Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Vay Sándor: A régi világból_EPUB

Vay Sándor: A régi világból_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    A hetvenes évek derekán egy csodaszép, fiatal, jóformán gyerekasszony vonta magára a figyelmet.
    Nem volt még húsz éves és mindenki tudta, hogy házassága első napján hagyta ott a férjét, a kihez szülői akarata kényszerítette.
    Intim barátnői azt beszélték róla, hogy ő is olyan mint az operettebeli Marjolaine és ez természetesen még növelte iránta az érdeklődést.
    Elragadó szépsége mellett rendkívül érdekes, szellemes asszony is volt, úgy, hogy nemsokára egész udvara támadt, és divat volt érte rajongni.
    Születésénél és férjhezmenetelénél fogva is a legelőkelőbb társadalmi körökben forgott s míg irigye volt minden asszony, lábai előtt hevert minden férfi, ahol csak megfordult.
    Van Houssaynak egy regénye, la Messaline blonde, akkor nagyon divatos volt ez a regény, és mert a szép asszonynak olyan csodálatosan villogó, szinte izzó szőke hajsátora volt, amely mint egy élő selyempalást borult alá sarkáig, mint a regény hősnőjének, a főuri körökben senki sem hívta másként, mint la Messaline blonde.
    Hogy volt-e neki is egy kiválasztott Duc de Parisisje, azt senki sem tudta bizonyosan, mert a tündérszép asszony minden udvarlójával egyformán mulatott, kacérkodott, reményt nyujtva mindegyiknek, de nem váltva be soha a nyujtott reményt.
    Csak szórakozni akart és szórakoztatta az a sok érte hevülő, őrjöngő, bolonduló férfi, de soha, a legmerészebb sem ért el többet, mint hogy megcsókolhatta keztyüs kezének a kisujja hegyét.
    Ez a szép szőke asszony, aki hajlékony volt, mint a párduc, karcsú mint a liliomszál, nagyobb, sokkal nagyobb izgalom után vágyott, mint a szerelem.
    A játék-szevedély, ez ejtette teljesen a hatalmába.
    Képes volt egész estéken keresztül ferblizni, egész éjszakán keresztül és nem volt nála kitartóbb, szívósabb játékos, ha belemerült a kártyázásba.
    Mentől hazárdabb volt a partie, annál jobban izgatta.
    Egyszer aztán elutazott Budapestről és senki sem tudta, hová, merre tünt a csábos asszony.
    Az ismerősök találgatták:
    - Bizonyára megszólalt a szive. Akadt valakire, a ki megszólaltatta és valahol idylli napokat élvez.
    - Talán az a gazdag orosz szöktette meg, aki Párisból jött utána és szalonjában oly tömérdeket vesztett a kártyán.
    Néhány hónap múlva aztán megjött az igazi hír.
    A szép asszony egyik barátnőjével elment Homburgba, hogy ott a rouletten nagyban játszhasson.
    Eleinte kedvezett nekik a szerencse, óriási összegeket nyertek, de végül elvesztették a nyert összegen felül még saját utolsó fillérüket is.
    A tündér egy nagynénjének írta meg ezt, egyszersmind kérve, hogy váltsa ki, mert barátnőjével együtt a szó szoros értelmében zálogban voltak.
    Tekintélyes vagyonának jórészét elvesztette ekkor a szép asszony s ügyei rendezésére visszatérve, Budapestről csakhamar végleg Párisba költözött.
    Néhány év előtt a véletlen összehozott vele a nizzai avenue de la gare-on.
    Kölcsönösen megörültünk egymásnak, kisértem egy darabig s menetközben tréfásan megjegyeztem, hogy bizonyosan most is roulettezik Monte-Carloban.
    Elmosolyodott, azzal a csodásan édes mosollyal, mely Tizian Madonnáinak mosolyára emlékeztetett.
    - Oh, nem. Egyáltalán évek óta nem játszom már. Kártya sem volt a kezemben. Férjhez mentem... megtaláltam a Duc de Parisist.
    Az utolsó mondattal a francia regényre célzott, a melynek a hősnője után nevezgették Budapesten.
    - Legföljebb a jeux des petits chevaux-n nyerek, vesztek néha egy-két frankot - ezt megengedi az uram.
    Később megismertettetett az urammal.
    Csinos, eleven kis francia ember volt, dúsgazdag, franciásan előzékeny és szeretetreméltó. Szép bariton hangja volt és úgy énekelte a mi nótáinkat, akár Göndör Sándor.
    Imádta nejét, a gyönyörü asszonyt és igen boldogoknak látszottak. Meglátogattam őket ottlétem alatt néhányszor pompás villájukban.
    Az egész házban nem volt kártya.
    *
    A másik asszony-kártyás szintén a legelőkelőbb körökhöz tartozott, abból a családból, amelyről az a közmondás van elterjedve Sárosban, hogy: Nem is ember, ha nem... és itt kimondják a rímet képező nevet.
    Férje is ősrégi gentry-családból származott és szintén szeretett játszani.
    Mint képviselő, sokáig lakott Budapesten és itt nyílt házat tartva, különösen az abauji és sárosi gentry fordult meg sűrűn termeikben.
    Nem volt az a férfi, aki korrektebbül játszott volna nála.
    Egyszer, Kassáról Budapestre jövet, a kupéban kártyázván, nagyobb összeget vesztett.
    Fölirta az illető borsodmegyei úr budapesti lakcímét, akinek adósa maradt, és noha reggelig is lett volna ideje, még késő tizenegy óra után küldte el inasával a vesztett összeget.
    Gavallér volt mint asszony-kártyás, hogy példát vehettek róla a férfiak és az volt a devise: Kein Bruder im Spiel.
    Annyira szeretett kártyázni, hogy egy ízben, a ránki fürdőn, nyolc teljes óráig föl nem kelt a kártyaasztal mellől és végre is, elkeseredett küzdelem után, sprengolta a bankot.
    Legkedvesebb játéka a halber zwölfe volt és nasi-vasizni úgy tudott, hogy a régi Szabadi nasi-vasistái, a Nátzi és a többiek, megirigyelték volna tudományáért.
    Ha nem volt partnere, egyedül kártyázott.
    Ilyenkor pikettirozott. Osztott magának és képzeletbeli partnerének, gusztált, kiadott, nyert, vesztett, és így órákig eltöltötte az időt.
    Kedvenc mulatsága volt a patiance-rakás is, de természetesen ezt is csak akkor játszotta, ha nem volt kompánia, mert igazi eleme mégis csak a ferbli, a huszonegy, a halber zwölfe, szóval a hazárdjáték volt.
    *
    Szabolcs, Borsod, Heves, Sáros és Abaujmegye majdnem minden gentry-házánál játszottak különben az asszonyok és nem egy igen ügyes játékos volt köztük.
    Igy pompásan tarokkozott Máriássy Béláné, aki a hatvanas években egyik legfessebb asszonya volt az országnak és a bényei kastély valóban fejedelmi háztartásáról és ritka vendégszeretetéről messze földön híres volt.
    Sokat tarokkoztak az urakkal Nagy-Kállóban a szép Kállaynék is, gyűjtőnéven nevezték, mert alig volt nem szép Kállayné.
    A fentemlített megyéken kivül Biharország asszonyai is jól értettek a pagátfogáshoz, és külö¬nösen jó tarokkista volt Beöthy Andorné, aki különben is egyik legszellemesebb, legélcesebb asszonya volt a megyének.
    Nagyváradon az asszonyok közt nagy divat volt a djabelkázás.
    A djabelka nagyon ártatlan játék és hasonlít a fekete Péterhez.
    Egy igen szép asszony honosította meg, s utoljára olyan kedveltségnek örvendett, hogy az urak is mind megtanulták és unalmas, esős délutánokon játszottak a Püspök-fürdő fedett sétányán.
    A whist, a l’hombre, a bézigue még most is kedvenc játéka érdekes öreg matronáknak s el sem lehet képzelni főúri társaságot, a hol a fehérhajú douairiére, egy-egy ancier-regimebeli régi hódolójával ne játszana el évek óta megszokott whist-partieját.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312458
Webáruház készítés