William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi_EPUB

Részlet az eKönyvből:

1. szín
Helsingőr. Emelt tér a kastély előtt.
Francisco őrt áll. Bernardo jő szembe.
BERNARDO
Ki az?
FRANCISCO
Nem úgy: te állj s felelj: ki vagy?
BERNARDO
Sokáig éljen a király!
FRANCISCO
Bernardo?
BERNARDO
Az vagyok.
FRANCISCO
Órádra pontosan jössz.
BERNARDO
Most veré
Az éjfelet: menj, Francisco, fekünni.
FRANCISCO
Köszönöm, hogy felváltasz. Kemény hideg van,
S nem jól vagyok.
BERNARDO
Nyugodtan őrködél?
FRANCISCO
Egér se moccant.
BERNARDO
No, jó éjszakát.
Ha Marcellust, Horatiót találod,
Őrtársimat: mondd, hogy siessenek.
Horatio és Marcellus jőnek.
FRANCISCO
Úgy tetszik, hallom is már. - Állj! Ki az?
HORATIO
Honnak baráti.
MARCELLUS
S dán alattvalók.
FRANCISCO
Jó éjszakát.
MARCELLUS
Isten veled, becsületes vitéz:
Ki válta fel?
FRANCISCO
Bernardo van helyettem.
Jó éjt.
Francisco el.
MARCELLUS
Hahó! Bernardo!
BERNARDO
Nos? Ki az?
Horatio, nemde?
HORATIO
Teste, lelke az.
BERNARDO
Hozott Isten, Horatio; téged is,
Jó Marcellus.
HORATIO
No, hát ma-éjjel is járt az izé?
BERNARDO
Semmit se láttam.
MARCELLUS
Horatio azt mondja, képzelődünk,
És nem fog rajta hit, ez általunk
Két ízbe látott rémlátvány felől:
Én hát magammal hívtam őt, virassza
Velünk ez éjnek perceit;
S ha jő megint a tünemény, legyen
Szemünk tanúja, és szólítsa meg.
HORATIO
Aj, aj! sosem jő.
BERNARDO
Ülj le hát elébb;
Hadd ostromoljuk ismét a füled,
Mely e csodának úgy el van falazva,
Amit mi kétszer láttunk.
HORATIO
Jó, leűlök.
Bernardo mondja el, miképp esett.
BERNARDO
Mult éjszaka,
Midőn ama csillag, mely a saroktól
Nyugotra ég, a mennynek épp azon
Részén világolt, Marcellus meg én,
Az óra egyet ütvén -
MARCELLUS
Csitt! szó se több: ahol jő már megint!
Szellem jő.
BERNARDO
Alakra épen a megholt király.
MARCELLUS
Te tudsz latinul: szólítsd meg Horatio.
BERNARDO
Nem a király? Nézd csak, Horatio.
HORATIO
Egy ízig: átver félelem, csodálat.
BERNARDO
Szót várna.
MARCELLUS
Tégy kérdést, Horatio.
HORATIO
Mi vagy te, mely az éjfelet bitorlod,
Együtt ama szép, harcias idommal;
Amelyben egykor elhunyt Dánia
Fölsége járt? Az égre kényszerítlek:
Szólj!
MARCELLUS
Lám, neheztel.
BERNARDO
És halad tovább.
Szellem el.
MARCELLUS
Elment, felelni kedve nincs.
BERNARDO
No hát? Horatio! sápadsz, remegsz.
Nem több-e hát, mint puszta képzelet?
Mit vélsz felőle?
HORATIO
Az Isten látja, nem hinném soha
Érzéki és hű vallomása nélkül
Saját szememnek.
MARCELLUS
Ugyebár hasonlít?
HORATIO
Mint te, magadhoz.
Még harcmez is e volt királyomon,
Midőn a büszke norvégit legyőzte;
S bosszús vitában ily zord képe volt,
Midőn a szánas lengyelt a jegen
Megverte. Különös.
MARCELLUS
Két ízbe már, s pont e halotti órán,
Járt őrhelyünk előtt ily harcilag.
HORATIO
Mi részben árt sajátlag, nem tudom;
De általános véleményem az,
Hogy ez honunkra nagy csapást jelent.
MARCELLUS
Üljünk le; s aki tudja, mondja meg,
Mért e szoros, e pontos őrvigyázat,
Gyötörni éjjel az alattvalót?
Mért öntik e réz álgyukat naponta,
S veszik külföldön a sok harci szert;
Mért a hajóácsok nagy fogdosása,
Kiknél vasárnap, köznap egyre mén?
Mi készül, hogy ez izzadó sietség
Munkába fog mind éjet, mind napot?
Ki fejti ezt meg?
HORATIO
Én megmondhatom;
Legalább ez a hír. Az elhúnyt királyt,
Kinek képmása feltűnt az elébb,
Tudjátok, a norvégi Fortinbras,
Izgatva büszke verseny viszketegtől,
Párbajra készté: ám hős Hamletünk
(Mert így becsülte az ösmert világrész)
Megölte Fortinbrast; pecsétes alku,
Törvény- s lovagszokással szentesült,
Levén közöttük, mely szerint amaz
Éltével együtt minden birtokát,
Mely pör alatt volt, a győzőre hagyja;
S mellyel fölérőt szintén lekötött
A mi királyunk. Most, ha győz vala
Fortinbras, ő örökli e vagyont;
És így viszontag az övé, csere-
Kötésök egy kitűzött pontja által,
Hamletre szállt. No most, az ifjú Fortinbras,
Tapasztalatlan harcvággyal tele,
Norvégia szélein, itt és amott,
Egy csőcselék, elszánt hadat toborza,
Mely, puszta étiért, kész nyaktörő
Nagy vállalatra; és ez nem kisebb
(Hisz kormányunk előtt már nem titok),
Mint visszavenni tőlünk fegyver által
Az apja elvesztette földeket.
Ez inditója mind e készületnek,
Úgy sejtem én, ez őrségünk oka,
S az országos hű-hónak kútfeje.
eBook a Digi-Book kiadásában