Verne Gyula: Bombarnac Klaudius_MOBI

540 Ft

Kosárba

Verne Gyula legtöbb regénye kalandregény, amelyben a hős (vagy hősök) elindulnak A pontból, hogy megérkezzenek B pontba, miközben rengeteg kalandon esnek át. A Bombarnac Klaudius ebből a szempontból kilóg a sorból. Főhőse, egy újságíró, aki semmilyen kalandot nem él át, egyszerűen végigutazik az egykori Selyemút mentén a Kaukázustól Pekingig, keresztül Közép-Ázsián. Ezen Verne Gyula regény különlegességét a sok történelmi, kulturális és természeti látnivaló leírása adja meg. Javasoljuk együtt olvasni kiadónk másik kötetével, Vámbéry Ármin útleírásával (Dervisruhában Közép-Ázsián át). A mai olvasó számára a könyvet élvezetesebbé tettük azokkal a külső hivatkozásokkal, amelyek Verne mondanivalójának képi alátámasztását adják a Selyemút szinte minden jelentős állomásáról. (a Kiadó)

Részletek Hasonló termékek Vélemények, Adatok

Részlet a könyvből:

Minthogy már csak a reporterség jó hírneve miatt sem akartam elhagyni Szamarkandot a nélkül, hogy Tamerlan sírját meg ne nézzem, az arba visszafordult, délnyugat felé és a Gur-Emir mecset előtt, az orosz városrész szomszédságában állt meg. Mily piszkos városrészen, a sár- és polyvakeverékből épült házaknak és nyomorúlt viskóknak mily tömkelegén mentünk végig!
A mecset külseje tekintélyes. Kupolája, melyen a türkiz-kék szín uralkodik, olyanformán emelkedik a magasba, mint egy perzsa süveg, és egyetlen minaretje, melynek a teteje hiányzik, szinte csillog az antik tisztaságukban pompázó zománczos arabeszkektől.
Megnéztük a kupola alatt levő középső termet és abban a «sánta vasember» sírját. Ez volt a hódító Tamerlan mellékneve. Fiainak és védszentjének négy sírja környezi azt a fekete lapos kőlemezt, mely alatt Tamerlan csontjai porladoznak, kinek neve szinte egy jelentésű az ázsiai történelem egész tizennegyedik századával. E terem falait szintén megszámlálhatatlan rovátkokkal borított kőlemezek diszitik és a délnyugati oldalon egy kis oszlop jelzi Mekka irányát. Ujfalvyné méltán hasonlította a mecset e részét egy szentélyhez. Reánk is így hatott, és ez a hatás még vallásosabb jellegűvé lett, mikor egy sötét és keskeny lépcsőn lementünk a sírboltba, a hol Tamerlan nejeinek és leányainak koporsói vannak.
- Hát aztán csakugyan ez az a Tamerlan, - kérdé Caterna úr, - a kit annyit emlegetnek?!
- Ez a Tamerlan, - viszonzá Noltitz őrnagy, - egyike volt a világ legnagyobb hódítóinak, sőt épen a legnagyobb volt, ha hódításai területének a nagyságát tekintjük. Leigázta Ázsiának a Kaspi-tengertől keletre eső részeit, Perzsiát és a vele éjszakon szomszédos tartományokat, Oroszországot az Azovi tengerig, Indiát, Sziriát, Kis-Ázsiát, végre Khinát, a hova két százezer emberrel rontott be. Egy egész földrész volt az ő háborúinak szintere.
- Pedig sánta volt! - jegyzé meg Caternáné.
- Úgy van, asszonyom, sánta volt, mint Genzerik, mint Shakespeare, mint Lord Byron, mint Scott Walter, s mint Talleyrand; ez azonban nem gátolta őt, hogy nagy utakat ne tegyen. De fanatikus és vérszomjas is volt. A történelem azt állítja róla, hogy Delhiben százezer foglyot mészároltatott le és Bagdadban nyolczvanezer fejből állíttatott obeliszket.
- No, már akkor jobban szeretem a Concorde-tér obeliszkjét Párisban, - jegyzé meg Caterna úr. - Az legalább egy darabból van faragva.
Ezután elhagytuk a Gur-Emir mecsetét és mivel az indulás órája közelgett, arbánunk a pályaudvar felé vette útját.
Én részemről, daczára a Caterna házaspár megjegyzéseinek, teljesen átengedtem magamat a Szamarkand csodái által okozott hatásnak, mikor egyszerre csak durván visszarántott valami a jelenkori valóságba.
Az útczákon, igen, az orosz városrész közelében levő utczákon, igen, Tamerlan fővárosának utczáin két embert látok végig gurulni veloczipédeken!
- Ah! kiáltá Caterna úr... kerekező urak!
És ezek az urak turkomán törzsbeliek voltak!
«Ez után» már csak menekülni lehetett az olyan városból, a melyet a járógépek e remekei ennyire meggyaláztak, a mint hogy vonatunk este nyolcz órakor csakugyan el is hagyta Szamarkandot.