Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Z. Karvalics László: Megcsókol a kapartyán_EPUB

Z. Karvalics László: Megcsókol a kapartyán_EPUB
840 Ft840

Z. Karvalics László: Megcsókol a kapartyán

E-könyv EPUB formátumban

Mottó: "Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon - bosszantani..."

Furcsa dolgokat művel ám velünk a nyelv. Aki ezt a könyvet (mit is mondok: aki az elektronikus könyvolvasóját) a kezébe veszi, azt gondolhatja, hogy még életében nem hallotta azt a szót, hogy ’kapartyán’.
Pedig de. Mindenki. Szinte kivétel nélkül. Csak kis idő kell hozzá, hogy fel is fedezze, hol, milyen környezetben.
Megvan?
Ha nincs, akkor kezdjük kicsit távolabbról.
Miután a testünket már úgy-ahogy felfedeztük, érthető mohósággal a környezetre vetjük magunkat, hogy a szavak és jelentések rendjén keresztül vegyük birtokba azt is. S mivel mindez meglepően gyorsan megy végbe, előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor az Eszközből Tárgy lesz: felismerjük, hogy szavaink, amelyek olyan jó szolgálatot tesznek, s emiatt különlegesen fogékonyak is vagyunk rájuk, szintén dolgok, amelyek valamilyenek. Hosszabbak, rövidebbek. Lassúak vagy pattogósak. Semlegesek, viccesek. Barátságosak vagy idegenek. Olykor félelmet keltőek.
De ki látott már olyat, hogy a fejünkbe kúsznak szavak, amelyekről már tudjuk, hogy léteznek, de fogalmunk sincs arról, mit jelentenek?
Hát mindenki.
Kapszula. Mi is az? Beveszem ezt a nagy, színes gyógyszert, aztán majd megérdezem a nagymamát, hogy mit jelent, ha nem felejtem el. Vagy kitalálom magamtól, és akkor az aztán tényleg olyan, mint egy ajándék. Különleges, örömteli pillanat: a világ két összetartozó darabkája egymás mellé került végre, és én voltam, egyedül, láttátok?
Később szinte mindenkivel megtörténik ennek a fordítottja is, ha aztán felnőttként már nem feltétlenül emlékszik is vissza rá. Egy-egy szónak ugyanis könnyen elillanhat időlegesen a jelentése, pláne, ha egymás után sokszor kimondjuk. Ilyenkor egy már megszilárdulni hitt kifejezés hirtelen egymás mellé sodort szótagok esetleges csoportjává válik, aminek csupán ritmusa és zenéje van, de nincs értelme. Rebarbara. Rozsda. Darázs. Egy pillanatra kilépünk abból a szigorú szabálytérből, amivel a nyelv összeabroncsol minket a világgal, de aztán nagyon jóleső érzés az is, hogy visszatérhetünk hozzá – ahogy velem is gyakorta megesett Zalaegerszegen, a landorhegyi lakótelep kantáros-rövidnadrágos kiskamaszainak egyikeként. Rebarbara, rozsda, darázs. Hopp, ezek jól mutatnak egymás mellett is, van-e olyan, hogy rozsdarázs? (Emlékszünk nemzedékek legendás ”nagy árpi”-jára? Igen? Na ugye. Nem? Hadarjuk el gyorsan egymás után néhányszor ...)
Aztán amikor az öröm már eltűnik a nyelv világából, többek között azért is, mert tantárgy lesz belőle, a fejünk meg megtelik nevekkel, műveltséggel, versidézettel, szállóigével, váratlanul ismét életre kelhetnek a szavak. Egyre nehezebb úgy megismerkedni egy új kifejezéssel, vagy sokadszorra rácsodálkozni egy régire, hogy ne jusson eszünkbe azonnal valami roppant mód hasonló. Elég csak egy betűt kicserélni, másképp ejteni, másképp összeolvasni, hogy hirtelen párhuzamos jelentések kis világai nyíljanak meg. S noha látszatra nincs másról szó, mint lexikai esetlegességről, mégis kapcsolat teremtődik a kultúra két, egészen különböző darabkája között, és ez óhatatlanul jól eső feszültséget teremt bennünk. Egyszerre van ugyanis benne otthonosság, tét-mentesség, kreativitás, izgalom, egyediség. Valami gyermeki.
Játék is, felfedezés is, kaland is.
Akit az élet gondjai gyötörnek, ritkán jut el odáig, hogy efféle nyelvi örömöket okozzon magának és másoknak. De azért mégis legtöbbünk gyakorta megélt élménye ez, ha másképp nem, a több jelentés trükkjére épülő, akár generációkon keresztül ide-oda kóborló, köntöst cserélgető viccek csattanóiban. És sok ihletett hétköznapi pillanat is akad, amikor bárkinek megszülethet a saját szó-asszociációja, mókás félreolvasása, spontán elferdítése. Életre kelnek, majd gyorsan el is vesznek. Hangosan kimondva esetleg tovább megmaradnak. Ha meg is jegyzik, át is veszik néhányan őket, azért ritkán indulnak közösség-közi vándorútra.
A legsikeresebb lelemények azonban lassan közkinccsé lesznek, leírják őket, bekerülnek az ”alapkészletbe”. Újrahasznosíthatóak.
És végül vannak olyanok, akik mindezt iparszerűen termelik, nyelvi-irodalmi-műveltségi expedícióra csábítva, gyönyörködtetve, nyugtalanítva, szórakoztatva az olvasóikat. Karinthy Frigyes, Romhányi József, Tímár György. A szavak legnagyobb magyar Jedi-mesterei immár ugyan egy másik galaxisból figyelnek minket, de minden alkalommal mosolyognak és bátorítóan bólogatnak, amikor fortély-teli szó-fúziók derűs atomvillanásai érnek el hozzájuk, kicsinyke fénypontként.
Szeressük hát a padavanokat is.
Ennek a könyvecskének egy korábbi, rövidebb változata egyszer már megjelent az online piacon. Korai kísérlet volt, elvetélt. Úgy ítéljük meg, hogy most jött el az ideje a valódi és sikeres on-line megjelenésnek, e-könyves tartalomként történő sikersztori keletkezésének. jó olvasást kapartyánhoz, s ha sikeres, rettegjenek, mert jön a FOLYTATÁS!
e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    1. Histográfiai áttekintés

    Lewes, a neves múlt századi esszéista- a "dirty style" harmadik nemzedékének egyik legmarkánsabb képviselője- már 1874-ben felhívta a figyelmet a "London Lemon " hasábjain a citrom sajátos, stimulatív funkciójára egyes ókelta dalokban. Elmélete jóideig visszhangtalan maradt, mígnem E.Z. Zsoltij - elismerve a nagy előd munkásságát,- monográfiát szentelt a kérdésnek, melyben kimutatta a citrom-motívum formai jegyeken túllépő, a tartalomba mintegy "bepréselődő", meghatározó szerepét. Zsoltij nyomán európai méretű és távlatú tanulmányok sora bővítette ismereteinket, mígnem 1933-ban, amikor még el sem ültek az u.n. "strassburgi gerezdpör" által felvert hullámok - megszületett a mindmáig egyetemes érvényű, a tudományág bibliájaként emlegetett mű; N. Oervendek, a maghaazi egyetem professzorának tollából.
    Oervendek összegzése hatalmas szöveganyagot vonultat fel álláspontja mellett, sikeresen ütközteti még az egymásnak ellent nem mondó tényeket is, megállapításai így állhatták ki az idő próbáját.
    Az újabb kutatás azonban kiterjesztette vizsgálatainak fókuszát, s ma újból a citrom-motívum reneszánszát éljük. Legújabban a hallei filológusok produkáltak kitűnő kritikát a harmincas évek végének eltorzult kutatási eredményeiről, amelyek az u.n. "Írd és mondd " (Saft und Wirschaft ) - mozgalom jegyében fogantak.
    Mindezek ellenére a kérdéskör még korántsem feltárt, hazai vizsgálata pedig egyenesen gyermekcipőben topog. Az Országos Könyvtár kollektívájának lelkes támogatásával, a kéziratos anyag tanulmányozása után lépünk (mi, a szerző) eredményeinkkel a nyilvánosság elé. Ezúton mondunk köszönetet dr. Földes Gézának, a ZÖLDÉRT propaganda-osztálya vezetőjének szakértő tanácsaiért.

    2. A motívum az ókorban

    Ma már mindenki számára nyilvánvaló a citrom-kép döntő hatása a homéroszi eposzokban meglévő világszemléletre. Ugyanakkor furcsa módon az érdeklődés perifériájára szorult a nexus-i bölcsek körének filozófiai tankölteményeiben a homéroszival éppen ellentétesnek mutatkozó felfogás! Itt van például Borász, a szigetállam tyrannusának epigrammája: ("do bom hókon", vagyis "fejen hajítom" címmel található meg az antológiákban)

    "..Moirák suhanó ligetében
    Olymp-hegyi égi faágon, mint annyi csodás
    Monológ, Kronidész üde citroma lóg.
    (Ford.:Kolompár István)

    Mennyire más megközelítés! A látszólag idilli kép feloldhatatlan ellentmondást takar: a hegy völgy párhuzam transzponálódik ég-föld viszonylat felé, majd az egész gondolat szintézisét nyeri el az ágon lógó üde (!) citrom képében, amely összegzi az előző két problematikát: felidézi t.i. a Nap (Helios) képét -ha másnak nem, hát nekem- , ugyanakkor a kozmikus magányból, az "egyedüllógás" (monológ) állapotából a pillanat tört része alatt az egyetemesség szférájába emelkedhet azzal, hogy lehullhat a fa tövébe is.
    Ezen a transzcendens hagyományon lép túl Citrus Olivius vulgárhedonizmusa. Töredéke (...menta) magáért beszél:

    "Ó, mit érhet Phyllis combja
    Tölgyfaerdők selymes lombja
    Ha nincs az embernél citrom
    Hogy egy kehelybe kinyomja"
    (Kolompár I. fordítása)

    A hanyatlás költőjének utolsó sorai persze csak a citromra utalnak, ám a történész számára mégis figyelemreméltóak lehetnek: az erotikától és az idilltől megcsömörlött kor gyermekének citrom-várása szinte forrásértékű! -egyben észrevétlenül vezet át a korai keresztény költészet genezisének vizsgálatához. Az egyik legkorábbi latin nyelvű zsoltár (Deus, fructus) új citrom-megközelítése beszédes bizonyítéka a fogalom kulcsszerepének. A szövegtöredéket egy óegyházi szláv liturgikus könyv (ĉepegj, ĉak ĉepegj) hasábjain fedezték fel, s most Kolompár István kongeniális tolmácsolásában először kerül a magyar közönség elé ez a gyöngyszem:


    "Átok rátok renegátok
    Igéjét nagy Istenünknek
    Rútul hamisítottátok
    S miként Júdás, malaszt helyett
    A citromért prédikáltok!"

    Csak e pár idézett szövegrész is mutatja, milyen óriási utat tett meg Zeusz citroma, amely az Olympos (!) időtlen csúcsáról a középkor elejére mintegy antikrisztusi mélységekbe degradálódott.

    3. Továbbélés és megújulás a középkorban

    Örvendetes, hogy a lovagi citromeszmény beáramlásának az irodalomba éppen magyar vonatkozású szövegemlék a legfényesebb bizonyítéka. A XIV. sz. elején jegyezte le Barangholo renovai utazó a budai udvar egyik deli leventéjének szavait, s naplója máig hűen őrizte e becses sorokat:


    "Az mi kedves szűmnek nékem
    Isten hozzád kelevézem!
    Ujjult danát buzog vérem
    Ínyes csinja csiklánd vélem
    Czitrányt nékem! Czitrányt nékem!"
    (A vitézt állítólag Facsarnak hívták)

    Barangholo őrizte meg az utókornak a reneszánsz "virtu" citrom-ideáljának jambikus megfogalmazását is, melynek metrumait szintén Kolompár István ültette át magyarra- remekül!


    "Szeress, remélj, elálmodozz
    De leghelyessebben teszed
    Ha talmi álgyümölcs helyett
    Firenze citromát eszed!"

    A citrom itt már hatalmi tényezőként jelenik meg (bár a fordító - tőle szokatlan megoldással - kettémetszette a "hatalmi" szót), és a dühödt sovén indulatok képi megjelenítésének tárgyává válik.
    A társadalom- és költészetfejlődés azonban új irányt szabott a citromfogalom értelmezésének. Példaként álljon itt a Mediterranium-szerte ismert toszkán trubadúr-leszármazott, E. Diogni hírneves barokk eposzát "Az nagy vatsora" címmel magyarító Szörnyű Miklós (Michael de Srnensis) átültetéséből egy szakasz:

    "Őzpetsenye, malaczfejek
    Üvegtsillár, fényes, kerek
    Márványasztal közepébe
    tsuda dolog villog ott
    szakátsok tették a malacz
    orrára a czitromot."
    (Kolompár István szíves közlése)

    Láthatjuk- az egykoron magasztos eszmék megszemélyesítője esetünkben csak egyszerű dísszé tárgyiasul. S hol vagyunk már attól az időtől, amikor az itáliai literátorok elszánt küzdelmet folytattak csak azért, hogy az "adoma" nevet a bálványként tisztelt citrom hatására "aromává" változtassák!
    Mindezek ellenére a következő századokban a citromkép újbóli előretörésének lehetünk tanúi.

    4. Az újabb stílusirányok által forradalmasított citrom-eszme

    Az első jelzések a barokk hanyatlásával érkeznek: a rokokó új értelmezést vet a köztudatba; a citromeszme könnyed,szinte légiesülni látszó használata már sejteti a későbbi impozáns szétáradás lehetőségét. Micsoda kellem, micsoda kecs feszül a délfrancia dalköltő e Kolompár István- fordította soraiban:

    "Kis kaskámban karalábé
    Retek vígan villogott
    De jaj! Megró majd jó anyácskám
    Mert nem hoztam citromot!"

    S e szintről szárnyal himnikus magasságokba a kötöttségeitől szabaduló citrom-kép, s kerül a világtörténelem legszentebb eszméinek panteonjába e felvilágosodott sorokkal:

    Gyászba borult sötét ország
    Fényes jövőd ismered
    Ész, Természet, s a Harmadik
    a Citrom az új Istened
    (francia eredetiből fordította Kolompár Istvánné)

    S hol van ez még a romantikus pátosztól, amely a citromképet történetiségében fogja meg, egyúttal az eszme síkjáról ismét a való élet realitásai közé exponálja. ( E sorokat Kolompár István másolta egy régi sárospataki tankönyvből):

    "Évszázadok sárga álma
    Ó, hogy mennyi fényes elme
    Kézbe venne, megcsodálna
    És még fel is szeletelne!"

    Hallatlan utat járt be a citromfogalom, míg idáig jutott, s mint a későbbiek bizonyítják, nem állt meg a fejlődésnek ezen a fokán.

    5. A modern citrom-kép kialakulása

    "Rőt levél, s te kék madár
    Aranyba öltözött napok
    Nem kelletek, mert nincs nektek
    Mint citromnak, héjatok."

    E kis epigramma a kiváló belga impresszionista, Van Taa egyik csendéletének alján található. (Flamandból fordította: ifj. Kolompár I.) Meggyőzően bizonyítja, hogy a szinte éterivé nemesedett citromkép egyre inkább kizárólagosságra törekedve emelkedik a mindennapos léthelyzetek fölé.S minél inkább érezzük ezt az eltávolodást, annál eruptívabbnak tűnik az ír O\'righin naturalista költeménye, amely itt ifj. Kolompár István ihletett tolmácsolásában kap helyett:

    "Veled
    vagyok
    beled
    ragyog
    Késem
    nyelét
    Vésem
    beléd
    Húsod
    remek
    Húzom...
    remeg..."

    És még nincs vége! Az új irányzatok új értelmezések nyomán fogalmazzák meg ars poétikus ihletésű gondolataikat. A fiatal afrikai költészet talán legismertebb reprezentása, Abu Symbol, e versét egy kőoszlopra véste:

    "Sötét mélyedből a Gerezd
    Keserű szárnyat keserűn bont
    Sárga bőröd levet ereszt
    Te vagy a Vessző, te vagy a Pont
    Hányszor sóhajtották ezrek
    a Te nagy Nevedet itthon
    A te Nagy nevedet citrom
    Citrom...."
    ( A vers olvasható : A Nílus deltánál c. fotóalbum 117. sz. képén. A mesteri felvétel és a hasonló színvonalú fordítás Kolompár István műve.)

    A dekadencia örvényéből csak két kiút mutatkozik: az első, amely a válság tárgyiasítása helyett inkább a citromeszme abszolutizálására törekszik, Longhairman skót költő "If you titan" c. végletesen szürrealista soraiban ér zenitjére:


    "Napok...Végzet---Undorok
    Nők gyermekek Asszonyok
    És És És
    Haha! Na mi?
    Hát, mozog!
    Lábak...Kezek---Zöld bogár
    Mókákgrimaszfintorok
    És C I T R O M O K! CITROMOK!
    (K.I. értő fordítása)

    A másik irányzat, a másik realizmus napjainkig szóló érvénnyel fogalmazza meg a megszülető új társadalmi rend citromigényének lírai lényegét:


    "Elvtárs! Fogd a kalapácsot
    S üssél, amíg üthetel
    Gondolj rá, hogy a betevő
    Citromodra keresel!"
    (Kolompár I. gyűjtése: adatai szerint egy Pulci nevű textilmunkás függesztette ki e költeményét a P.Rol&Cu.Lt. konszern sztrájkirodájának faliújságjára.)

    A citrom-témájú kortárs költészet vizsgálatát valamint az alapvetés után már jóval könnyebben áttekinthető narancs-motívumot átengedjünk fiatalabb kollégáinkak. Jómagunk pedig - ha a Sors engedi és tollunk bírja - egy még nagyobb fába vágnánk a fejszénket : hosszas előtanulmányok után arra vállalkozunk, hogy megírjuk főművünket, a "Kétszikűek és zárvatermők az irodalomtörténetben" c. monumentális opust.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364856Z
Webáruház készítés