Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Verne Gyula: A chancellor_EPUB

Verne Gyula: A chancellor_EPUB
340 Ft340

Kazallon J. E. útinaplóját, mely "A Chancellor" címen jelent meg Magyarországon, Vértesi Arnold tolmácsolásában közöljük. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Egy negyed óra alatt fölértünk s mindhárman leülünk egy bazalt darabra, mely a sziget legmagasabb sziklájának csúcsát koronázza. Letourneur András akkor egy jegyzőkönyvet vesz elő zsebéből s kezdi lerajzolni a sziklaszigetet, melynek körvonalai tisztán kiválnak a zöld vízből.
    Az ég tiszta s a tenger alacsony lévén ekkor, kiemelkednek a legutolsó pontok is délen, a szirtek közt csak az a keskeny vízút marad fönn, melyen a Chancellor haladt, mielőtt megfeneklett.
    A sziget alakja ugyancsak furcsa s nagyon hasonlít egy kövér sódarhoz, melynek puffadt domborodásán foglalunk mi most éppen helyet.
    S valóban, amint András lerajzolta a szigetet, atyja így szól hozzá:
    - De fiam, te egy sonkát rajzoltál ide!
    - Igen, apa, - felel András, - egy bazalt sonkát, akkorát, hogy jóllakhatik vele az óriás Gargan-tua, s ha Kurtis kapitány beleegyezik, ennek a szigetnek azt a nevet adjuk: «Ham-Rock».
    - Helyes! - kiáltottam, - a név nagyon jó! Ham-Rock szirtje! S bár ne jönnének a hajósok közel hozzá, mert nincs elég kemény foguk hozzá, hogy bele harapjanak.
    A Chancellor a sziget déli végén feneklett meg, azaz a sonka végén, abban a kis öblöcskében, melyet a sonka domborúlása itt képez. A hajó jobb oldalára hajlik, még pedig e percben nagyon meghajlik, mert az apály éppen most legalacsonyabb.
    Mikor Letourneur András rajzolását bevégezte, lemegyünk a másik oldalon, mely szép domborúan nyugat felé hajlik s nemsokára egy szép barlangot pillantunk meg.
    Ha rátekint az ember, igazán azt mondaná, hogy műépítészeti munka; hasonlít ama barlangokhoz, melyeket a Hebridákon s különösen Staffa-szigetén alkotott a természet. Letourneurék, kik látták a Fingal barlangját, egészen olyannak találják ezt itt, csak hogy kisebb arányokban. Ugyanazon alakulása a bazaltjegeceknek, ugyanazon fekete gerendák mennyezete, melyek összeérő végeiknél valami sárgás anyaggal vannak bevonva, ugyanazok a tisztán metszett élek, melyeket a kőfaragó vésője nem vághatott volna ki tisztábban, végre ugyanazon szélzúgás e zengő bazaltsziklák közt, hol a gaëlek Fingal hárfájának húrjait hallják megzendűlni. Csakhogy a staffai barlangban víz a talaj, míg itt csak a nagyon magas hullámok érhetik el a barlangot s a talajt száraz, síma bazaltsziklák képezik.
    - Azonfölűl, - jegyezte meg Letourneur András, - a staffai barlang óriási gót székesegyház, ez pedig itt csak a kápolnája annak a székesegyháznak! De ki gondolta volna, hogy ilyen csodát találunk az óceán egy ismeretlen sziklaszigetén!
    Miután egy óra hosszat pihentünk a Ham-Rock barlangjában, végig megyünk a kis sziget partján s visszatérünk a Chancellorhoz. Kurtis Róbertet értesítjük fölfedezéseinkről s ő beírja térképére a szigetecske nevét, amint azt Letourneur András elnevezte.
    A következő napokon soha sem mulasztottuk el meglátogatni ezt a ham-rocki barlangot, hol néhány jó órát töltünk. Kurtis Róbert is meglátogatta, de egészen más dolgok foglalták el agyát, hogysem rá ért volna a természet eme csodáját bámulni. Falsten elment oda egyszer, hogy megvizsgálja a sziklák minőségét s a geológus könyörtelenségével le is tört belőle néhány darabot. Mr. Kear restelt fáradni s a hajón maradt. Mrs. Keart fölkértem, kisérjen el egyik kirándulásunk alkalmával, de félt a csónakba ülni s nem fogadta el ajánlatunkat.
    Letourneur úr megkérdezte miss Herbeyt is, nem szeretné-e meglátogatni a szigetet. A fiatal leány el is fogadta ez ajánlatot, örvendve, hogy ha bár csak egy óráig is, megmenekülhet úrnője szeszélyes zsarnoksága alól. De, mikor Mrs. Keart kérte, hogy eressze el, Mrs. Kear egyenesen megtagadta.
    Engem fölingerel ez a magaviselet s közbejárúlok Mrs. Kearnél miss Herbey részére. Küzködnöm kell, de mivelhogy alkalmam volt már szolgálatot tenni az önző asszonynak, s mivelhogy még szüksége lehet rám, végre hát enged kérésemnek.
    Miss Herbey tehát több ízben elkisér a sziklák közti sétáinkra. Többször halászunk is a kis sziget partján s vidám lakomát csapunk a barlangban, mialatt a bazalt-hárfák zengenek a szél fúvására. Igazán boldogok vagyunk, hogy így örülni látjuk Herbey kisasszonyt pár órai szabadságának. Igaz, hogy a szigetecske kicsi, de a fiatal leánynak soha semmi még oly nagynak nem látszott!
    Mi magunk is szeretjük e kopár szirteket s nemsokára nem lesz már itt egy darab kő, amit ne ismernénk, egy ösvény, melyen vidáman át ne mentünk volna már. Ez itt tágas birodalom a Chancellor szűk fedélzetéhez képest s bizonyos vagyok benne, hogy sajnálni fogjuk, mikor majd elhagyjuk.
    Ami Staffa-szigetét illeti, Letourneur Andrástól tudjuk, hogy az a Mac-Donald család tulajdona s évenként tizenkét font sterlingért adják bérbe.
    - Ugyan, urak, - kérdi miss Herbey - mit gondolnak, adna-e valaki ezért egy fél aranyat?
    - Egy fillért sem, miss, - szólok nevetve. - Talán szándékozik kegyed haszonbérbe venni?
    - Nem, Kazallon úr, - felel a fiatal leány, egy sóhajt fojtva el, - pedig talán ez az egyetlen hely, ahol boldog voltam!
    - Én is boldog! - suttog András.
    Mennyi elrejtett szenvedés hangzik miss Herbey e szavaiban! A szegény fiatal leány, kinek nincsenek rokonai, nincsenek barátai, még nem talált boldogságot - néhány percnyi boldogságot - csak az Atlanti-tenger egy ismeretlen szikláján!

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640395
Webáruház készítés