Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás_EPUB

Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás_EPUB
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    Egyik napon háziasszonyommal a Museo d’Istoria naturaléba mentünk. Ennek nevezetességeit mindenki ismeri. Egyebek közt a florenci döghalál borzasztó igazsággal van apró viaszalakokban ábrázolva abbate Lumbo által. Itt a senyvedés, rothadás maga egész undokságában adatik elő. Ha bámulással töltött is el annak képzelése, mennyi magát felejtő bátorsággal és keresztényi elszántsággal kellett bírni a jámbor apátnak, hogy oly veszély jeleneteivel ily apróra megismerkedhessék, mindazáltal megfoghatatlan volt előttem, miképp lehetett rothadás ábrázolásával oly hosszason foglalatoskodni s mint valami időtöltő játékkal pepecselni. Azonban mindig tisztelettel tekintém a katolikus papság azon szép tulajdonát: mely magát elszánó buzgalommal ápolja sínlő embertársait ragadó nyavalyák veszélyi közt, s milyen áthághatlan kötelességérzettel ül minden válogatás nélkül a sínlődők ágyai mellett, míg tehetségében áll nékik enyhítést és vigasztalást nyújtani, ha mindjárt egyes esetekben az igen buzgólkodó fanatizmus túlságokba is ragad némelyeket közülök. Higgyük el: ilyen esetekben a szegény misericordianus fráter éppen nem nevetséget gerjesztő.
    Egy szegény falusi katolikus pap magát felejtő, szelíd könyörületességének magam is itt nálunk tanúja valék, midőn a kolera nehéz csapása rémüléssel mindnyájunkat lesújtott volt, s némelyikünkben, fájdalom! a félelem, a magát s magáéit megtartás ösztöne oly önséget ébresztett, hogy vagy eszméletlenül szaladt előle, vagy különkeríttette magát azoktól, kikhez a gondviselés éppen úgy, mint háznépéhez a kötelesség szoros szent láncaival csatolta, nehogy a körülötte levő hurubákból a kigőzölgő nyomor s betegség rothasztó lehelete hozzá hathasson; azon ablakival szembe eső hurubákból, melyeknek nyomorult tekintete őtet addigelé víg kedvében ritkán háborgatta, s még ekkor is eszébe nem juttatta, hogy talán azok lakósiért is kellene valamit tenni, ha olyas állapotban hagytuk őket, hogy magokért semmit sem tehetnek. Odahagyni őket ilyes veszélyben szinte oly, de még nagyobb gyávaság, mint a tisztnek katonáit a csatamezőn. Másnap háziasszonyom ismét elvitt egy kisdedóvó intézetbe. Jobb, szebb és célirányosabban elintézett gyerekiskolák egész Európában nincsenek, mint a toscanai hercegségben. A nagyherceg minden efféle intézetekre különös figyelmét szokta fordítani, és eszes ember levén, jól tudja, hogy csupán az alapítás nem elég, ha azután is gond s figyelem nem fordítatik fáradhatatlanul reájok. Azt mondják, hogy a florenci oskolákat gyakran meg szokta látogatni, a tanítókat majd mind személyesen ismeri, a könyveket s a módot, melyek szerint a tanítás foly, meg szokta vizsgálni. Gyakran tanácsolgat is, s még a konyhát is megnézegeti, s az étkeket megkóstolja. A gyermekekhez igen nyájas; azokat gyakran maga előtt kérdezteti ki, hogy lássa, mire haladtak kis tudományukban, s majd mindig maga is teszen hozzájok egy vagy más kérdést, s ilyenkor amennyi gyermek, mind egyszerre kíván felelni kis büszkeségében, hogy magát előtte kitüntesse, mi, mint mondják, nagyon mulattatja. Megelégedést, jóllétet maga körül látni s terjeszteni mindenekben főbb törekedése, csak hogy ez mind szűk körbe szorult saját szabadsági elve szerint történjék. Az irgalomegyesületnek is tagja, s a temetéseken gyakran szokott a béburkolt testvivők vagy kísérők közt lenni.
    Ezen kisdedóvó intézet, melybe mi mentünk, Florenc néhány hölgye által alapítatott, kik magok közt a főfelügyeletet megosztván, hetenként rendre az oskolákban megjelennek, s a bánásmódra, tisztaságra, tanításra felügyelnek. Sohasem láttam ily szépen elrendelt intézetet. Ez a város azon részének, melyben fekszik, legszegényebb lakósai javára alapítatott: hogy míg a szülők munkára járnak, gyermekeik az utcán kóborlástól eltartóztassanak, s mindennemű veszélytől óva legyenek. Mihelyt járni s keveset dadogni tudnak, bévétetnek, és ha jól emlékszem, hétéves korukig ide járhatnak; hanem azután alkalmasok levén felsőbb oskolákba menni, innen ki kell lépniök. Azért itt fő cél nem annyira a tanulás, mint az erkölcsök előképzése. Főbb gond a csinosságra, engedelmességre, egymás közti egyezségre fordíttatik, s hogy az időt foglalatosság nélkül ne henyéljék el, annak minden percében valamit tenniök kell. Ebédet is itt kapnak, hogy ne kelljen a szülőknek munkáikat félbenhagyva utánok jőni, vagy a gyermekeknek magokra hazamenni. Estve hét órakor, munka végzetével az anyának, vagy valakinek másnak kell a gyermek után jőni, egyedül egyet sem bocsátnak ki az oskolából.
    Szerencsénkre, elég jókor érkeztünk, hogy a napirendet kezdetétől fogva láthassuk. Az ezen héten felügyelő három asszonyság már jelen volt. A tanító mester, intézet főbb felügyelőnője, két vagy három alsóbb rendű, inkább dajkáló, mint tanító nők a külteremben, mely ebédlő levén, hosszú asztalkákkal és apró székekkel vétetett körül, fogadták a gyermekeket, rendről rendre gondosan megvizsgálván, ha megmosdatvák, fűsülvék s öltözetök jó rendben van-e. Hol ezekben hijányt találtak, a gyermeket felhozó anyát vagy más személyt figyelmeztették rája, s a kisdedet egyik dajka kivivén, kicsinosította. Miután mindez végbement, a gyermekek kezeiket hátratévén körbeálltak a felügyelőnő körül, ez az imádságra jelszót adott, a gyermekek mind letérdepeltek, a rövid imádságot fennszóval utánmondták, elvégezvén, ismét rendbe állottak, kezeiket hátratették, a tanítónő megint jelt adott, s ők egymás után - a kisebbek elöl, a legnagyobbak hátul - énekelve a tanulóterembe lépdeltek. Ennek egyik felében az ülések félkört képezve deszkalépcsőzetekből voltak készítve, a másikban pedig állványokra írás és számvetésre való fekete táblák s tanulmányaikhoz tartozó minden készületek rakva. Ott várta őket a tanító, ki a betűzés, számvetésbe avatta bé az arra alkalmatosokat. Ezalatt a külterem közepében a dajkálónők egy nagy matrácot földre terítettek, hogy az elfáradt elálmasodott kisdedeket reáfektethessék. A terembeni kisdedek - fiú, leány elegyesen - a lépcsőzetekre civakodás nélkül elhelyezvén magokat, a felügyelőnő jeladására, ki a félkör közepében álló székre leült, mohón várták, hogy ez a kis erkölcsi tanítást elkezdje. A jelen volt alapítónők és mi a nékünk előmutatott székekre telepedtünk le.
    Ezek megtörténte után a mesterné figyelemre intő jelt adott, a kisebbek közül egyet, ki hozzája lapult volt, ölébe vett, a gyermekgyülekezetet felszólította, s erkölcsi kis regényét elkezdette. Szebb és szebben előadott, a hallgatók elhivattatásához célszerűbben intézett tanításokat sohasem hallottam; ezek mind a közsorsúak életéből voltak véve s a gyermekek értelmi tehetségéhez mérve. Péter vagy Pál, ha jó, engedelmes, szorgalmatos, igazságos fiúcska volt, milyen derék, tisztelt, vagyonos, boldog mesterember, polgár, atya lett. Kis Bibi hasonlólag mint szorgalmas, rendes, boldog háziasszony kisdedkori jó magaviseletének milyen dús jutalmát vette. A rossz, hazug, rest kis Crispino, ki örökké az utcán henyélt, milyen nyomorúságban végezte, mint koldus, napjait. Így a magaviselet jutalmának és büntetésének előadása mindig értelmökhöz volt alkalmazva s oda irányozva, hogy majdani társasági állásukat s helyzetöket jobbítani s abban megelégedést találni igyekezzenek. De szebb kis gyülekezetet sem láttam soha, mint ezen többnyire mind kitűnő szépségű gyermekekből állót, kiknek minden arcvonalok és mozdulatokban élénk részvét jelenült, amint a mesterné szavait feszült figyelemmel kísérték.
    Némelyek közülök helyeiket elhagyván, körülte csoportoztak, mások kis állaikat kezeikbe támasztva s mély figyelembe merülve helyeikről hallgatták. Igazán mondhatom, hogy e festői ártatlan csoportozatban egyet sem láttam, kinek figyelme másfelé lett volna szóródva. Nagyon mulattató volt kivált a történetecskék végzetével hallani, milyen erkölcsi tanulságot vont ki belőle mindenik saját okoskodása szerint. Mindenik egyszerre felszólalt, hogy neki mi a jövendőbeli terve. Mikor én csizmadia vagy ez és amaz leszek, mondták, így és amúgy cselekszem. Némelyiket kis ambíciója fennhéjázóbban ösztönözött, s így szólott: majd ha jól tanulok, ez vagy az leszek. Ezalatt a dajkálónők gyakran körüljárták a kis serget, hogy szükségeiket megtudakolván, azokat kielégítsék.
    Délben, midőn az ebéd ideje eljött, előbbi rendjöket megtartván, ismét a mesterné jeladására, énekelve kilépdeltek az ebédlőterembe, asztal körül állva is mindnyájan énekeltek, s tálalás alatt kezeiket hátra kellett tartaniok, nehogy valamelyiket a nyalánkság kísértete megkörnyékezze, s az előtte levő tángyérba kapjon, míg jel nem adatik. Igen jól készült rizskásalevesök volt, s benne egy-egy porció húst kapott mindenik a tángyérára. Mikor ez mindenik számára ki volt osztva, a mesterné rövid imádság után evésre engedelmet adott. Ekkor a gyermekek mind leültek, a mesterné s felügyelő dajkák vigyáztak, hogy az evés csinosan, civakodás nélkül történjék, s ki-ki maga részével megelégedjék, az alvó kisdedek része pedig eltétetett számukra. Ebéd végével hálaimádság után ismét ugyanazon rendben s énekelve ellépdeltek. Mint folytatott tovább a napirend, nem tudom, mert mi is elbúcsúzván tőlök, hazatértünk. Kemény fenyítékszót vagy büntetést ottlétem alatt nem hallottam.
    Egy délután kezemhez kapván Silvio Pellico munkáját, mely akkor Florencből még keményen ki volt tiltva, s azért csak igen bajosan s nagy titkolódások közt lehetett hozzájutni, mohón fogtam olvasásához, s addig le sem tevém, míg el nem végeztem. A szép írásmód, az író szomorú helyzete, mely képzeletimben annyi fájdalmas rettegtető félelmek rokon érzeteit ébresztette, könnyek záporát facsarta ki szemeimből; mindazonáltal olvasása reám kedvetlen hatást tett. Nem szeretem az oly könyvet, mely az író igaz érzelmeiről, személyes jelleméről, gondolkodásmódjáról zavarba hoz. Magammal tisztába nem tudék jőni: ha Silvio Pellico ahelyett, hogy meggyőződésén alapult elveket követő férfiú volt volna, nem egy hígvelejű, ábrándozó fanatikus volt-e, ki ingó érzelmei árjától elragadtatva egy túlságból másba vakon hányattatott, vagy egyéb, mit még inkább rettegtem hinni, s tollam igazán leírni vonakodik. Oly fájdalmas arról, ki szenvedett s oly szenvedéseket állott ki, hogy még olvasására is felborzad hajunk szála, szívtelen ítéletet hozni. Egy asszony könnyed ötletei ily szenvedésektől megszentelt embert szinte szentségtörés nélkül meg nem támadhatnak; hanem fájdalmas csalódás: hol egy fájdalmaktól edzett férfiú komoly gondolati s érzései kifejezéseit várjuk, ott egy vénasszony jeremiádjira találni. Azonban bármi ösztönözte az írásra, s bármilyek voltak is abbeli nézetei, arról meg vagyok győződve, hogy könyve kimondhatatlan jót tett; azért szívem legforróbb hálája fennmarad mindig az írónak.
    A florenci társaságban nagy lármát csinált egy fiatal ügyvéd rendkívüli improvisatorei talentuma. Egész szomorújátékot tudott minden előkészület, minden gondolat-következetesség elleni hibázás és akadozás nélkül legszebb versekben előszavalni, mintha Alfierinek gonddal előre megtanult valamely darabját adná, s ahhoz értő kritikusoktól, kiknek művelt ízlésit egy-egy fület csiklándoztató hang vagy dagályos szavakból álló üres frázis nem oly könnyen vesztegethették meg, hallám, hogy talentuma valóban bámulásra méltó. De sajnálkozásomra ezen csudaember ekkor éppen Rómában volt, s nem hallhatám, és már szégyenemre nevét is elfelejtém. Azonban ő bennem oly nagy vágyat gerjesztett egy improvisatorét hallani, hogy egyik estve egy kis társaságot gyűjtvén magamhoz, az utcabeli legnépszerűbb improvisatorét, kinek híre alsóbb körben nem kevésbé volt elterjedve, felhívatám. A múzsák ezen piszkos, borzos, terehhordói dimenziókba taglalt kedvencét meglátván, nem kissé csökkent várakozásunk, mindazáltal megegyeztünk vele, hogy ahány tárgyat elénekel, annyi paulit adunk néki, s végzetkor, ha mulattatva találjuk magunkat, un piccolo regalo fog következni; hanem kikötöttük magunknak, hogy a tárgyakat mi válasszuk. Ez nékünk, maecenasoknak, sem volt oly könnyű dolog. Ekkor is, mint gyakran szokott történni, bár sokat válogattunk, csak a legavultabb tárgyakra bukkantunk.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306396
Webáruház készítés