Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


William Makepeace Thackeray: Titmarsh Sámuel históriája_EPUB

William Makepeace Thackeray: Titmarsh Sámuel históriája_EPUB
340 Ft340

A művet ifj. Szinnyei József fordításában adjuk közre. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Ezt a szertartást mindennap ismételte Mr. Brough, hétköznapokon pontban nyolc órakor, és mindig megimádkoztatta családját; hanem bár szineskedő volt is ez az ember, mint később megtudtam, nem nevetek ezen a családi imádkozáson, s nem mondom, hogy azért volt szineskedő, mivel imádkozott; vannak jó és rosz emberek, kik ezt a szertartást épen nem végzik el; de bizonyos vagyok benne, hogy a jók még jobbakká lennének tőle, a mi azonban a roszakat illeti, azokra, nézve nem vagyok hivatva e kérdést eldönteni; azért mellőztem nagy részét Mr. Brough vallásos viseletének, elég az, hogy a vallást mindig a nyelvén hordta s ha vendégei nem voltak, minden vasárnap háromszor ment a templomba; s ha magunk között nem is beszélt a vallásról, annál inkább tette alkalmilag, a mint tapasztaltam, midőn egyszer egy quaker és egy dissenter volt ebéden nála, s ő oly komolyan beszélt, mint egy miniszter. Tidd aznap nem volt ott, mert semmivel sem volt rábirható, hogy elhagyja Byron-szalagját és kihajtott gallérját.
    – És hallja, Titmarsh, fiam, - mondá a házigazda, - hagyja szobájában gyémánttűjét; mai vendégeink nem szeretik az ily játékszereket; s habár magam nem is vagyok ellensége az ilyesmiknek, mégsem szeretném megsérteni az ő gyengédebb érzéseiket. Látni fogja, hogy nőm és leányom szintén követik tanácsomat e tekintetben. - S ugy is volt, mert mind a kettő galléros, fekete ruhában jött le, mig Miss Brough máskor meglehetősen kivágott ruhát viselt.
    A kapitány gyakran ellovagolt hozzánk látogatóba, s Miss Brough mindig örűlt, ha láthatta. Egyszer találkoztam vele a patakparton sétáltomban, és hosszasan beszélgettünk együtt.
    – Mr. Titmarsh, - mondá, - a mennyire megismerhettem, ön becsületes, egyeneslelkű fiatal ember; nekem némi felvilágositásra volna szükségem, melyet ön megadhat. Mondja meg legelőször is, ha nincs ellenére - s én becsületemre fogadom, hogy nem adom tovább, - mi van azzal a biztositó társasággal? Ön a cityben van s látja, hogy folynak az ügyek. Szilárd alapon áll az?
    – Uram, - mondám, - őszintén, és becsületemre mondom, én szilárdnak tartom. Igaz, csak négy éve hogy fennáll; de Mr. Broughnak nagy neve és roppant összeköttetései voltak, midőn felállitotta. Minden irnok ugyszólván megvásárolta helyét, ugy hogy vagy maga vett részvényeket, vagy rokonaival vétetett. Én ugy jutottam helyemhez, hogy anyám, ki igen szegény, egy kis összeget fektetett be. A dolgot mind a család, mind ügyvédeink, Hodge és Smithers urak, meghányták vetették, s arra az eredményre jutottak, hogy anyám nem is helyezhetné el hasznosabban pénzét; Brough maga is fél milliót ér. Sőt, mi több, a napokban egyik nagynénémnek is, kinek jó csomó készpénze van s ki tanácsot kért, hová helyezze el pénzét; - azt irtam, hogy tegye be hozzánk. Adhatok ennél nagyobb bizonyitékot abbeli meggyőződésemről, hogy fizetésképes!
    – Használt önnél Brough valami rábeszélést?
    – Igen, természetesen, beszélt velem; de megmondta nagyon becsületesen inditó okait, és azokat mindnyájunknak kijelentette. Azt mondá: »Uraim, célom e társaság összeköttetéseit lehetőleg szaporitani. Fölűl akarom szárnyalni valamennyi londoni üzletet. Részvényeink olcsóbbak, mint a többieké, s még olcsóbban is adhatjuk, s igy nagy nyereségünk lesz. De nekünk magunknak kell dolgoznunk. Minden részvényesnek és hivatalnoknak magának kell más részvényesek után látnia - bármily csekély értéket fektetnek is be - csak le kell őket kötni, az a fődolog.« S maga az igazgató minden barátját és szolgáját részvényessé teszi; még maga a kapusa is részvényes , s igy tesz mindenkivel, ki közelébe jut. Engem, például, épen most állitott a többi irnok élére, sokkal jobb helyre, mint a régi volt. Vendégűl hivott és királyilag tart; és miért? Mivel nagynénémnek háromezer fontja van, melyet Brough a társaság pénztárában akar látni.
    – Ez nagyon különös, Mr. Titmarsh.
    – Legkevésbbé sem, uram; ő nem titkolja a dolgot. Ha a dolog el lesz intézve, nem hiszem, hogy Mr. Brough többé rám nézne. De most szüksége van rám. Meg is mondta nekem, mikor ide hozott. »Ön világfi, Titmarsh, - mondá: - tudja, hogy nem azért adom önnek ezt a helyet, mert becsületes ember és szépen ir. Ha kevesebb értékű ajándékom lett volna, azt adtam volna oda; de mivel nem választhattam, azt adtam, a mi épen hatalmamban volt.«
    – Ez elég szép; de miért tesz Brough ennyit oly csekély összegért, mint háromezer font?
    – Ha tiz lett volna, csak ugy fáradozott volna érette, uram. Ön nem ismeri a londoni cityt, s azt a szenvedélyt, melylyel a pénz-piac nagy emberei összeköttetéseik számát nagyobbitani igyekszenek. Ha üzletről van szó, Mr. Brough egy kéményseprőt is magához édesgetne. Lássa, itt van szegény Tidd és húsz ezer fontja. Igazgatónk egészen ugy keritette hatalmába. Mindenre szüksége van, a mit csak megszerezhet.
    – Igen, és föltéve, hogy odább áll a tőkével.
    – Mr. Brough, a Brough és Hoff-cégből, uram! Akkor föltehetjük, hogy az angol bank is megszökik! De itt vagyunk a kapunál. Kérdezzük meg Gates-et, ő is egyik áldozata Mr. Broughnak. - Bementünk és beszéltünk Gates-szel.
    – Nos, Mr. Gates, - mondám, - tudja, hogy ön is urunk a társulatban.
    – Igen, minden bizonynyal; - mondá mosolyogva.
    – Szabad kérdenem, mennyi fizetése van, hogy még részvényekre is tehet félre pénzt?
    Megmondta fizetését s midőn kérdeztük, vajjon pontosan fizetik-e, megesküdött, hogy gazdája a világ legjobb embere; hogy két leányának szolgálatot szerzett, két fiát iskolába küldte, egyiket inasnak adta, s még sok jótéteményt sorolt elő, melyben gazdája részesitette. Gyermekeit félig lady Brough ruházta; az ur adott nekik fehér ruhát és felső ruhát télen, levest és hust az egész éven át. Sohasem volt még ily nagylelkű család, mióta a világ áll.
    – Nos, uram, - mondám a kapitánynak, - meg van ezzel elégedve? Mr. Brough ez embereknek ötvenszer annyit ad, mint amennyit tőlük nyer; s mégis vetet Gates-szel részvényeket.
    – Mr. Titmarsh, - mondá a kapitány, - ön becsületes ember s megvallom, az ön érve nyomós. Most mondja meg, tud-e valamit Miss Broughról és vagyonáról?
    – Brough mindent neki hagy, - legalább ugy mondja. - A kapitány aligha valami különös kifejezést nem vett észre arcomon, mert nevetve felelé:
    – Ugy látszik, kedves barátom, ön drágának tartja ezen az áron. Nem tudom, nincs-e igaza.
    – Nos, ha szabad kérdeznem, Fizgig kapitány, még mindig sarkában van ön?
    – Titmarsh ur, - felelé, - nekem húszezer font adósságom van; - s ezzel egyenesen visszatért a házba és ajánlatot tett Miss Broughnak.
    Én nagyon kegyetlennek tartottam a kapitány eljárását, mert őt a családba Tidd vezette be, ki iskolatársa volt. Brough lármázott és átkozta leányát, midőn meghallotta, hogy igent mondott Fizgignek (mint később a kapitánytól megtudtam); és végre a kapitánynyal megigértette, hogy eljegyzésüket néhány hónapig titokban tartják. S a kapitány csak engem tett bizalmasává, s engem is csak akkor, midőn Tidd befizette húszezer fontját. Aznap ő is megkérte a fiatal hölgy kezét, s nem is kell mondanom, hogy kosarat kapott. Most már suttogni kezdtek a kapitány házasságáról s minden előkelő rokona, Doncaster herceg, Cingbars és Crabs grófok eljöttek meglátogatni Broughékat; Ringwood Henrik még részvényes is lett, és Crabs gróf is megigérte. Részvényeink felszöktek; igazgatónkat, nejét és leányát az udvarnál is bemutatták; s a mi társulatunk reményt nyujtott, arra, hogy az első biztositó társaság lesz a királyságban.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155295478
Webáruház készítés