William Shakespeare: János király_EPUB

Részlet az eKönyvből:

JÁNOS KIRÁLY
No szólj, Chatillon, mit kíván a Fransz?
CHATILLON
Frankhon királya, üdvözlés után,
Ezt mondja fölségednek általam,
Az álfönségnek, Angliában itt -
ELEONORA
Ez furcsa kezdet! Álfönség, ugyan?
JÁNOS KIRÁLY
Békén, anyám: halljuk, mi a követség.
CHATILLON
Fülöp, franszok királya, néhai
Bátyád, Godofréd kiskorú fia,
Plantagenet Arthur jogán s nevében,
Törvényes ígényt formál ellened
E szép szigethez s tartományihoz,
Mint: Irland, Poitiers, Anjou, Touraine, Maine;
S kivánja, hogy tedd félre kardodat,
Mellyel bitorlod mind e címeket,
S add azt ifjú öcséd, Arthur kezébe,
Urad-királyodéba jog szerint.
JÁNOS KIRÁLY
Mi lesz belőle, ha ezt megtagadjuk?
CHATILLON
Hát büszke, véres háború daca,
Visszacsikarni a csikart jogot.
JÁNOS KIRÁLY
Had ellen itt lesz had, dac a dac ellen,
Vér ellen is vér: mondd a Fransznak ezt.
CHATILLON
Vedd hát királyom harcüzenetét,
Mely küldetésem véghatára volt.
JÁNOS KIRÁLY
Vidd az enyém is; járj Isten hirével.
Légy mint a villám fransz urad szemébe;
Mert míg jelentést tennél, hogy megyek,
Ágyúm dörejje fog hallatszani.
Most menj! Te légy haragunk harsonája
S önpusztulástok gyász előjele.
Kövesse illő kíséret; te láss
Utána, Pembroke. Jó utat, Chatillon.
Chatilion és Pembroke el.
ELEONORA
Nos hát, fiam? nem mindig mondtam-e,
Hogy e kevély Constantia nem pihen,
Míg fel nem gyújtja Frankhont s a világot
Fia jogáért s pártja érdekében?
Ezt elkerülni, s jóra hozni, könnyű
Lett volna eddig szíves alkuval:
Most két királyság fölszerelt hada
Mond benne szörnyü vér-itéletet.
JÁNOS KIRÁLY
Részünkön a jog, s a birtokba tétel.
ELEONORA
A birtok jóval inkább, mint a jog;
Baj volna másképp mind neked s nekem:
Füledbe öntudatom ezt sugallja;
Rajtunk kivűl csupán az Isten hallja.
Northampton megye sheriffje jő s valamit súg Essexnek.
ESSEX
Királyom, itt a legfurcsább perügy
Van a megyéből s vár itéletedre;
Sohsem hallottam olyat életemben;
Előállítsam a két fél perest?
JÁNOS KIRÁLY
Hadd jöjjenek.
Sheriff el.
Monostorink, apátságink fizessék
E had költségeit.
Visszatér a sheriff, meg Faulconbridge Róbert és Filep,
ennek természetes bátyja.
Kik vagytok?
FILEP
Én
Felséged hű jobbágya, e megyéből
Való nemesfi, és ha jól gyanítom,
Faulconbridge Róbert öregebb fia,
Egy bajnoké, kit harcmezőn ütött
Lovaggá Cordelion hős keze.
JÁNOS KIRÁLY
S ki vagy te?
RÓBERT
A mondott lovag fia,
És örököse.
JÁNOS KIRÁLY
Ő az idősebb, s te az örökös?
Nem egy anyától vagytok eszerint.
FILEP
Egytől bizony mi, felséges király,
Sőt egy apától, én úgy gondolom;
Azonban e részt a való iránt
Az Éghez utasítlak, és anyámhoz;
Én kétkedem, mint bárki más fia.
ELEONORA
Píh, durva ember! e kételkedéssel
Anyádat sérted és becsűletét.
FILEP
Én, asszonyom? Nekem nincs rá okom;
Öcsém használja érvül azt, nem én,
Mit ha bepróbál, hát engem kiüt
Éventi ötszáz fontból, legalább.
Ég, óvd anyám erényét s földemet!
JÁNOS KIRÁLY
Be jó bolond fickó. - De mért igényli,
Ifjabb létére, a te örököd?
FILEP
Hát tudom én? Csak hogy föld kell neki.
Csúfolt, tudom, hogy zabgyerek vagyok:
Azonban, oly híven fogantam-e
Mint ő, anyámnak lelke rajta, mondok;
De hogy csakoly derékul megfogantam
(Áldás a csontra, mely fáradt velem!),
Vesd össze arcaink, s itélj magad.
Ha vén Sir Róbert nemze engem, őt is,
S rá, mint apára, e fiú ütött:
Ó, vén apám, Sir Róbert, térden, ím,
Adok hálát, hogy arcod nem enyim.
JÁNOS KIRÁLY
Mi dőre fickót külde ránk az Ég!
ELEONORA
Vonási közt egy Cordelioné;
Rá emlékeztet hanglejtése is.
Nem látsz ez ember vaskos termetén
Fiamból, Cordelionból valót?
JÁNOS KIRÁLY
Szemügyre vettem jól vonásait:
Richárd, tökéletes. - Fickó, felelj,
Te mért igényled bátyád földjeit?
FILEP
Azért la, hogy félképű, mint apám,
S e fél pofához kén’ egész vagyon:
Félarcu pénznek ötszáz font bevétel!
RÓBERT
Felséges úr, míg élt szegény apám
Szolgálatával bátyád sokszor élt.
FILEP
De hé, így nem kapod meg birtokom:
Arról beszélj te: hogyan élt anyánkkal.
RÓBERT
S egyszer követnek elküldötte volt,
Hogy a német császárral bizonyos
Fennforgó államügyben értekezzék.
Használta távollétét a király,
S atyám lakásán tölté ez időt;
Hogy boldogult ott, szégyen elbeszélni,
De a való való: sok messzi tenger
Sok part feküdt apám, anyám között
(Apám tulajdon ajkáról tudom),
Midőn e drága úrfi megfogant.
Halálos ágyán, véghagyásul írta
Földjét nekem; s haló hitére mondá,
Hogy nem övé anyámnak e fia;
Másképp tizennégy héttel hamarább
Jött vón világra, mint természetes.
Add meg tehát, felség, mi az enyém,
Apám földjét, apám hagyásaként.
JÁNOS KIRÁLY
Fickó, a bátyád törvényes fiú:
Apádnak szülte, nász után, neje;
Ha csalfa volt az asszony, lelke rajta;
Ennek kitéve minden férj, ki nőt
Veszen magának. Hátha már az, aki
Szerinted e fiúval fáradott
Visszaperelte volna, mint övét?
Bizony, barátom, a kerek világér
Sem adta vón apád üszője borját;
Bizony, nem az. Hahát bátyám, fia
Levén, nem kívánhatta jog szerint:
Apádnak sincs kizárni őt joga,
Bár nem övé is. Egy szó annyi mint száz:
Apád utódot nyert anyám fiától:
S apád utódja nyerje birtokát.
eBook a Digi-Book kiadásában