William Shakespeare: Macbeth_EPUB

Részlet az eKönyvből:

DUNCAN.
Mi véres ember ez! úgy nézem őt:
Hírt adhat arról, hogy miképen áll
A lázadás?
MALCOLM.
Ez ép a tiszt, ki vas
Karával egy ellen csapat közűl
Engem kivágott. – Üdv, vitéz barátom!
Azt kérdi a király: hogy állt a harcz,
Mikor te ott hagyád?
SZÁZADOS.
Még kétesen;
Fáradt úszók gyanánt, buktatni kik
Egymást hiába küzdenek. A bősz
Macdonwaldnak (az ám a pártütő!
Mert született gazság egész raja
Zsibong körűle, azzá tenni őt –)
Nyugat felől a Kernek s Galloglassok
Jöttek segélyre; – s a szerencse is
Mosolya átkozott ügyére, s szintén
A lázadó rimája lőn; Hiába!
Macbeth a hős, (méltó e névre!) – meg-
Vetvén a szerencsét – vont karddal, melyen
Véres halál füstölge, – mint a harcz
kedvencze tört a nyomorúltig útat;
S nem üdvözölve, el se búcsuzott,
Míg köldökétől állig nem hasítá,
És várfalunkra nem tűzé fejét.
DUNCAN.
Óh, hős rokon! nemes lovag!
SZÁZADOS.
De mint ha
Onnan, hol a nap kél, hajótörő
Vészfellegek dörögve tornyosúlnak:
Úgy jött, a honnan jót vártunk, gonosz.
Halld, Skócziának királya, halld! alig
Űzé a jog, vitéz aczéllal, a
Gyors lábu Kerneket veszett futásba:
Midőn Norvég királya, élve a
Jó alkalommal, tiszta fegyverét
S pihent hadát reánk veté.
DUNCAN.
Derék
Vezéreinket: Banquot s Macbethet
Nem csüggeszté ez?
SZÁZADOS.
Mint veréb a sast?
Vagy nyúl oroszlánt! Nem mondok nagyot,
De olyanok voltak, mint kétszeres
Töltésű ágyúk; s kétszer kétszeres
Dühvel csapának a Norvégra. – Én
– Ha csak friss vérbe megfürödni, vagy
Új Golgotát emelni nem vala
Czéljok: nem is tudom –
Alélt vagyok, sebem segélyt kiált.
DUNCAN.
Szód mint sebed becsűletedre vál,
Jó bajnok! – Orvoshoz vigyétek őt.
(A százados kivezettetik.)
Rosse és Angus jönnek.
Ki jő emiatt?
MALCOLM.
A hősi Rosse thán.
DUNCAN.
S minő sietség néz ki a szeméből,
Mint a ki nagy csodákat hoz hirül.
ROSSE.
Üdv a királynak!
DUNCAN.
Honnan jösz, nemes thán?
ROSSE.
Fife-ból, királyom, hol norvégi zászlók
Lengnek a légben s hűsen legyezik
Népünket. A Norvég király maga
Töménytelen haddal s az áruló
Cawdori thántól támogatva, kezdé
A bősz csatát; míg Macbethünk szilárd-
Bizton, Bellóna vőlegényeként
Csapott reája, nem alább való
Erővel; ott kárt kárra, bősz aczélt
Aczélba vágva, megtöré azok
Kevély daczát; – egy szóval, a miénk
A győzelem; –
DUNCAN.
Minő szerencse!
ROSSE.
Úgy hogy
Swenó király most békeért könyörg;
De holtjait nem engedők hogy el-
Temesse, míg Szent-Colmba tízezer
Dollárt le nem tett a kincstárnak.
DUNCAN.
Hah!
E gaz Cawdor se csalja már tovább
Szivünk bizalmát! – Menj s kiáltsd, hogy ő már
Halott – s köszöntsd czímével Macbethet!
ROSSE.
Felség, megyek.
DUNCAN.
Mit ő veszíte, Macbeth nyerte meg!
(Mind el.)
eBook a Digi-Book kiadásában