Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Verne Gyula: Kétévi vakáció_EPUB

Verne Gyula: Kétévi vakáció_EPUB
540 Ft540

Verne Gyula egyik legolvasottabb és legismertebb regényét Huszár Imre fordította magyar nyelvre. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Doniphan, aki a tűzre ügyelt föl és a puskáját a keze ügyében helyezte el, eleinte nem tartotta szükségesnek a társait fölkelteni. De az ordítás oly hatalmas visszhangot keltett, hogy Gordon és a többiek is fölébredtek.
    - Mi baj? - kérdé Wilcox.
    - Kétségkívül egy csapat vadállat barangol a szomszédságban - felelé Doniphan.
    - Valószínűleg jaguárok, vagy kaguárok! - mondá Gordon.
    - Egyik olyan veszélyes, mint a másik.
    - Nem egészen, Doniphan. A kaguár kevésbé veszélyes, mint a jaguár. De nagyobb csapatokban a kaguárok is veszedelmes és félelmetes ragadozók.
    - Készen állunk az elfogadásukra! - mondá Doniphan.
    És a puskáját a kezébe vette, mialatt társai fölfegyverezték magukat a revolvereikkel.
    - Csak biztosra lőj - mondá Gordon. - Egyébiránt úgy hiszem, hogy a tűz miatt nem mernek ideközeledni.
    - Már most sincsenek messze - mondá Cross.
    A csapat csakugyan meglehetősen közel lehetett a tanyához, legalább erre vallott Phann nagy ingerültsége. Gordon alig bírta visszatartóztatni az ebet. De az erdő mély homályában semmiféle alakot se lehetett megkülönböztetni.
    Egyszerre, nem egészen húszlépésnyi távolságra fénylő és mozgó pontok jelentek meg az árnyékban. Ugyanezen pillanatban lövés dördült el.
    Doniphan sütötte el a puskáját és a lövésre még borzasztóbb ordítás adta a visszhangot. Társai és ő maga is, revolverekkel a kezükben, lövésre készen álltak azon esetre, ha a vadállatok megtámadnák a tanyát.
    Baxter ekkor egy lángoló gallyat ragadott fel és nagy erővel dobta arrafelé, ahol az égő üszök gyanánt fénylő szemek látszottak.
    A legközelebbi percben a vadállatok, amelyek közül egyet Doniphan golyója valószínűleg megsebzett, eltűntek a Verem-erdő mélyében.
    - Kereket oldottak! - kiáltá Cross.
    - Szerencsés utat! - mondá Service.
    - Nem térhetnek ismét vissza? - kérdé Cross.
    - Nem valószínű - felelé Gordon. - De azért mégis reggelig legyünk résen.
    Fát raktak a tűzre, melynek erős lángját a hajnali szürkületig nem hagyták kialudni. Mihelyt világosodni kezdett, a fiúk elhagyták a tanyát és felkutatták a sűrűséget, tudni akarván, vajon Doniphan lövésére nem hullott-e el egy a vadak közül.
    Húszlépésnyire a tanyától a földön nagy vértócsa látszott. A vadállat tehát elmenekült, de könnyű lett volna a nyomára akadni Phann segélyével, ha Gordon nem tartotta volna fölöslegesnek mélyebben behatolni az erdőbe.
    Reggel hat órakor útnak indultak. Nem volt vesztegetni való idejük, ha még ugyanaznap meg akarták tenni a kilenc angol mérföldnyi utat a Gát-pataktól a Francia-barlangig.
    Service és Webb a kis lámát vitte, az anyjuk se kérette magát, hanem önként követte Baxtert, aki egy zsinegen vezette.
    Az Auckland-dombok tövében az út nem volt nagyon változatos. Balról a fák részint csaknem hozzáférhetetlen sűrűségeket, részint a tisztások szélén egyes csoportokat képeztek. Jobbról meredek kőfal emelkedett, mészkőbe ékelt kavicsrétegekkel tarkítva. A kőfal délnek mindinkább emelkedett.
    Tizenegy óra tájban tartották az első pihenőt és reggeliztek, de ezúttal időkímélés végett csak a tarisznyák készleteit vették elő.
    Gyorsan haladtak tovább és ezúttal úgy látszott, hogy útjukat semmi se fogja késleltetni, midőn délutáni három óra tájban egy újabb lövés dördült el a fák alatt.
    Doniphan, Webb és Cross, Phann kíséretében, ekkor mintegy száz lépéssel előre jártak és a társaik nem láthatták őket, csupán a kiáltásaikat hallották.
    - Vigyázz! Vigyázz!
    Vajon e kiáltások jelentősége az volt-e, hogy Gordont, Wilcoxot, Baxtert és Service-t intse vigyázatra?
    Egyszerre a sűrűségből egy hatalmas termetű állat rontott elő.
    Baxter kibontotta a lasszóját és elhajította, miután a feje fölött megcsóválta volt.
    Oly ügyesen intézte a dobást, hogy a hosszú szíj összecsavarodott az állat nyaka körül, amely hasztalan igyekezett megmenekülni tőle. De nagy erejénél fogva, ha Gordon, Wilcox és Service meg nem ragadják a lasszó végét és egy fa törzse körül nem csavarják, magával ragadta volna Baxtert.
    Csaknem ezzel egyidejűleg Webb és Cross is odaértek, Doniphan kíséretében, aki bosszúsan kiáltott fel:
    - Átkozott állat... hogyan hibázhattam el!
    - Baxter nem hibázta el - felelé Service. - Kézre kerítettük, mégpedig élve!
    - Mit használ ez? Hiszen mégiscsak meg kell ölnünk.
    - Megölni? - mondá Gordon. - Megölni! Mikor oly jó hasznát fogjuk venni mint igavonó állatnak.
    - Ez... igavonó állat legyen? - kiáltá Service.
    - Ez egy guanak - felelé Gordon -, és a guanakok igen jelentékeny szerepet játszanak a dél-amerikai igavonó állatok közt.
    Noha a természetrajzban a guanakot a tevék családjába osztályozzák, korántsem hasonlít ezen állathoz, amely annyira el van terjedve Észak-Afrikában. Ez a guanak, vékony nyakával, finom fejével, hosszú és kissé vékony lábaival, amelyek nagy mozgékonyságra mutattak, fehér foltos szőrével, bízvást kiállhatta volna a versenyt a legszebb amerikai fajú lovakkal. Kétségkívül gyors lovaglásra is használható lesz, ha sikerül őt megfékezni és megszelídíteni, amit az argentínai pampák majorjaiban könnyű dolognak tartanak.
    Egyébiránt a guanak igen félénk állat, és különösen ez még csak nem is próbált védekezni. Mihelyt Baxter leoldotta nyakáról a szíjat, amely csaknem megfojtotta, ellenállás nélkül engedte magát vezettetni a lasszón, mint akár a kantárszáron.
    E kirándulás a Családi-tó partjain határozottan nagy hasznot hajtott a gyarmatnak. A guanak, a láma két kicsinyével, a teafa, a trulka és az algarrobe fölfedezése valóban megérdemelte, hogy jó fogadtatásban részesüljön Gordon és főleg Baxter, aki nem levén oly hiú, mint Doniphan, a sikereivel nem is kérkedett.
    A térkép szerint utasaink még négymérföldnyire voltak a Francia-barlangtól, sietve indultak tehát tovább, hogy az éj beállta előtt érjenek oda.
    Service-nek természetesen nagy kedve lett volna felülni a guanakra és a “gyönyörű paripán” tartani a bevonulását. De Gordon nem engedte. Célszerűbb bevárni, míg az állat megszelídül és paripává lesz idomítható.
    - Azt hiszem, hogy nem lesz nagyon makacs - mondá. - Ezenfelül, ha nem engedné magát paripa gyanánt használtatni, legalábbis kénytelen lesz a szekerünket vontatni. Légy tehát türelemmel, Service, és ne feledd el a leckét, amelyet a struccmadártól kaptál.
    Este hat óra tájban megpillantották a Francia-barlangot.
    A kis Costar, aki a Sport-teraszon játszott, bejelentette Gordon és társai közeledését. Briant és a többiek azonnal eléjük siettek és örvendő hurrákkal fogadták néhány napi távollét után a fiatal utasok hazaérkezését.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306716
Webáruház készítés