Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi_EPUB

William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi_EPUB
340 Ft340

Shakespeare talán legismertebb, legtöbet játszott darabját Arany János mértékadó, klasszikus magyar fordításában adjuk közre. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    1. szín
    Helsingőr. Emelt tér a kastély előtt.
    Francisco őrt áll. Bernardo jő szembe.
    BERNARDO
    Ki az?
    FRANCISCO
    Nem úgy: te állj s felelj: ki vagy?
    BERNARDO
    Sokáig éljen a király!
    FRANCISCO
    Bernardo?
    BERNARDO
    Az vagyok.
    FRANCISCO
    Órádra pontosan jössz.
    BERNARDO
    Most veré
    Az éjfelet: menj, Francisco, fekünni.
    FRANCISCO
    Köszönöm, hogy felváltasz. Kemény hideg van,
    S nem jól vagyok.
    BERNARDO
    Nyugodtan őrködél?
    FRANCISCO
    Egér se moccant.
    BERNARDO
    No, jó éjszakát.
    Ha Marcellust, Horatiót találod,
    Őrtársimat: mondd, hogy siessenek.
    Horatio és Marcellus jőnek.
    FRANCISCO
    Úgy tetszik, hallom is már. - Állj! Ki az?
    HORATIO
    Honnak baráti.
    MARCELLUS
    S dán alattvalók.
    FRANCISCO
    Jó éjszakát.
    MARCELLUS
    Isten veled, becsületes vitéz:
    Ki válta fel?
    FRANCISCO
    Bernardo van helyettem.
    Jó éjt.
    Francisco el.
    MARCELLUS
    Hahó! Bernardo!
    BERNARDO
    Nos? Ki az?
    Horatio, nemde?
    HORATIO
    Teste, lelke az.
    BERNARDO
    Hozott Isten, Horatio; téged is,
    Jó Marcellus.
    HORATIO
    No, hát ma-éjjel is járt az izé?
    BERNARDO
    Semmit se láttam.
    MARCELLUS
    Horatio azt mondja, képzelődünk,
    És nem fog rajta hit, ez általunk
    Két ízbe látott rémlátvány felől:
    Én hát magammal hívtam őt, virassza
    Velünk ez éjnek perceit;
    S ha jő megint a tünemény, legyen
    Szemünk tanúja, és szólítsa meg.
    HORATIO
    Aj, aj! sosem jő.
    BERNARDO
    Ülj le hát elébb;
    Hadd ostromoljuk ismét a füled,
    Mely e csodának úgy el van falazva,
    Amit mi kétszer láttunk.
    HORATIO
    Jó, leűlök.
    Bernardo mondja el, miképp esett.
    BERNARDO
    Mult éjszaka,
    Midőn ama csillag, mely a saroktól
    Nyugotra ég, a mennynek épp azon
    Részén világolt, Marcellus meg én,
    Az óra egyet ütvén -
    MARCELLUS
    Csitt! szó se több: ahol jő már megint!
    Szellem jő.
    BERNARDO
    Alakra épen a megholt király.
    MARCELLUS
    Te tudsz latinul: szólítsd meg Horatio.
    BERNARDO
    Nem a király? Nézd csak, Horatio.
    HORATIO
    Egy ízig: átver félelem, csodálat.
    BERNARDO
    Szót várna.
    MARCELLUS
    Tégy kérdést, Horatio.
    HORATIO
    Mi vagy te, mely az éjfelet bitorlod,
    Együtt ama szép, harcias idommal;
    Amelyben egykor elhunyt Dánia
    Fölsége járt? Az égre kényszerítlek:
    Szólj!
    MARCELLUS
    Lám, neheztel.
    BERNARDO
    És halad tovább.
    Szellem el.
    MARCELLUS
    Elment, felelni kedve nincs.
    BERNARDO
    No hát? Horatio! sápadsz, remegsz.
    Nem több-e hát, mint puszta képzelet?
    Mit vélsz felőle?
    HORATIO
    Az Isten látja, nem hinném soha
    Érzéki és hű vallomása nélkül
    Saját szememnek.
    MARCELLUS
    Ugyebár hasonlít?
    HORATIO
    Mint te, magadhoz.
    Még harcmez is e volt királyomon,
    Midőn a büszke norvégit legyőzte;
    S bosszús vitában ily zord képe volt,
    Midőn a szánas lengyelt a jegen
    Megverte. Különös.
    MARCELLUS
    Két ízbe már, s pont e halotti órán,
    Járt őrhelyünk előtt ily harcilag.
    HORATIO
    Mi részben árt sajátlag, nem tudom;
    De általános véleményem az,
    Hogy ez honunkra nagy csapást jelent.
    MARCELLUS
    Üljünk le; s aki tudja, mondja meg,
    Mért e szoros, e pontos őrvigyázat,
    Gyötörni éjjel az alattvalót?
    Mért öntik e réz álgyukat naponta,
    S veszik külföldön a sok harci szert;
    Mért a hajóácsok nagy fogdosása,
    Kiknél vasárnap, köznap egyre mén?
    Mi készül, hogy ez izzadó sietség
    Munkába fog mind éjet, mind napot?
    Ki fejti ezt meg?
    HORATIO
    Én megmondhatom;
    Legalább ez a hír. Az elhúnyt királyt,
    Kinek képmása feltűnt az elébb,
    Tudjátok, a norvégi Fortinbras,
    Izgatva büszke verseny viszketegtől,
    Párbajra készté: ám hős Hamletünk
    (Mert így becsülte az ösmert világrész)
    Megölte Fortinbrast; pecsétes alku,
    Törvény- s lovagszokással szentesült,
    Levén közöttük, mely szerint amaz
    Éltével együtt minden birtokát,
    Mely pör alatt volt, a győzőre hagyja;
    S mellyel fölérőt szintén lekötött
    A mi királyunk. Most, ha győz vala
    Fortinbras, ő örökli e vagyont;
    És így viszontag az övé, csere-
    Kötésök egy kitűzött pontja által,
    Hamletre szállt. No most, az ifjú Fortinbras,
    Tapasztalatlan harcvággyal tele,
    Norvégia szélein, itt és amott,
    Egy csőcselék, elszánt hadat toborza,
    Mely, puszta étiért, kész nyaktörő
    Nagy vállalatra; és ez nem kisebb
    (Hisz kormányunk előtt már nem titok),
    Mint visszavenni tőlünk fegyver által
    Az apja elvesztette földeket.
    Ez inditója mind e készületnek,
    Úgy sejtem én, ez őrségünk oka,
    S az országos hű-hónak kútfeje.
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641897
Webáruház készítés