Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Walter Scott: A talizmán_MOBI

Walter Scott: A talizmán_MOBI
590 Ft590

Skócia fővárosának, Edinburgh-nak a főutcájára néz az a monumentális, 61 méter magas emlékmű, amit a hálás skótok emeltek talán legkiválóbb írójuk emlékére. Sir Walter Scott a történelmi regény, mint műfaj megteremtője és máig egyik legkiválóbb művelője. Nem A talizmán a legismertebb regénye, hanem az Ivanhoe. Azonban "A talizmán" mindenképpen a legizgalmasabb témájú regénye, melyben a keresztes háborúk valamennyi óriása felvonul Oroszlánszívű Richárdtól Szaladin szultánig. E lebilincselő kor regényes történetét Forró Pál klasszikus fordításában adjuk közre. Ma is letehetetlen könyv, olyan történelmi utazás, melyre most nagy kedvvel hívjuk meg az olvasót. (a Kiadó)

  • Részlet a könyvből:

    E szavak után Rihárd olyan pillantással fordult el az osztrák hercegtől, melyben több volt a méltóság, mint a megvetés. Lipót szemlátomást megkönnyebbült, mikor Rihárd elfordult tőle, mert tekintete alatt olyan meghunyászkodva állt, mint az iskolás gyermek tanitója előtt.
    – Champagne grófja, Montserrat márki, templáriusok vitéz nagymestere, ugy állok előttetek, mint a gyóntatószék előtt a bűnös. Van-e valamelyiteknek panasza ellenem, vagy követel-e valamelyitek elégtételt tőlem?
    – Valóban, nem tudom, hogy mit vethetnék szemedre, - mondotta a kopasz márki - ha csak azt nem, hogy e hadjárat minden dicsőségét te szippantod fel!
    – Az én panaszom, - mondotta a templáriusok nagymestere - komolyabb, mint Montserrat márkié és mert felszólitottak annak elmondására, eleget teszek a felhivásnak. Talán nem helyes, hogy éppen én, az egyház fia, emeljek szót ott, ahol a nemes uralkodók és hercegek némák maradnak, de ugy érzem, hogy éppen Rihárd nagyságának tartozom azzal, hogy igenis hangot adjak azoknak a panaszoknak és vádaknak, melyek háta mögött elhangzottak. Mi nagyra értékeljük és tiszteljük Anglia uralkodójának bátorságát és hőstetteit, de bánt bennünket, hogy minden alkalommal fölöttünk való elsőbbségét hangsulyozza és a független uralkodókat és hercegeket tekintélye alá akarja rendelni. Mi önként is elismernénk Rihárd kiválóságait és talán sokban vezérünknek is tekintenénk, de mert mindezt követelés formájában, akarja tőlünk kicsikarni, kénytelenek vagyunk ez ellen tiltakozni, mert hiszen ellenkező esetben nem szövetségesei, hanem vazallusai lennénk és független voltunkat elvesztenénk népeink és a világ szemében. Ez az igazság, Rihárd király és ez az igazság valamennyi jelenlevő szivében visszhangra talál, ha mindjárt a személyed iránti tiszteletből nem is akartak erről nyilatkozni!
    Rihárd elpirult, mikor ezt a kiméletlen vádat végighallgatta. A tetszés-moraj, mely a főmester szavait kisérte, arról győzte meg, hogy a vád valóban a közérzés kifejezője volt. De erőt vett magán, mert arra gondolt, hogyha most elragadtatja magát, ugy abból helyrehozhatatlan baj támad és bizonyos volt abban, hogy a ravasz főmester éppen ezt akarta elérni. Nagy önuralommal addig hallgatott, amig magában egy Miatyánkot mormogott el, mert gyóntatója ezt tanácsolta neki hirtelen haragja ellen. Akkor azután szilárd, bár nem minden keserüségtől mentes hangon szólalt meg.
    – Nagyon fájdalmasan érint a nagymester vádoló szava, mert ebből kitünik, hogy szövetséges testvéreim sokkal szigorubban és sokkal nagyobb buzgalommal tartották számon heves vérmérsékletem egyes kisiklásait, mint amilyen fontosságot e hibák megérdemeltek. Én soha senkit sem akartam szándékosan megbántani és ha akaratom ellenére mégis megsértettem valakinek az érzékenységét, ugy ez még nem lehet ok arra, hogy a dus és eredményes aratás előtt hagyjuk abba a közösen megkezdett és annyi véráldozattal végrehajtott nagy munkát. Tévedtem hát, amikor azt hittem, hogy érdemeim ellensulyozzák az udvariasság és érzékenység ellen elkövetett hibáimat. Azt reméltem, hogy vissza fogtok emlékezni arra, hogy minden ütközetben az első sorban hadakoztam és a visszavonulásoknál én voltam az utolsó. Mindezért nem követeltem semmit, beértem azzal, hogy lobogómat kitüztem a meghóditott csatatér fölött, mig mások inkább a zsákmányolás és zsákmánymegosztás sokkal jövedelmezőbb és hasznosabb munkájában merültek el. A meghóditott várost vagy földterületet a magam neve után kereszteltem el, de a fölöttük való uralmat másoknak engedtem át. Ha kockázatos vállalkozásokba bocsátkoztam, sohasem kiméltem sem a magam, sem népem vérét, nem igyekeztem a veszélyt másokra háritani. Ha pedig idegen nemzetek katonáit vezényeltem, ugy sohasem bántam velük rosszabbul, mint a tulajdon katonaságommal és nem egyszer a magam pénzén vásároltam számukra élelmet és gyógyszereket, ha tulajdon uralkodójuknak erre nem tellett. De szégyenlem magamat, hogy olyasmire kell emlékeztetni benneteket, amiről, ugy látszik, kivülem mindenki megfeledkezett. De hát hagyjuk ezt és beszéljünk a jövőről. Nos, igérem nektek, hogy Rihárd becsvágya, haragja vagy büszkesége soha többé nem lesz akadálya annak, hogy a szövetségesi jó viszony megzavartassék és letérjünk a győzelem és siker utjáról. Nem tudnám elviselni azt a borzasztó gondolatot, hogy az én hibám miatt álljanak meg győzelmes hadaink. Inkább tulajdon jobbommal vágnám le bal kezemet. Válasszatok hát más vezért és én szivesen alárendelem magamat neki. Legyen az uj vezér a dicső francia király vagy a templáriusok főmestere, vagy akár az osztrák herceg is, én belenyugszom. Ha ellenben elfáradtatok és ugy érzitek, hogy a nehéz páncél már feltörte testeteket és pihenésre van szükségtek, ám vonuljatok vissza, de hagyjatok itt tiz- vagy tizenötezer katonát az én vezérletem alatt, hogy megvalósitsam közös célunkat és ha sikerül Ziónt visszahóditani, ugy kapuja fölé nem Plantagenet Rihárd nevét irjuk a lobogóra, hanem ama nemes uralkodókét, akik módot adtak neki arra, hogy ezt a dicső győzelmet megvivja.
    Ezek a nagy lendülettel és természetes tűzzel elmondott szavak felrázták letargiájukból a jelenlevőket. Ismét ráeszméltek a hadjárat céljára és most már többen pirulva gondoltak arra, hogy milyen kicsinyes okok miatt tántorodtak meg. És az ujra fellobbant lelkesedés éppen olyan ragadós volt, mint az iménti gyülölködő hangulat. A tanácstagok felugráltak, a szemük csillogott, az orcák kipirultak és ugy kiáltották felgyulladva: Vezess bennünket, Rihárd! Senki sem méltóbb a vezéri méltóságra, mint az oroszlánszivü! Előre! Jeruzsálembe! Jeruzsálembe! Isten akarata ez, áldott legyen a kéz, amely ezt végrehajtja!
    Ez a lelkesedéskitörés olyan hangos és viharos volt, hogy a sátor körül őrt álló katonák is hallhatták. A hir villámgyorsan terjedt el a katonák között és a betegség, tétlenség miatt már egészen elernyedt vitézek egyszerre ismét felrázódtak fásultságukból, mikor meghallották, hogy Rihárd felgyógyult és ujból átveszi a sereg vezetését. És ezrek torkából visszhangzott a fanatikus kiáltás: Fel Ziónba! Vonuljunk Jeruzsálembe! Isten akarata ez! Azonnal kezdjük meg a harcot!
    A táborból behangzó, egetverő kiáltás uj lángra lobbantotta a tanácstagok lelkesedését és még azok is éltették Rihárdot, akik lelkük mélyén nem voltak ugyan meggyőzve az uj fordulat helyességéről, de nem mertek szembe szállni a pillanat hangulatával.

  • Cikkszám
    9789633643297
Webáruház készítés