Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Tömörkény istván: Barlanglakók_MOBI

Tömörkény istván: Barlanglakók_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    De már most csakugyan tavasz kezd lenni, ámbár lehet ugyan, hogy még majd májusban is hó esik. De most, ezúttal, egyelőre megint csak Urbán Vincének van igaza, akitől ha megkérdik:
    - Lesz-e még hó, Vince bácsi?
    Körülnézi az eget, látja, hogy tiszta és szép kék, s aztán feleli:
    - Ha így tart, nem lösz.
    Hát csakugyan, hogy csakugyan. Most az égen valódi tisztaságok vannak, mint ünnepnap szokás. Próbáltatok-e már ilyen szép tiszta egek alkalmával a tehén szemébe nézni? Abban meg lehet látni kicsiben az egész eget, és a tehén szemében úsznak a fehér bárányfelhők balról jobbra. Vagy jobbról balra? Ez különben mindegy, ez a kérdés nem sok vizet zavar, a fődolog, hogy a múltkori hó csak a mandulafának ártott, és ez nem nagy baj, mert elsősorban mandulafa úgyis kevés van a határban, másodsorban pedig nem föltétlenül szükséges az, hogy mandulasütemények is legyenek a világon. A fődolog, hogy ezúttal most már valószínűleg valóságosan és véglegesen kinyílt az idő. A Tisza-parton megnyílt a vízi élet, és az emberek százai különböző formájú vas- és faedényekben haladnak a vízen a kenyér után. A napocska kenyerecskét hozott az embereknek. Áldott szép nagy világító égi állat ez, nem csoda, ha az emberek imádják.
    A vízparton most minden szép, fényes és derűs. A téli gondokat elfújta a déli szél. A nehéz, nagy csizmák ideje letelt, az emberek pantallóba öltözködnek, és a lábuk szárát könnyebben, vidámabban emelik. A hajókon repkedve lobognak a zászlók, magyarok, osztrákok, horvátok, bajorok, rácok, románok. Ennek megfelelő különféle beszédek hallatszanak. Mindenféle árukat raknak a partra, másokat hordanak be a hajókba azok az atléták, akiknek a karjából meg a lábuk szára vastaghúsából úgy áll ki az izom, mint a hajókötél, és akik közönségesen zsákolóknak neveztetnek.
    Szép a vízi élet, ha egyéb végezni való dolgot nem mért volna rám a sorsunkkal intézkedő, el tudnám nézni naphosszat. A lassú és komoly, nagyszakállú kormányosok milyen méltósággal mozognak. Mennyi ötlet és tréfa hallatszik ki e zajgásból. A tréfa és az ötlet legtöbbnyire nyers, de hát a munka is nyers és erős, amit végeznek. Hajóslegények apró gyerekei járnak a parton, s messziről megismerik a fölfelé igyekvő hajó számát: ahun gyün az édösapám! Menyecskék, szépen föltisztálkodva, bekötött fejjel, fehér harisnyásan, sarkos papucsban, várják az érkező hajóst, színes kendőbe kötve ételesszilke a kezükben. Megjött már a Jankó is, az isten különös bogara, aki ősszel a gólyák távozása idején eltűnik, és tavasszal a gólyákkal visszatér. Az idén ugyan ő volt a frissebb, mert ő már itt van, de a gólyák még nem érkeztek haza, pedig virágvasárnapra itthon szoktak lenni. De virágvasárnapkor az idén nehéz és súlyos havak estek, és a gólyák a piramisok tetejéről valószínűleg ideláttak, és úgy határoztak, hogy még ráérnek a hazajövetellel. Jankó ezt nem láthatta abból a barlangból, amiben téli álmát tölteni szokta, ennélfogva megjelent, és lármáz a parton érthetetlen dolgokat, mert ő hat nyelven beszél egyszerre. Így azután nem is hallgat rá senki, és mellette hallgatagon mennek el az emberek.
    És a túlsó part mezőiről, szántásairól a föld kedves illatát hozzák a déli szelek. Itt valóban szépségek és élvezetek tartózkodnak. Egyszerű szépségek és egyszerű élvezetek. És a lelkek is kinyílnak, és a hajósok barna arcából nevető szemek tekintenek szét a kis helyi világba.
    Öreg komor, vén hajóst megállít a parton egy pöttöm kis lány:
    - Bácsi, mikor jön meg a zimonyi hajó?
    - Majd möggyün, kicsikém. Majd möggyün.
    - Hát késik?
    - Késik, kicsikém. Kicsikét késik, kicsikém.
    - De hát miért késik, bácsi? Én az édösanyámat várom Belgrádból!
    - Jaj, kicsikém - magyarázza az öreg vízi medve -, hiszen éppen ezért késik. Mert Zimonyba az éjjel esött az eső, osztán a hajó itthon felejtötte az esernyőjit, aztán nem akarta, hogy édösanyád mögázzon, hát várt addig az indulással, amíg az eső elállt. Hogy kedvesanyád mög ne ázzon, kicsikém. Majd möggyün a hajó, csak várjad anyádat szeretettel.
    - Köszönöm szépen, bácsi.
    ... Egy darab ez a számtalan parti jelenetből, amit itt látni és hallani lehet.

    Míg a hajó kirakodik, a hajóslegényeknek, kormányosoknak van dolguk is. De nem annyi, hogy olykor a parti bormérőbe el ne jussanak. Szükség van arra is: horvát, magyar, osztrák, bajor ott barátkozik, mert a szerény mennyiségben fölélt borocska erősíti a barátságot.
    Alkalmas elnézni az ilyen társalgásokat is. Régi dolgokról beszélnek. Nagy utakat megjárt emberek ezek, jó nagy részük tengerész volt, mielőtt a folyami hajókra került volna. Sok mindenfélét megtárgyalnak, távol világrészeket úgy emlegetnek, mintha itt volnának a közelben egy napi járóföldre. Mondanak igazságokat, de meséket és legendákat is. Náluk is áll igazságul az a régi magyar mondás, hogy “a messziről gyütt embör sokat beszélhet, sönki se néz utána, hogy igaza van-e”.
    Érdemes e beszédeket hallgatni, távolosabbról.
    A parti vendéglőbe belépek, s helyt is foglalok a legsarokban, egyedül. Szép, tiszta hely. Ami festhető, az mind világos zöld, az asztalokon fehér térítők, az ablakon át a napfény derűsen beszolgál.
    És mégis, a szoba másik sarkában, ahol egy csomó hajókormányos s más vízi ember ül, komor és sötét hangulat uralkodik.
    Egy nagybajuszú, őszülő barna ember, a dunai hajósok egyenruhájában, elkeseredve mondja:
    - Hát ezt is mög köllött érnöm? Hát nem igaz az, amit én beszélök? Hát hazudtam én valamikor?
    Csönd van egy darabig, az emberek a vállukat vonogatják. Egy azután azt mondja:
    - Hát ne haragudj, Mihály, de amit mondtál, az nem löhetségös. Én is átmöntem az egyenlítőn, de az nem igaz, hogy ott a szombat után mindjárt hétfő követközzön.
    S a többiek bólogatnak a beszédhez. Mihály elszomorodva ül, ha nem volna kemény ember, talán sírva is fakadna:
    - Én sohase hazudtam életömbe. Nem röndös embör, aki hazudik. Most ezt mög köllött érnöm, hogy hazugnak tartjátok a nyelvemet.
    Ismét csönd. Az emberek érzik, hogy itt olyasvalami van, ami különös. Mihály tényleg igaz ember, és most már hogyan áll elő azzal a beszéddel, hogy szombat után hétfő következik? Miféle dolgok ezek?
    Halk tanácskozás. Egy ember föláll a társaságból, és felém jön. Régi ismerős: kisebb fürdőháza van a Tiszán, ott tanultam annak idején úszni, s miután elég rendesen megtanított, fiamat is vele taníttattam. Érdemes polgár, apai ágon beolvadt olasz családból származik. Leül mellém:
    - Nem háborgatom?
    - Dehogy.
    - Egy kérésöm volna.
    - Tessék.
    - Tessék hát megmondani, löhetségös-e az, hogy az történhessön valahol a világon, hogy a szombat után mindjárt hétfő követközik? Mert a Mihály ezt beszéli, de nem akarjuk elhinni. Azt mondja, hogy az Egyenlítőnél történik ez. De hát az Egyenlítőn többen átmöntünk katonakorunkban. Ott olyan matrózmulatság szokott történni, lelocsolják egymást, mint nálunk húsvétkor. De hogy egy nap kiugorjon a kalendáriumból, arról mi nem tudunk. Másfelől pedig annyi bizonyos, hogy a Mihály sohasem szokott hazudni. Hát hogy löhet ez a beszéd?
    - Hát - mondom -, ez pedig csakugyan történik, hogy a hajón egy napot ugrik a kalendárium. Vagy előre vagy hátra, de egy napot ugrik. Attól függ, hogy a kelő nappal szemközt halad-e a hajó vagy pedig napnyugatra megy.
    - Hát hogy löhet ez? - kérdezi. - Mi az oka löhet ennek?
    - Hát - mondom -, Makó két órajárásnyira keletebbre van, mint mink. Ott hat perccel hamarább kel föl a nap...
    - Ahán - mondta az emberem.
    - Ha most már az embör a hajóval szemközt mögy a napnak, mindön nap előzködik és utoljára kispórol az előzködéssel egy napot. Ezt pedig el kell tüntetni, másként összezavarodik a kalendárium.
    - Ahán - mondta polgártársam -, most már értöm. És az egyenlítőnél történik ez?
    - Nem. Lefelé haladva nincsen a kalendáriummal baj. Csak ha körösztbe megy a hajó. Az a vonal, ahol a tengeren ez a furcsaság történik, Japán és Kína között van.
    - Úgy hát - mondja polgártársam. - Köszönöm szépen az útbaigazítást.
    Visszamegy a maga asztalához. Eleinte csendes társalgások vannak, azután Mihály bácsi hirtelen föláll, nagyot üt az asztalra és fölkiált:
    - Hát, persze hogy Japán meg Korea között történt! Üssön bele a ménkű!
    Az emberek Mihály bácsira tisztelettel tekintenek. A becsület meg van mentve.

  • Cikkszám
    978963364814T
Webáruház készítés