Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Victor Hugo: A tenger munkásai_MOBI

Victor Hugo: A tenger munkásai_MOBI
590 Ft

Victor Hugo romantikája szélsőséges áradásának színhelye ezúttal a Csatorna-szigetek furcsa világa. Ez a vízből, földből, szirtből, angol, francia-normann, ősi és modern elemekből összerótt szilaj szépségű meseország. Ebbe a keretbe ágyazza Hugo az emberi haladás és maradiság összecsapását, időtlen és örök harcát. Ebben a keretben ajzza föl íját és röpteti nyilait nyilait minden babona és ostobaság ellen. Ember és természet örök harcának megható szépségű jeleneteit találjuk itt, "A tenger munkásai"-ban.

Gilliatt titáni küzdelme egy hajóroncs megmentéséért és egy gyereklány szerelméért Hugo életművében mindennél szebben dalolja az elemek hatalmát az emnber fölött, és ugyanakkor az emberi akarat diadalát az öntudatlan természet fölött. Hugo regényét Hajós Kornél klasszikus fordításában közöljük. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Ezen az éjszakán, mikor elcsöndesült a szél, Gilliatt halászni ment, de nem ment messzire a potrohhal a parttól.
    Mikor a dagály kezdetén visszatért, éjfél után két óra körül, nagyon szép napkelte mellett el-haladva a Szarv előtt, visszatérőben az Utcasarok öblöcskéje fele, ugy tünt föl előtte, hogy a Gild-Holm’Ur szikla körvonalában árnyékot lát, mely nem a szikláé. Arra forditotta a bárkát és észrevette, hogy egy ember ül a Gild-Holm’Ur székben. A tenger már igen magas volt, a sziklát körülvette a viz, a visszatérés már lehetetlen volt. Gilliatt nagy mozdulatokkal integetett az embernek. Az ember nem mozdult. Gilliatt közeledett. Az ember aludt.
    Fekete ruhája volt. Olyan, mint egy pap, gondolta Gilliatt. Még közelebb ment és egy fiatal arcot látott.
    Az arc ismeretlen volt előtte. A szikla szerencsére meredek volt, még eléggé kiállt és Gilliatt elérvén, hozzásimult a fal hosszában. A dagály eléggé fölemelte a bárkát, hogy a szélén nyujtózkodó Gilliatt elérhesse az ember lábát. Fölegyenesedett a párkányon és kinyujtotta a kezét. Ha e pillanatban lebukott volna, kétséges, hogy a viz fölé kerülhetett volna-e. A hullám csapkodott. Kikerülhetetlen lett volna az összezuzatás a hajó és a szikla között.
    Meghuzta az alvó ember lábát:
    - Hej, mit csinál ott?
    A férfi fölébredt.
    - Szemlélődöm, felelte.
    Teljesen fölébredvén, ujra megszólalt:
    - Most érkeztem a vidékre, séta közben erre jöttem, a tengeren töltöttem az éjszakát, a kilátást szépnek találtam, fáradt voltam, elaludtam.
    - Tiz perc mulva megfulladt volna - mondta Gilliatt.
    - Bah!
    - Ugorjon a bárkámba.
    Gilliatt lábával tartotta a bárkát, egyik kezével megkapaszkodott a sziklába, a másikat pedig a feketeruhás embernek nyujtotta, aki könnyedén beugrott a bárkába. Nagyon szép fiatalember volt.
    Gilliatt megragadta az evezőt és a potroh két perc mulva az Utcasarkon a hasadékban volt.
    A fiatalember kerek kalapot és fehér nyakkendőt viselt. Hosszu, fekete redingotját a nyak-kendőig begombolta. Kerekre nyirt szőke haja volt, nőies arca, tiszta szeme és komoly arckifejezése.
    Azonban a potroh földet ért. Gilliatt átfüzte a kötelet a kikötőkarikán, aztán megfordult és a fiatalember nagyon fehér kezét látta, amely egy aranyat nyujtott feléje.
    Gilliatt szeliden félretolta ezt a kezet.
    Csönd lett. A fiatalember szakitotta meg.
    - Ön megmentette az életemet.
    - Talán - felelte Gilliatt.
    A kikötés megtörtént. Kiléptek a bárkából.
    A fiatalember ujra kezdte:
    - Az életemmel tartozom önnek, uram.
    - Nem tesz semmit.
    Gilliattnak ezt a feleletét ismét csönd követte.
    - Ebből az egyházközségből való? - kérdezte a fiatalember.
    - Nem - felelte Gilliatt.
    - Hát melyik paróchiából való ön?
    Gilliatt fölemelte a jobb kezét és az égre mutatva, igy felelt:
    - Abból ott.
    A fiatalember köszöntötte és elvált tőle.
    Néhány lépés után a fiatalember megállt, zsebében kutatott, kihuzott egy könyvet és visszatért Gilliatthoz, feléje nyujtva a könyvet.
    - Engedje meg, hogy fölajánljam ezt.
    Gilliatt átvette a könyvet.
    A biblia volt.
    Egy pillanattal később Gilliatt, a párkányra könyökölve, nézte, amint a fiatalember befordul a Saint-Sampson felé vezető ösvényre.
    Lassan lehajtotta a fejét, elfelejtette az ujonnan érkezettet, nem tudta többé, hogy a Gild-Holm’Ur kilátó létezik, minden eltünt számára az álmodozás feneketlen mélységében. Gilliattnak volt egy örvénye, Déruchette.
    Egy hang, amely őt szólitotta, visszahozta őt a homályból.
    - Hej, Gilliatt!
    Megismerte a hangot és fölemelte a tekintetét.
    - Mi tetszik, Landoys ur?
    Valóban Landoys ur volt, aki száz lépésre az Utcasaroktól, az uton ment kocsijába fogott kis lovával. Megállt, hogy megszólitsa Gilliattot, de elfoglaltnak és sietőnek látszott.
    - Ujság van, Gilliatt.
    - Hol?
    - A Bravéesben.
    - Ugyan mi?
    - Ilyen messziről nem beszélhetem el.
    Gilliatt megborzongott.
    - Talán miss Déruchette férjhez megy?
    - Nem.
    - Mit akar mondani?
    - Menjen a Bravéesbe. Megtudja.
    És Landoys ur ráütött a lovára.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633643075
Webáruház készítés