Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


William Shakespeare: Ahogy tetszik_EPUB

William Shakespeare: Ahogy tetszik_EPUB
340 Ft340

Shakespeare Ahogy tetszik című darabját Rákosi Jenő műfordításában adjuk közre. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    CELIA.
    Kérlek, Rozalinda, kedves rokon, légy vidám.

    ROZALINDA.
    Drága Celiám, több kedvet mutatok, mint mennyivel rendelkezem, s te mégis azt akarod, hogy vígabb legyek? Ha el nem tudsz velem felejtetni egy számüzött atyát, akkor ne taníts emlékeznem bármi rendkívüli kedvtelésre.

    CELIA.
    Ebből látom, hogy te nem szeretsz engem oly teljes mértékben, mint én szeretlek téged. Ha az én nagybátyám, atyád, száműzte volna a te nagybátyádat, a herczeget, atyámat, s te mindig velem lehettél volna, akkor én meg tudtam volna szeretetemet tanítani arra, hogy a te atyádat az enyimnek vélje; s így tennél te is, ha szereteted állandósága oly igaz természetü volna irántam, minő az enyimé te irántad.

    ROZALINDA.
    Jó, tehát felejtem helyzetemet, hogy a tiednek örülhessek.

    CELIA.
    Tudod, atyámnak rajtam kívül nincsen gyermeke, s nem is olyan már, hogy legyen, és igazán, ha meghal, te lészsz örököse: mert a mit ő atyádtól erőszakkal elvett, azt én szeretettel visszaadom, becsületemre, visszaadom; s ha megszegem eskümet, legyek szörnyeteggé. Azért, édes Rózám, kedves Rózám, légy víg.

    ROZALINDA.
    Az leszek ezentúl, öcsém, s csak mulatságon járatom eszemet. Lássuk csak, mit tartasz róla, ha az ember szerelmes lenne.

    CELIA.
    Igazán kérlek, légy szerelmes, hogy ezzel is kedvünk teljék; de ne szeress senkit se nagyon komolyan, sőt tréfából se menj messzebb, mint hogy puszta pirulással is biztosítva, becsülettel visszavonulhass.

    ROZALINDA.
    De mi lesz akkor a mulatságból?

    CELIA.
    Üljünk le s dévajkodással üldözzük el a jó Fortuna asszonyt kerekétől, hogy ezentúl egyenlően oszsza ki adományait.

    ROZALINDA.
    Bár tehetnők: mert jótéteményeit nagyon is rosszul alkalmazza, s kivált a nőknek a bőkezű vak asszony többnyire tévesen osztja adományait.

    CELIA.
    Az igaz, mert a kiknek szépséget ád, azoknak ritkán ád erényt, s a kiknek erényt ád, azoknak ugyancsak kijut a rútságból.

    ROZALINDA.
    Hó, te most a szerencse adományairól a természetéire térsz; Fortuna a világi ajándékokban uralkodik, nem a természet vonásaiban.
    Próbakő jön.

    CELIA.
    Nos, ha a természet kiállít egy szép teremtményt, nem ejtheti Fortuna a tűzbe? Bár a természet adta az élczet, hogy Fortunát gáncsolhassuk, nem a szerencse küldte-e e bolondot, hogy megszakítsa ez okoskodást?

    ROZALINDA.
    Valóban, Fortuna nagyon is kemény a természet iránt, ha természetes bolonddal vet véget a természetes okoskodásnak.

    CELIA.
    Talán ez sem a szerencse műve, hanem a természeté, ki természetes elmésségünket nagyon is ostobának találja arra, hogy ily istennő okoskodjék vele, s e bolondot küldi köszörükőnek: a bolond balgasága volt mindenha az élcz köszörüköve. Nos, nos, kópé, honnan vándorolsz?

    PRÓBAKŐ.
    Asszonyom, atyádhoz kell jönnöd.

    CELIA.
    Téged küldtek követnek?

    PRÓBAKŐ.
    Becsületemre, nem; hanem megparancsolták, hogy érted jöjjek.

    ROZALINDA.
    Hol tanultad ezt az esküt bolond?

    PRÓBAKŐ.
    Egy bizonyos lovagtól, ki becsületére fogadta, hogy a tojásos tészta jó, és becsületére fogadta, hogy a mustár komisz; én pedig azt állította, hogy a tojásos tészta komisz, ellenben a mustár jó; és a lovag még sem esküdött hamisan.

    CELIA.
    Hogy bizonyítod ezt be bölcseséged nagy halmazából?

    ROZALINDA.
    Nos rajta, vedd le bölcsességed szájkosarát.

    PRÓBAKŐ.
    Lépjetek elő mindketten, simítsatok végig állatokon s esküdjetek meg szakálatokra, hogy én kópé vagyok.

    CELIA.
    Szakálonkra, ha volna, az vagy!

    PRÓBAKŐ.
    Kópéságomra, ha volna, az volnék; de ha arra esküsztök, a mi nincs, akkor nem esküdtetek hamisan: így a lovag sem esküdött hamisan: mert becsületére esküdött, mije soha sem is volt; vagy ha volt is, előbb elesküdözte, mint csak látta is akár a tojásos tésztát akár a mustárt.

    CELIA.
    Kérlek, kire czélzasz?

    PRÓBAKŐ.
    Valakire, kit az öreg Fridrik, atyád szeret.

    CELIA.
    Atyám szeretete elég arra, hogy becsülete legyen. Ne beszéljünk többé róla. Téged legközelebb még megkorbácsolnak becsmérléseidért.

    PRÓBAKŐ.
    Annál rosszabb, hogy a bolondok nem beszélhetnek bölcsen arról, a mit a bölcsek bolondul tesznek.

    CELIA.
    Hitemre, igazad van: mert a mióta silentiumba tették azt a kis élczet, a mi a bolondokban van, azóta sokat pompázik az a kis bolondság, a mi a bölcsekben van. Itt jön Le Beau úr.
    Le Beau jön.

    ROZALINDA.
    Újdonsággal telt szájával.

    CELIA.
    Mit úgy fog belénk tömni, mint a hogy galambok etetik fiaikat.

    ROZALINDA.
    Akkor újdonság lesz a töltelékük.

    CELIA.
    Annál jobb, mert így annál hamarabb akad vevőnk. Bon jour, monsieur Le Beau. Mi újság?

    LE BEAU.
    Szép herczegnő, te egy igen jó tréfát szalasztottál el.

    CELIA.
    Tréfát? milyen fajtát?

    LE BEAU.
    Fajtát, asszonyom? Mi feleljek erre?

    ROZALINDA.
    A mit élcz s szerencse súg.

    PRÓBAKŐ.
    Vagy mit a végzet határoz.

    CELIA.
    Helyes, ez csöppentett beszéd.

    PRÓBAKŐ.
    Már ha ízlésre nem tartok…

    ROZALINDA.
    Akkor mindörökké ízetlen maradsz.

    LE BEAU.
    Hölgyeim, ti megzavartok. Én egy birokról akartam veletek beszélni, melyet elszalasztottatok.

    ROZALINDA.
    Hát mondd el a birkózást.

    LE BEAU.
    Elmondom az elejét, s ha nagyságtoknak tetszik, nézzétek meg a végét mert még a java hátra van, s épen ide fognak jönni, a hol ti vagytok, hogy befejezzék.

    CELIA.
    Jó, halljuk az elejét, mely meghalt s eltemettetett.

    LE BEAU.
    Volt egy öreg ember s annak volt három fia…

    CELIA.
    E kezdet egy régi mesére is ráillenék.

    LE BEAU.
    Három délczeg fiatal ember, kitünő termettel és derék viseletü…

    ROZALINDA.
    Derekán viselte itéletét… „Adatik tudtára mindeneknek, a kiket illet –”

    LE BEAU.
    A legidősebb a három közül birkózott Charles-lal, a herczeg bajvivójával; de Charles egy pillanat alatt leteperte őt s betörte három oldalbordáját úgy, hogy kevés reménység van életéhez; így látta el a másodikat is, és a harmadikat is. Most ott hevernek, és a szegény öreg ember, atyjok, oly keservesen siratja őket, hogy a nézőség egy sirással pártolt melléje.

    ROZALINDA.
    Ah!

    PRÓBAKŐ.
    De, monsieur, hol a mulatság, melyet a hölgyek elszalasztottak?
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641880
Webáruház készítés