Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


William Shakespeare: A velenczei kalmár_MOBI

William Shakespeare: A velenczei kalmár_MOBI
390 Ft390

Shakespeare ellentmondásos művét, "A velencei kalmár"-t Ács Zsigmond klasszikus fordításában adjuk közre. (a Kiadó)

  • Részlet az eKönyvből:

    BASSANIO.
    Shylock, mit csinál ön?
    SHYLOCK.
    Gondolkozom kész összegim felől,
    S a mennyiben fejből emlékezem,
    Három ezer zecchinnyi összeget
    Nem rögtönözhetek. – De mit? hiszen
    Tubal, ama gazdag hitsorsosom,
    Segítni fog. – Várjunk csak! – Hány havat
    Mondott ön? – (Antonióhoz) Áldás önre, édes úr!
    Nagyságod az, kiről beszélgetünk.
    ANTONIO.
    Shylock, habár kölcsönző soh’ se voltam,
    Adván s vevén kamatra pénzeket:
    De hogy barátom sürgetős baján
    Segítsek, e szokást most megtöröm. –
    Tudtára adtad, mennyi kell?
    SHYLOCK.
    Igen,
    Három ezer arany.
    ANTONIO.
    S három havig.
    SHYLOCK.
    Igen, feledtem, három hónapig.
    De jó; – ön a kezes! – Lássuk. – Hanem
    Ön mintha mondta volna, hogy soha
    Nem ád s nem vesz kamatra.
    ANTONIO.
    Nem, soha.
    SHYLOCK.
    Mikor nagybátyja Lábán juhait
    Őrzötte Jákob, harmad örökös
    Szent Ábrahám után (bölcs anyja is
    Működve részén) úgy van, harmadik –
    ANTONIO.
    Nos, mit csinált? Tán uzsorát szedett?
    SHYLOCK.
    Nem, nem szedett közvetlen uzsorát,
    Mint mondanók; – mit tett? figyeljen ön!
    A mint Lábánnal akként egyezett,
    Hogy díjaul a tarka s pettyezett
    Bárányokat nyerendi: őszkor a
    Gerjedt juhok kosokhoz fordulának;
    S midőn a nemzés műve végtire
    Kezdődik a gyapjas szülők között,
    Hántott eszélyes pásztorom nehány
    Vesszőt, s a pározás munkája közt
    A fölhevült juhnyáj elé raká.
    S ekként fogadva, elléskor csupa
    Tarkát fiadztak; ez mind díja lett.
    Így tett szert nyereményre: s áldva lőn.
    S a nyeremény áldás, ha lopva nincs.
    ANTONIO.
    Szerencse volt, s megérdemelte Jákob;
    Ezt nem saját hatalma hozta létre,
    Egy égi kéz intézte azt imígy.
    Tán a kamat védelméül hozád föl?
    Vagy aranyod s ezüstöd kos- s juhnyáj?
    SHYLOCK.
    Én nem tudom: látom, hamar tenyész.
    Hanem figyeljen ön.
    ANTONIO.
    Hallod, barátom,
    Védvül az ördög bibliát idéz.
    A szent tanúkat feltoló galád
    Olyan, mint a mosolygó arczu gaz,
    Kecses, de szívben megrothadt gyümölcs.
    Oh, a hamisság mint ragyog kivül.
    SHYLOCK.
    Három ezer arany; – szép pénz, kerekszám.
    Három hónapra, hadd lám, mi esik?
    ANTONIO.
    No hát, Shylock, lehetsz-e oly szives?
    SHYLOCK.
    Signor Antonio, ön a Rialton
    Sokszor, nagyon sokszor szidalmazott
    Pénzösszegim s kamatjaim miatt.
    Én tűrve s vállvonítva hordozám,
    Mert béketűrés népem öröke.
    Véreb s hitetlen czimmel illetett ön,
    S zsidós ünnepruhámra köp vala, –
    Csak, mert tulajdon pénzem forgatom.
    Hagyján! ihol most ön reám szorul!
    Itt van la! hozzám jő s ezt mondja ön:
    „Adj pénzt, Shylock, kérlek.” S ön mondja ezt,
    Ki nyálával szakállam szennyezé,
    S lábbal taszított, mintha korcs kutyát
    Rugdalna küszöbén: s kérelme pénz!
    Mit mondjak önnek? Szóljak-é imígy:
    „Van pénze ebnek? Lehető-e az,
    Eb kölcsönözhet-é ily összeget?”
    Vagy meghajoljak tán, s adósi hangon,
    Fojtott lehellet – s gyáván suttogó
    Hunnyászkodással ily szót ejtsek-e:
    „No, drága úr, mult szerdán rám köpött,
    Minap kirugdalt; másik izbe’ meg
    Eb czímmel illetett, s e bókokért
    Most ennyi s ennyi pénzt kölcsön adok.
    ANTONIO.
    Kedvem jöhetne most is úgy nevezni,
    Rád köpni, sőt tán megrugdalni is.
    Ha kölcsön adsz, ne úgy adj, mint szives
    Barátaidnak (mert mikor kivánt
    Díjt a kopár fémért barát baráttól?)
    Mint ellenednek adj inkább nekem:
    S ha szót szegek, jobb arczczal hajthatod be
    Birságkötésd.
    SHYLOCK.
    Ej, hogy dörg reám ön!
    Megnyerni vágyom jó barátomúl,
    Feledni rám dobott szdalmait,
    Segítni sürgetős szükségein,
    S kamatban egy fillért sem venni el.
    De rám se’ hallgat. Bár ajánlatom jó.
    ANTONIO.
    Jóság, valóban.
    SHYLOCK.
    Látni fogja ön.
    Jerünk a jegyzőhöz, – s irjon kegyed
    Ott egy kötést alá, – s csak tréfakép, ha
    Ön nem fizet meg a jegyzett napon,
    Ez s ez helyen, így s ennyi összeget,
    Mint a kötés kiszabja: bűnhödésül
    Husából egy egész fontot teszünk
    Irásba, mit bátran kimetszhetek,
    Bárhol tetszik testéből kiszakítnom.
    ANTONIO.
    Én kész vagyok, s aláirom nevem, –
    S azt mondom, a zsidó nagyon szives.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    978963364_Shakespeare_Kalmar
Webáruház készítés