Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Tömörkény István: Egy nap odakint_MOBI

Tömörkény István: Egy nap odakint_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    No, az a Bogár, amelyikről itt szó van, nem ezen nevezetes Bogarak közül való volt. Csak kutya. Egy kócos, koloncos, apró, nem magas pulikutya. De kutyának hű és becsületes, hogy legföljebb csak hozzá fogható van, de különb már nincsen. Okos és értelmes. Bátor és vakmerő, amúgy pedig minden szolgálatra kész és megbízható. Hideget és meleget és éhséget is tűrő. Még a szomjúságot is, mert sokáig juh mellett szolgált, s a juhlegelőkön nem túlságosan sorakoznak a kútgémek egymás mellé.
    Idővel a juhásztól aztán tanyába került, mert a juhnyájak alól nagyon fogyogat már a legelő. Nem is igen érdemes vele vergődni. Mióta Amerikában már olyan bolondságok is vannak, hogy a növénybokor termi a gyapjút, a juhgyapjú ára is megszállott, nem úgy, mint a Maros vize a két Bogarak korában. Azután a húsát sem kedveli ez a finnyás városi nép; az igaz, hogy a készítéséhez sem ért, mert összefőzi a hússal a gyertyának való faggyút, jó csoda, hogy tudatlanságában még gyertyabelet is nem tesz bele. Így apránkint megszáll hát a juhászat, letelik az ideje. Igaz ugyan, hogy amíg pusztaélet és tanyavilág lesz, addig a birkából való suba sokáig eltart, s olyan, mint a régi mesterek kalapjai, amiket örökölni volt szokás.
    Így került az állattenyésztés mezejéről a földművelésügy szolgálatába Bogár. Ott is helyt állott, amikor nem szaladgáló állatok, hanem egy tanya őrzése bízatott reá. Nem lehet ugyan mondani, hogy sokat ugatott volna. Mint a jó katona, aki nem durrogtat ok nélkül, hanem csak akkor lő, ha bízik magához, hogy talál, hasonlóképpen Bogár sem lármázott mindenféle hiábavalóságért, hanem csak komoly esetekben hallatta intő és figyelmeztető szavát. Sok év haladt át így itt a szomszéd tanyában Bogár élete fölött, mígnem aztán egyszer a gazdája úgy vélte, hogy öreg már ez a puli a tanya őrzésére. Nagyobb kutyát akart szerezni, mert ha ő is meg az asszony is bent jártak a városon vagy távolosabb szőlőjükbe mentek kapálni, s a gyerekek meg iskolába járultak a tanító elébe: csak a puli maradt otthon, s ezt kevesellte. Nagyobb kutyát szerzett hát, bár annak több dercés pogácsát kellett sütni, mert rég volt az, mikor öt forintért lehetett egy lovat venni kutyaeledelnek.
    Így a Bogár fölöslegessé válván amabban a tanyában, a szomszéd fölajánlotta ajándék gyanánt. “Szívességbűl” - mint mondotta, de valójában azért, hogy legyen aki etesse. Bogár élemedett és vén korában ilyen módon került át emebbe a tanyába. Belenyugodott a változhatatlan sorsba. Érezte, hogy ő már amott fölösleges, kilökték, mint a vén cselédet szokás. Nem messze volt pedig a hely, ahonnan eljött, s bár kutyaszokás hazajárni, mégsem ment vissza, pedig kötve sem volt. Láncra tették ugyan egy ideig, de mint szabad állat, láncon nem evett, minélfogva eleresztették róla. Így már inkább nyúlt az étel felé, de nem kapdosott érte. Csendes volt, a két fiatalabb kutyával nem társalgott, ha amazok tréfálni akartak vele, rájuk mordult, s megmutatta nekik, hogy még elég hegyes a foga. Haszontalan ugatásokba nem bocsátkozott. Csak ha volt miért, akkor ugatott azon a repedt köcsöghangon, ami a régi tanyai kutyaugatás hangja volt, afféle közepes valami a buffogás és a bömbölés között, amely már szintén múlóban van, amióta a kutyafajták oly igen nagyon összekeverődtek, hogy némelyik¬ről már meg sem lehet mondani, hogy milyenféle nemzetségből való.
    Utóbb azonban már úgy fordult a Bogár sorsa, hogy láncatlan állapotában sem kellett neki étel. Csak ránézett s elfordította a fejét. A csupa bozont fejéből szomorúan pislákoltak ki a szemei. Ha néhány lépésnyit ment, megállt, s bámult maga elé. Azután föltekintett az égre, s úgy maradt a feje. Olyan furcsa elnézni egy ilyen állatot, akinek az egész élete az emberi vagyon megőrzésének hűséges szolgálatában telt el, s amidőn így érzi már magán az idejének beteljesedését. Mit gondolhat ilyenkor, vagy hogy egyáltalán gondol-e valamit? Beszélni nem tud, fájdalmait, ha vannak, kis kutyás nyöszörgéssel elpanaszolni nem akarja, étele, itala érintetlen, erőtlenedik, már még arra is gyönge, hogy vakaródzon, mert ha egyik lábát fölemeli, a megmaradt hármon állni nem tud, hanem elesik.
    Nézett Bogár az emberre a fehérkarikás öreg barna szemével, és azokkal beszélte: - Nem élet ez már, uram.
    Hát ez igaz, ennél csakugyan többet ér valamely gyors és hirtelen halál. De golyós puska nincsen a tanyán, a sörétes puska okozta halál kínlódással és a halálos fájdalom visításaival van tele, szívós állati életnél a revolvergolyó sem jelent bizonyos halált. A tavasszal egy fogságban levő elaggott medvét kellett agyonlövetnem. Az emberem azt hitte, revolverrel is elvégezheti a dolgot, öt golyót küldött az állat fejébe, kettő bele is ment az agyba, mégiscsak a késsel való szívenszúrás után szállt ki az öreg mackóból az élet. Minélfogva nyilvánvaló, hogy a revolver nem egészen bizodalmas eszköz az ilyen esetekben.
    A kapás találta el azután az alkalmas módot. Ahogy az öreg Bogár állt egymagában, s nézett bele az alászálló veres napba, hátulról észrevétlenül egy kurta bottal tarkón ütötte. Bogár minden mukkanás nélkül lerogyott, így lőn halála. Nem véd már többé senkit, nem lesz már többé gonoszok üldözője, gazdájának szótfogadó szolgája és védelmezője. Életsora letelt és bevégeztetett. Nagy, magas jegenyenyárfa alatt, a fehér homokban van a sírja, ott porrá válik, a nyárfa gyökerei beleszívják a Bogárt magukba, és ha a tavasszal a sudár nyárfa bimbósodik és barkásodik, akkor a bimbókban és barkákban, fent a fahegyben, ott lesz a Bogár. Alantos, földhözragadt sorsából a magasba emelkedve, onnan vigyázza a határt.
    A kapás azonban, miközben ráfordította Bogárra a fehér homokot, évezredek óta annyi minden egykor élők szemfödelét, azt mondta neki: - Látod, így, így, Bogár. Dógoztál csontodig, bűrödig, most mög möhetsz a pokolba. A szolgáknak ez a sorsuk, akár ember a szolga, akár állat.
    Bogárnak azonban az most már tökéletesen mindegy, hogy frázist mondanak-e fölötte vagy igazságot.

  • Cikkszám
    978963364816T
Webáruház készítés