Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Vas Gereben: Adomák_EPUB

Vas Gereben: Adomák_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    – Ott lettetek volna - mondja az obsitos huszár a bámuló parasztokhoz - ahol én jártam.
    – Törökországban is? kérdék a sarokból.
    – Ott is! volt a kurta válasz.
    – Hát Tatárországban?
    – Ott is voltam! - mondja az obsitos, de hogy többet ne kérdezhessenek tőle, dagadt képpel mondja: hát Itáliában!
    – Itáliában-e? volt a megcsudálás - tehát olyan nevü falu is van? kérdezé valaki.
    – Falu-e? no csak a kéne még mikor az még nem is város, hanem egy egész ország, az is pedig milyen? Olyan az az Itália, hogy az egész országban nem találnál egyetlen egy kályhát, még ha magnak keresnéd is; mert olyan meleg van ott télen nyáron, hogy az emberek csak éjjel járnak ki; - magam is csak ugy éltem ott, hogy naphosszat aludtam, s mig azt meg nem szoktam, magam eluntából egy kis vékony ágra szalonnát böktem föl, kitartottam az ablakon, s alig egy pár szempillantás alatt pörkölve huztam be!
    Ennyit mondott az obsitos előljáróbeszédképen, az alatt hozták a bort:
    – Mózes gazda! - kiált egyik hallgató - hadd jöjjön az a bor, hadd folyjon annyi, mint a tenger.
    – Tenger? szólt vissza az obsitos - öcsém! nagy viz ám az a tenger!
    – Nagy-e? monda meghökkenve amaz.
    – De mekkora! - lőn ismét a válasz - se hossza, se vége, de ... feneke sincsen! toldá meg hozzája, s aki még a hosszán vagy a szélességén el nem szörnyűködött, annak ismét elég bajlódni valója akadt azzal, hogy a tengernek még feneke sincsen.
    – Aztán csupa viz volna az a szörnyüséges tenger? kérdezé a másik.
    – A hol viz, ott egy csöppig; - volt a magyarázat, hanem a kellőközepén olyan egy város van, keresztül-átal tizenkét mérföldnyi!
    – Talán valami sziklás helyen épült az a város?
    – Nincsen ott egy talpalatnyi föld is, sem egy morzsányi kő, mégis ott áll a város a tengernek kellőközepében.
    – Vajon, hogyan épitették mégis?
    – Csak ugy - mondja nagy könnyen az obsitos - mikor befagyott a tenger, addig hordták a jégre a szalmát, meg a fagyra addig öntözgettek ujra vizet, hogy a jég ugy megvastagodott immár, hogy akármi nagy házat könnyen elbirhatott.
    – Teringettét! bámula valamennyi, mig aztán valamelyiknek az jutott eszébe:
    – Huszár bácsi! hol is van az a tenger?
    – Nem mondtam előbb, hogy Itáliában?
    – Ejnye, ejnye! - okoskodék amaz - hisz imént monda kelmed, hogy Itáliában oly szörnyü meleg van télen, nyáron, hogy a szalonnát is meg lehet pörkölni a nap melegénél; mikép lehet, hogy ott mégis befagyhat a tenger?
    – Azt gondolod öcsém! - mond hetykén a huszár - hogy ez mind addig történt, mig én neked ezt elbeszéltem! nojsz tudsz is te a világ járásához: hisz akkor még a hetvenhetedik öregapád sem élt, mikor ez megtörtént; pedig mi miattunk fagyhatott eleget. Ne is higyed öcsém, hogy azelőtt ilyen volt a világ! száz esztendő mulva, mi miattunk ujra megint fagyhat.
    – Biz igaz ám! - mondják a többiek, s az obsitos nagyot huzott hivőinek egészségére.
    – Nagy-e ott a torony? kérdé megint az egyik hallgató.
    Nem maradt adós a felelettel a huszár, s aligha mondta kisebbre, mint a mekkora lehetett a Babilon tornya, s mig azon is bámultak a többiek, rákezdé a hazudságot a huszár, mondván:
    – Akkora ott a templom, hogy a pap a mestert, mester a papot nem látja, hanem a pap háta mögött van két huszár lóháton, s mikor a pap azt mondja: Dominus vobiscum - hátra nyargal az egyik, s fölint a mesternek, hogy no most mondja az etkumspiritutuot. A templom lámpása pedig akkora, hogy két ember ladikon evez az olajban, s ugy gyujtja meg a harmadik a lámpának belét.
    Ennél kisebb hazudságba nem is kap a huszár.

    – István bácsi, - mondja az egyik huszár a másiknak - most hallom, hogy azt a szegény Ferkó gyereket reggel az előőrsön egy golyó találta, ott is halt ám szegény; pedig tegnap este milyen sokat nevetgéltünk vele.
    Elbusulta magát István bácsi, utóbb nagyot káromkodott, s azzal végzé a feleletet:
    – Bestimung (Bestimmung) az egész!

    Kapkodta a fejét a rekruta, mikor a golyók sivitottak a füle mellett:
    – Ne kapkodd a fejedet, öcsém! - szólt a öreg huszár a rekrutához, - mert ugy jársz, hogy a fejedet a golyóbishoz ütöd.

    Hát még az öreg Tima? az volt ám a legény; a mit róla emlékezetest tudunk, sorban elmondjuk.
    Szolgált pedig Olaszországban tizennyolc esztendeig egyfolytában, meg is tanulta az olasz nyelvet ugy, hogy mikor az öreg Cs... val, akkori kapitányával kijött s Muraközbe értek, hol tudnivalóképen horvátok laknak, s a kirendelt forspontos a befogással sokáig szuszogna; azt mondja neki Cs...
    – Miért nem parancsol kend annak a kocsisnak?
    – Hogyan parancsoljak, vitéz kapitány uram, mondja Tima, - az isten tagadná meg ezt az olaszt, mikor nem értem a nyelvét.

    Bámultatta magát a huszár egy debreczeni atyánkfiával, ki már alig győzte a sok kérdezkedést, mig a huszár csak ugy kurtán felelgetett neki, pedig amaz még a lova patkóját is kikérdezgette már.
    – Hová tette huszár uram azt a jó lovat?
    – Megettük! mond egykedvüen amaz.
    – Hol?
    – Egy várban, hol bennszorultunk.
    – Szenvedtek sokat, tudom.
    – Meghiszem, mondja rá a huszár.
    – Koplaltak is?
    – Azt is meghiszem.
    – Aztán lóhust ettek.
    – A mig benn tartott.
    – Aztán mit ettek? szörnyűködék a debreczeni.
    – Mit-e?... kapott a szóba a huszár - egeret ettünk.
    – Egeret? aztán megették?
    – Meg ám, csak lett volna elég; de utóbb abból is ugy kifogytunk, hogy tizenkét ember kapott egy egeret.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301551
Webáruház készítés