben;
    Most válaszsz magadnak, míg tart az üdődben,
    Mert én nem érthetem, kerülő beszédben
    Csavarogsz, s válogatsz hadban, békeségben;»»
    50. Ilyen szókra seregek megzöndülének;
    Nem várják választját hatalmas Zríninek,
    «Fegyvert! fegyvert! kiáltnak az követeknek;
    Fegyverrel, nem szóval kell veszni Szigetnek.»
    51. ««Hát halálos fegyverre hílak bennetek,
    Felele Demirhám; mert látom éltetek
    Unalmas.»» Oly hanggal mondá meg ezeket,
    Mintha Janus temploma most nyílt volna meg.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641989
Webáruház készítés