Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


William Shakespeare: A vihar_MOBI

William Shakespeare: A vihar_MOBI
390 Ft390

A vihar című Shakespeare darabot Babits Mihály fordításában adjuk közre. (a Kiadó)

  • Részlet az eKönyvből:

    PROSPERO
    Már céljuk felé gyülnek terveim:
    szellemek hívek, bübáj nem törik,
    s jár az idő, teherben. Hány az óra?
    ARIEL
    Már hat felé; azt mondtad, úram, addig
    munkánknak vége lesz.
    PROSPERO
    Azt mondtam, úgy van,
    mikor idéztem a vihart. Te! Szellem!
    Hogy van a király és kisérete?
    ARIEL
    Azonmód fogva, mint parancsban adtad;
    s ugy ahogy hagytad: itt a hársligetben,
    amely vihartól védi kis tanyád:
    nem moccanhatnak, mig nem engeded.
    A király, s öccse és a te öcséd
    busan, s a többi rajtuk buslakodva,
    csordultig gonddal; s legkivált akit
    “jó öreg urnak” mondtál, Gonzalo,
    öntözi vén szakállát, mint ereszről
    ha téli csepp hull. Bájad oly erős
    rajtuk, hogy a te szíved is, ha látnád,
    megszánná.
    PROSPERO
    Gondolod?
    ARIEL
    Ha volna bennem
    embersziv, szánnám én is.
    PROSPERO
    Szánom én is.
    Téged, ki puszta lég vagy, sejtelemmel
    illet keservük: s én, az ő fajuk,
    ki épugy ismerem a szenvedély
    izét, keményebb lennék, mint te vagy?
    Bár vérig sértett gazságuk, nemesb
    okosságommal mégis a harag
    ellen foglaltam állást. Szebb a jóság
    a bosszunál: ha bánják bűnüket,
    többé egy homlokráncolás se célom
    ellenük. Menj már, oldd fel, Ariel.
    Varázsuk megtört, lelkük visszajött,
    s ők ujra ők.
    ARIEL
    Hozom már őket, úram. El.
    PROSPERO
    Ti tói, halmi, nádi, berki nimfák,
    s ti, kiknek lába nyomtalanul űzi
    homokján a fogyó tengert, de megfut,
    ha visszanő; s ti fél-babák, kik olykor
    holdas füvön táncoltok zöld-fanyar
    karéjt, hová juh nem harap; s ti éji
    gombák felduggatói; kik az est-
    harang szaván örültök; kikkel én
    (bár gyenge lelkek vagytok) déli napból
    éjet csináltam, s fellázitva minden
    szelet, zöld tenger és kék ég között
    bőgő harcot szitottam; lángot adtam
    a vad dörgésnek, s Juppiter deli
    tölgyét saját nyilával széthasítám;
    erős sziklákat ráztam; és tövestül
    téptem fenyőt és cédrust; mély sirok
    nyiltak s riadt alvóikat kidobták
    hatós igémre. S mind e durva bűbájt
    megtagadom ma: még utolszor égi
    zenét igézek (égi zene, zengj!)
    e nyomorultak szellemére, célom
    elérni: s aztán pálcám eltöröm,
    több ölre ásom föld alá s a tenger
    mérőlánc által eddig el nem ért
    mélyébe hányom könyvemet.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641354
Webáruház készítés