Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Thackeray: A sznobok könyve_MOBI

Thackeray: A sznobok könyve_MOBI
390 Ft390

"Nagy hiba, ha valaki egy legyintéssel elintézi a sznobokat, és azt hiszi, hogy csupán az alsóbb néposztályban fordulnak elő. Sznobok, azt hiszem, ennek a halandó életnek minden ranglépcsőjén föllelhetők. Ne ítélkezzünk hát sebtiben általánosan a sznobok fölött: ha ön így tesz, ez csak azt mutatja, hogy ön úgyszintén sznob" – mondja William Makepeace Thackeray szellemes könyvének bevezetőjében. Sznobok pedig ma is vannak, ezért ma éppoly hasznos Thackeray 150 évvel ezelőtti szellemességeit, A sznobok könyve című írást olvasgatni, mint volt annak idején. A művet Gál Andor klasszikus fordításában adjuk közre. (a Kiadó)

  • A klerikus sznobok különféle válfajai között sohasem szabad megfeledkezni az egyetemi sznobokról és a skolasztikus sznobokról, akik igen erős zászlóaljat alkotnak e feketereverendás hadseregben. Őseink bölcsesége (amelyet napról-napra jobban csodálok), úgy látszik, eldöntötte, hogy az ifjúság nevelése olyan jelentéktelen és semmitmondó dolog, hogy csaknem minden ember, aki fel van szerelve egy nyirfavesszővel, tanári talárral és megfelelő címmel, vállalkozhatik erre a feladatra, és manapság igen sok rendes vidéki gentlemant lehet találni, aki ugyancsak nagy gondot fordít azon ember jellemének megvizsgálására, akit főkomornyikként akar felvenni és aki nem vásárol lovat, csak a legteljesebb jótállás és a legalaposabb vizsgálat után, fiát azonban, a fiatal John Thomast elküldi iskolába a nélkül, hogy szükségesnek tartaná kérdezősködni az iskolamester felől és elhelyezi a fiút a Swichester-kollégiumban, Block dr. felügyelete alatt, minthogy ő maga (a jó, öreg angol gentleman) is Swichesterben végzett, mint dr. Buzwig tanítványa, negyven évvel ezelőtt.
    Nagy szeretettel viseltetem minden iskolába járó ifjú iránt, mert sok ezer közülük olvassa és szereti a Punch-ot - és a lap igyekszik is azon, hogy semmi olyat le ne írjon, ami nem volna rendben és nem volna alkalmas arra, hogy ők olvashassák. Csak nem akarom, hogy fiatal barátaim sznobokká váljanak a jövőben, hogy sznobok uralkodjanak felettük, vagy hogy sznobokra bízzák a nevelésüket. Az egyetemen tanuló ifjúsággal a legmelegebb és legmélyebb barátságban vagyok. A becsületes egyetemi hallgató barátaink közé tartozik. A páváskodó, öreg kollégiumi kényúr azonban reszkessen a szobájában és várja, hogy mikor fogjuk megtámadni és leleplezni őt is, mint sznobot.
    Amikor a vasutak elkezdtek azzal fenyegetni, hogy behatolnak az ország belsejébe, - amelyet azóta már meg is hódítottak - emlékezetes még az a jajongás és kiabálás, amit az etoni és oxfordi előkelőségek csaptak, hogy a vasszörnyetegek ne kerülhessenek a tisztes tanulás e székhelyei közelébe és ne vonják el tanulmányairól a brit ifjúság figyelmét. Minden kérvényezés azonban hiábavaló volt, a vasút ott van a nyakukon és ezek az őskori intézmények pusztulásra vannak ítélve. Igen jót mulattam, amikor a napokban olvastam az újságokban egy igen nagyhangú és puffogó hirdetést, amelynek ez volt a címe: «Kollégiumi ünnepségek öt shillingért.» «A kollégium kertjei - mondta a hirdetés - nyitva lesznek ez alkalommal a nagyközönség számára, a kollégiumi ifjúság regattaversenyt tart, a King-kollégium kápolnájában zenés mise lesz - és mindez öt shillingért!» A gótok elfoglalták Rómát, Stephenson Napoleon ott vezeti republikánus vasútvonalait e megszentelt öreg városok és a benne lakó egyházi nagyképűek szomszédságában. El kell készülniök rá, hogy behódoljanak a vashódító előtt.
    Ha meggondolod, kedves olvasóm, hogy mit produkál sznobságban az egyetemi rendszer, be fogod ismerni, hogy már éppen ideje támadást intézni a feudális középkor e babonás intézményeinek egynémelyike ellen. Ha öt shillingért oda-vissza lemegy megnézni a kollégiumi ifjúságot, akkor azt fogod látni, hogy az egyik ott csavarog az udvaron, tollnélküli sapkában, a másiknak arany- vagy ezüstcsipkés hímzés díszíti bársony újjasát, a harmadik pedig tanári ruhában és kalapban sétálgat semmittevően a megszentelt kollégiumi gyepen, amelyre közönséges embernek rá sem szabad tennie a lábát.
    Ő azonban megteheti, mert ő nemes ember. Amiért valamelyik fiú lordnak született, elnyerheti az egyetemi fokozatot a második év végén, amit más csak hét év alatt szerezhet meg. Miután ő lord, nem kell semmit tudnia, hogy átmehessen a vizsgákon. Az az ember, aki nem utazott még le a «kollégiumba és vissza» öt shillingért, nem is hinné, hogy ilyen megkülönböztetések vannak a nevelés székhelyén, annyira abszurdnak és elképzelhetetlennek tűnnek előtte.
    Az arany- vagy ezüstcsipkés tanulók gazdag úriemberek fiai és ezeket bajtársaknak nevezik, ezeknek joguk van bőségesebb étkezéshez, mint a bennlakóknak és bort is kapnak az ebédjükhöz, amit a bennlakók csak szobájukban fogyaszthatnak.
    Azok a szerencsétlen fiúk, akiknek nincs toll a sapkájuk mellett, azokat kiszolgálóknak - Oxfordban servitoroknak - nevezik. Valóban szép és gentlemanhez illő cím! Ruházatukban is megkülönböztetik őket, mert szegények; ez okból egy koldustarisznyát kell viselniök és nem szabad tanulótársaikkal együtt étkezniök.
    Amikor ezt a gonosz és szégyenletes megkülönböztetést életbeléptették, az csak egy része volt a többinek - egy része az egész brutális, keresztényietlen és fennhéjázó hűbéri rendszernek. A rangmegkülönböztetéseket akkoriban olyan szigorúan vették, hogy még az is blaszfémia-számba ment, ha az ember kételkedni mert bennük, éppoly blaszfémiaszámba, mint most is még az Egyesült-Államok egyes részein, ha egy néger a fehér emberrel egyenrangúnak tartja magát. Egy semmirekellő, mint amilyen VIII. Henrik volt, oly méltóságteljesen beszélt a belé helyezett Isteni Hatalomról, mintha valami ihletett próféta lett volna. Az olyan mihaszna, mint I. Jakab, nemcsak maga hitt abban, hogy benne valami különös Szentség rejtőzik, hanem még a többi emberek is hittek benne. A törvény megszabta a kereskedők cipőjének hosszúságát és bele-avatkozott üzletükbe, áraikba, exportjukba és iparukba. Teljesen jogosnak tartották, hogy megégessenek valakit a vallása miatt, vagy hogy kiverjék a zsidó fogát, ha nem fizette meg a fejadóját, vagy azt, hogy elrendelték, hogy sárga foltot viseljenek és elkülönítették őket külön városrészekben.
    Manapság már a kereskedő akkora cipőt viselhet, amilyet akar és körülbelül tetszése szerint vásárolhat és adhat el mindent, a nélkül, hogy a kormányzat beleavatkoznék az üzleti ügyeibe. Az eretnekek máglyája is eltűnt. Sőt olyan püspökök is akadnak, akik felemelték szavukat az üldözések maradványai ellen és hajlandók szakítani az utolsó katolikus türelmetlenséggel is. Sir Robert Peelnek, bármennyire nehezére esik is, nincs semmi hatalma többé Mr. Benjamin Disraeli fogai felett, és ahhoz sincs joga, hogy ezt az urat bármiképpen bántalmazza. A zsidóknak nem kell többé foltot hordaniok, sőt ellenkezőleg, most már tetszésük szerint lakhatnak akár a Piccadillyn, akár a Minorca-szigeteken, éppúgy öltözhetnek, mint bármely keresztény, amit néha igen elegáns és divatos módon meg is tesznek.
    Miért csak a szegény kollégiumi servitorok viselik még mindig a nevüket és koldustarisznyájukat? Mert az egyetemek azok a helyek, ahová a reformok legkésőbben érnek el. Most azonban, hogy oda-vissza lehet már utazni öt shillingért, a reformok is ellátogathatnak végre az egyetemekre.

  • Cikkszám
    9789633640968
Webáruház készítés