William Shakespeare: Julius Caesar_EPUB

Részlet az eKönyvből:

CASSIUS
Hogy engem megbántál, ebből világos,
Gáncsoltad Lucius Pellát s elitélted,
Hogy ajándokot vőn itt a szárdiaktól.
S irásom, mellyel érte közbejártam,
Mert ismerem jól, félrevettetett.
BRUTUS
Magad bántád meg tenmagad, midőn
Ilyen dologban írtál.
CASSIUS
Ily időben
Mint ez, nem illik minden kis hibát
Úgy latra vetni.
BRUTUS
Halljad, Cassius,
Szennyes kezűnek tartatol te is,
Ki pénzen árulsz s adsz el hivatalt
Érdemtelennek.
CASSIUS
Én szennyes kezű?
Tudod, hogy Brutus az, ki így beszél,
Vagy istenekre! végszód volna ez.
BRUTUS
E vesztegetésnek Cassius neve
Ád díszt s azért burkolja el fejét
A büntetés.
CASSIUS
A büntetés!
BRUTUS
Igen!
Emlékezz Martiusnak idusára.
Nem jog miatt vérzett nagy Julius?
Ki a gazember, aki döfni hajlott,
Ha nem jogért? És minmagunk, kik a
Világnak első emberét ledöftük,
Csupán mivel rablók védője volt,
Mi most kezünket fertőztessük-e
Rút szerzeménnyel, s dús tisztségeink
Nagy terjedelmét egy marok szemétért
Elvesztegessük? Inkább eb legyek
S ugassak holdat, mint ily római.
CASSIUS
Brutus, ne zaklass, ezt nem tűrhetem.
Te megfeledkezel, hogy ennyire
Szorítasz. Én idősebb katona
S jártasb vagyok náladnál s képesebb
Feltételt szabni.
BRUTUS
Menj! te nem vagy az!
CASSIUS
De az vagyok.
BRUTUS
Ha mondom, nem vagy az!
CASSIUS
Ne űzz tovább, mert megfeledkezem;
Vigyázz magadra és tovább ne kísérts.
BRUTUS
El, hitvány ember!
CASSIUS
Lehetséges ez?
BRUTUS
Hallgass, beszélnem kell. Kitérjek-e
Szilaj hevednek? Megrettenjek-e,
Ha egy bolond őrjöng?
CASSIUS
Ó, istenek!
Ó, istenek, s én mindezt tűrjem-e?
BRUTUS
Sőt többet; mérgelődj, míg megszakad
Dölyfös szived. Mutasd meg rabjaidnak,
Milyen dühös vagy; reszkettesd meg őket.
S én meghajoljak? Udvaroljalak?
S dühös szeszélyeidre görbedezzek?
Az istenekre! meg kell mérgedet
Emésztened, bár megfakadj belé.
Mert mától fogva tréfa, sőt nevetség
Gyanánt veszem fullánkod.
CASSIUS
Ennyire
Jutottam!
BRUTUS
Mondád, hogy jobb harcoló vagy.
Mutasd meg, tedd e kérkedést valóvá,
S örvendek rajta; mert mi engem illet,
Nagy férfiaktól szívesen tanúlok.
CASSIUS
Folyvást, de folyvást bántasz, Brutus, engem.
Mondám: korosb, de nem jobb katona.
Azt mondtam-é: jobb?
BRUTUS
Ha mondtad is, mit bánom én!
CASSIUS
Caesar ha élne, nem tanácslanám,
Hogy így bosszantson.
BRUTUS
Ó, hallgass! Te őt
Nem merted volna így felingerelni.
CASSIUS
Nem mertem volna?
BRUTUS
Nem.
CASSIUS
Mit, én ne mertem volna?
BRUTUS
Nem, éltedért!
CASSIUS
Brutus! ne merj sokat
Baráti érzetimre; mert különben
Olyat teszek, mit még megbánhatok.
BRUTUS
Te megtevéd már, mit megbánni kell.
Fenyegetésed nem rémít, Cassius;
Mert oly erősen fegyverzett vagyok
Becsűletemben, hogy mellettem elszáll,
Mint lenge szél, mellyel nem gondolok.
Pénzt kéreték tőled s te megtagadtad.
Én pénzt szerezni nem tudok galádul.
Ég látja, inkább szívemet veretném
És ontanám drachmákká véremet,
Mint bármi csalfasággal a paraszt
Kérges kezéből a silány keresményt
Előcsikarjam. Pénzért küldtem el
Hadam fizetni és te megtagadtad.
Oly tett-e ez, mely Cassiushoz illik?
S így bántam volna én is Cassiusszal?
Ha Brutus ily fukar lesz valaha,
S barátitól ily rongy batkákat elzár,
Készítsetek fel minden mennykövet,
Ti istenek, s törjétek ízre őt.
CASSIUS
Én nem tagadtam azt meg.
BRUTUS
Sőt igen.
CASSIUS
Nem, mondom: csak bolond vihette meg
Azt válaszul. Te szívemet repesztéd,
Brutus. Barátja gyengeségeit
Barátnak tűrni kén’, enyéimet
Brutus nagyítja még.
BRUTUS
Nem tettem azt,
Míg nem gyötrél velök.
CASSIUS
Te nem szeretsz.
BRUTUS
Hibáidat nem.
CASSIUS
A baráti szem
Nem lát meg ily hibát.
BRUTUS
A hizelkedő
Nem látna meg, bár oly roppant legyen,
Mint a magas Olymp.
eBook a Digi-Book kiadásában