Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Victorien Sardou: Az agglegények_EPUB

Victorien Sardou: Az agglegények_EPUB
540 Ft540

A kötetet Ambrus Zoltán szép magyar fordításában adjuk közre. (a Kiadó).
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Rebecca (gyorsan, lázasan): No és... boritékba teszem ezt a levelet, ráirom az adreszet, a mikor jelentik, hogy Chavenay kisasszony van itt, a kocsijával!... Holmi bevásárlások ürügye alatt, délelőttre légyottot adtam Antoinettenek, hogy távozásom gyanut ne keltsen s hogy őt két órára hazaszállitva, kocsimon a Parc Monceuxba rohanhassak!...
    Claviéres: A grottához! - Tehát jelentették, hogy Chavenay kisasszony itt van!
    Rebecca: Fölkelek... Hirtelenében nem tudom, hogy rejtsem el magamnál azt a szerencsétlen levelet, melyet egy bizományosnak akartam odaadni... s mialatt Antoinettel ölelkezem, arra határozom magamat, hogy a levelet a keztyümbe dugom, melyet éppen begombolni készültem; veszem a kalapomat, a sálomat s kocsiba ülök, abban a hitben, hogy a levél nálam van!... Bemegyünk a Ville de Parisba, aztán a Ville de Londres-ba, végre a Ville de Françe-ba. Észreveszek egy bizományost, magamhoz intem, keresem a levelemet!... (Taglejtésekkel mutatja, hogyan kereste.)
    Claviéres: És nem találja?
    Rebecca (egész elbeszélését taglejtésekkel kisérve): És nem találom!... Letépem a másik keztyümet! mind a két keztyümet!... semmi! Keresem a kocsiban, a párnákon, magamnál... semmi! Antoinette nagy szemeket mereszt, látva zavaromat! Szólok a kocsisnak, hogy ne kimélje a lovait s haza hajtatunk. Fölrohanok, befutok a szobámba!... s a komornám, a ki látja a rémületemet, ezzel fogad: „Oh, ha asszonyom azt a levelet keresi, melyet itt felejtett az iróasztalán, akkor nyugodt lehet; a nagyságos ur éppen most ment ki innen... s egy levelet tartott a kezében!”
    Claviéres: Borzasztó!..
    Rebecca: Ugy-e, hogy borzasztó?... Félőrülten megyek vissza a kocsiba, de Antoinette előtt iparkodom nevetni s a vigat játszani; idehajtatok az alatt az ürügy alatt, hogy néhány szót kell mondanom az orvosomnak, a ki ebben a házban lakik; négyesével rohanok föl a lépcsőn s azt mondom magamban: Most már elmehetek hozzá, mert ez a lépcső, a melyen megyek... sir-boltunk lépcsője!
    Claviéres: Köszönöm!
    Rebecca: És most!... találjon módot: hazaküldeni Antoinette-et! Távolitsa el az embereit!.... és haljunk meg együtt... itt egy üveg laudanum!
    Claviéres (a kandallóba akarja dobni a laudanumos üveget): Oh, persze! Nem dobja el mindjárt ezt az üveget!?
    Rebecca: Nem akar meghalni?
    Claviéres: Van eszemben!
    Rebecca (megvetéssel): És ilyen az, a kit szeret az ember! (A baloldali pamlagra készül roskadni.) S azt hiszi, hogy én majd tul fogom élni a becstelenségemet?
    Claviéres: Micsoda becstelenséget? De asszonyom, engedje meg eszébe juttatnom...
    Rebecca (tragikusan): Oh, vétkes vagyok!... nagyon vétkes vagyok!... Eléggé mondja ezt a lelkiismeretem!
    Claviéres: A lelkiismerete hazudik, becsületszavamra!
    Rebecca (szembe néz vele): Gyáva!... (Fölkel s visszamegy jobbra.) Csak akkor bátor, mikor egy szerencsétlen asszonynyal el akarja felejtetni a kötelességét!
    Claviéres: De minthogy sohasem tudtam elfelejtetni önnel ezt a szerencsétlen kötelességet!
    Rebecca (méltósággal): Oh, hála istennek! uram!
    Claviéres: Nos, asszonyom, akkor hát!....
    Rebecca: Igen, de ő vajjon elfogja-e hinni, hogy...? Ezzel a végzetes levéllel...
    Claviéres: S ki mondja, hogy az ön levelét tartotta a kezében? Ő maga is irhatott levelet s ön valamelyik árucsarnokban veszthette el az önét.
    Rebecca (zavarodottan ismétli Claviéres szavait): Valamelyik árucsarnokban veszthettem el?...
    Claviéres (homlokát törölgetve): Ah! gondoljon csak vissza!... nem huzta le a keztyüit valamelyik árucsarnokban?...
    Rebecca (a jobb kézre való keztyüt mutatja): De igen, ezt! A Ville de Parisban, hogy meg-tapintsak egy szövetet!...
    Claviéres: No, lássa!
    Rebecca: És ezt is... a Ville de Londres-ban!...
    Claviéres: Tessék! Akkor hát ne vesztegessük az időt; én szaladok a Ville de Parisba, kegyed meg hajtasson a Ville de Londresba - s majd találkozunk a Ville de Françe-ban!
    Rebecca (balra megy): Oh, Uram, engedd, hogy...
    Claviéres (odaviszi neki a muffját): Meg fogja engedni, legyen nyugodt. És most szaladjunk! (A fenékszini ajtó felé megy.)
    Rebecca (élénken): Oh, ne erre!
    Claviéres (megáll s elbámészkodik): Mi baja van megint?
    Rebecca: Antoinette, a ki vár rám!... Mit mondjunk neki?!
    Claviéres (a baloldali ajtóra mutat): Akkor hát erre!... Távozzék egyedül!
    Rebecca: De ő?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641309
Webáruház készítés