Új jelszó kérése
Termék részletek


William Shakespeare: Tévedések játéka_EPUB

William Shakespeare: Tévedések játéka_EPUB
340 Ft

William Shakespeare: Tévedések játéka

E-könyv EPUB formátumban

Vannak, a kik a Tévedések játéka című darabban Shakespeare házi bajainak visszhangját vélik hallani, melyek, kivált nála idősebb nejének házsártossága és zsémbelései, lettek volna a monda szerint oka annak, hogy családját hátrahagyva Stratfordban, Londonba költözött s polgári életét a művészi pályával cserélte föl. Igaz, hogy a féltékeny nő rajzára már mintája, a plautusi vígjáték megadta az eszmét Menaechmusné rajzában, a ki férje után leskelődik, féltékeny reá és házsártoskodik vele; de az is bizonyos, hogy a házi czivódás jeleneteit különös hangsúlylyal dolgozza ki, és sokkal jobban belemélyed a féltékenység rajzába, motivumainak és következményeinek feltüntetésébe, mint e könnyü, vidám játék hangja és színezése megkivánná; és a tapasztalt matrona, a fejedelemnő, ajkával végül úgy nyilatkozik a női féltékenységről, mintha közvetlen benyomás alatt írna (Arany László)

A darabot Arany László klasszikus magyar műfordításában adjuk közre.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    NEGYEDIK FELVONÁS.
    I. SZÍN.
    Ugyanott.
    Egy Kereskedő, Angelo és egy Poroszló jönnek.
    KERESKEDŐ.
    Ön tudja, hogy felmondva pünkösd óta
    Az összeg, és én még se’ sürgetém,
    Hogy most se’ kérném, ámde Persiába
    Indúlok és a pénz kell útamon:
    Azért elégítsen ki itt, azonnal,
    Vagy e poroszlóval bezáratom.
    ANGELO.
    Ép’ annyi összeget, mint tartozásom,
    Kapok ma délután még Antipholtól;
    Épen, midőn önnel találkozám,
    Egy lánczot akkor adtam át neki:
    S öt óra tájt kapom meg érte pénzem’.
    Kérem, jöjjön le házához velem,
    S köszönettel lerovom tartozásom.
    Ephesusi Antipholus és Ephesusi Dromio jönnek.
    POROSZLÓ.
    Nem kell lemenni sem, mert íme itt jő.
    E. ANTIPHOLUS.
    Míg én az ötvöshöz megyek, eredj,
    Végy egy kötelet, melylyel széjjel üssek
    Nőm és szövetségesei között,
    A mért előttem a kaput bezárták.
    De ni, az ötvös itt van. – Csak szaladj;
    Végy kötelet, s hozd azt nekem haza.
    E. DROMIO.
    Veszek. – Nem adnám ezt ezer forintért. (El.)
    E. ANTIPHOLUS.
    No hisz’ megjárja, a ki bízik önben.
    Megigérte, hogy jő a lánczczal együtt;
    Hanem bizony nem jött se láncz, se ötvös.
    Azt hitte tán, tartós leend szerelmünk,
    Ha láncz köt egybe, és ezért nem is jött?
    ANGELO.
    Mellőzve e kötődést, itt a jegyzék,
    Hogy láncza hány karat legpontosabban,
    Mily jó arany, mi finom, drága mű,
    Mely többre megy három darab aranynyal,
    Mint én ez úrnak itt adós vagyok:
    Kérem, fizesse meg rögtön neki,
    Mert útra indul és csak erre vár.
    S. ANTIPHOLUS.
    Jelenleg annyi összeg nincs kezemnél
    S aztán a városban még dolgom is van.
    Vezesse el hozzám ez ismeretlent,
    Vigyék a lánczot, s általadva nőmnek,
    Kérjék, az összeget fizesse ki.
    Talán akkorra én is ott leszek.
    ANGELO.
    S magával hozza majd a lánczot is?
    S. ANTIPHOLUS.
    Nem; azt vigyék önök; én késhetem.
    ANGELO.
    Jó. Nála van tehát a láncz, uram?
    S. ANTIPHOLUS.
    S ha nincs, remélem, önnél nála van.
    Vagy visszatérhet aztán pénze nélkül.
    ANGELO.
    Ne, jó uram, most adja lánczomat.
    A szél, az ár mind kedvező ez úrnak,
    S én, szégyenemre, ily soká letartom.
    E. ANTIPHOLUS.
    Úgy-é azért kötődik, helyreütni
    Szegett szavát, hogy el nem jött utánunk?
    Én szidtam volna meg, hogy nem hozá el,
    S ön kezd perelni rám, mint egy kofa.
    KERESKEDŐ.
    Uram, végezzenek: az óra múlik.
    ANGELO.
    No hallja már, hogy sürget: lánczomat –
    E. ANTIPHOLUS.
    Hát adja nőmnek és megkapja pénzét.
    ANGELO.
    De tudja ön, hogy önnek adtam ép’ most.
    Hát küldje azt, vagy bármi más jegyet.
    E. ANTIPHOLUS.
    E tréfa már így megy lélekszakadtig?
    Hol már az a láncz? Nem mutatja még sem?
    KERESKEDŐ.
    Ügyem nem ád időt dévajkodásra,
    Uram, feleljen, lesz-e ön kezes?
    Ha nem, bezáratom ezt az urat.
    E. ANTIPHOLUS.
    Én-e, kezes? Mért lennék én kezes?
    ANGELO.
    Hát a mivel a lánczért tartozik.
    E. ANTIPHOLUS.
    Nem tartozom, míg lánczot nem kapok.
    ANGELO.
    Hisz’ fél órája sincs, hogy általadtam.
    E. ANTIPHOLUS.
    Nekem nem adta át; ne sértegessen.
    ANGELO.
    Ön sért, uram, hogy ekként eltagadja,
    Fontolja meg, hogy árt ez hírnevemnek.
    KERESKEDŐ.
    Jó, zárja el szavamra őt, poroszló.
    POROSZLÓ.
    Jól van.
    Uram, kövessen a herczeg nevében.
    ANGELO.
    Már e gyalázat hírnevembe vág.
    Vagy megfizesse rögtön értem a pénzt,
    Vagy én is önt tüstént bezáratom.
    E. ANTIPHOLUS.
    Fizessek én, azért, mit soh’ se’ láttam?
    Zárass be hát bolond kölök, ha mersz.
    ANGELO.
    Jó, megkapod; poroszló zárja el,
    Testvéremet se’ kimélném ez ügyben,
    Ha meggyaláznak ily nyilvánosan.
    POROSZLÓ.
    Uram, bezárom önt. – Hallá, mi ügyben.
    E. ANTIPHOLUS.
    Jó, én követlek, míg kezest adok.
    De ön megadja még a tréfa árát,
    Utána mennek boltja ékszerei.
    ANGELO.
    Van még, uram, Ephesusban igazság
    Az ön rút tette ellen; hiszem azt.
    Syracusi Dromio jő.
    S. DROMIO.
    Uram, van ám epidamni hajó,
    Csak a tulajdonosát várja még,
    Rögtön elindul. Én hát a batyunkat
    Már a hajóra hordtam, s összevettem
    Olajt, meg balzsamot, meg aqua-vitae-t.
    Már leng is a hajó, a játszi szél
    Vígan fú part felől; perczet se’ várnak,
    Csak a tulajdonost, meg önt, uram.
    E. ANTIPHOLUS.
    Mi ez, bolond, mi lelt te kerge birka?
    Epidamni hajó vár? én reám?
    S. DROMIO.
    Az hát, hiszen kiküldött, hogy keressek.
    E. ANTIPHOLUS.
    Te részeg, én kötélért küldtelek,
    Megmondtam azt is, hogy miért, mi végre.
    S. DROMIO.
    Nem, semmi végre, csak a város végre
    Küldött, hogy a parton hajót keressek.
    E. ANTIPHOLUS.
    Majd megbeszélem ezt, ha több időm lesz,
    S megoktatom füled, hogy rám figyeljen.
    Most Adriánához szaladj, kölök,
    Add át e kulcsot, s mondd, hogy a fiókban,
    A mely török-szőnyeggel van bevonva,
    Van egy erszény arany, azt adja át.
    Mondd el, hogy engem itt útczán befogtak,
    S az vált ki innen. Fuss, fiú, siess. –
    No biztos úr, börtönbe hát velünk.
    (A kereskedő, Angelo, a Biztos és E. Antipholus el.)
    S. DROMIO.
    Én? Adriánhoz? ott, hol délben ettünk?
    Hol engem Dowsabel férjül fogott el;
    Biz’ egy kicsit kövér, hogy átöleljem.
    De menni kell, bár hátam borzolgatja,
    Mert e cseléd az úr szavát fogadja. (El.)
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644546
Webáruház készítés