- Újdonságok
- Akciós termékek
- Nyomtatott könyv
- E-könyv
- Szépirodalom (fiction)
- Kötelező olvasmányok
- Magyar kortárs irodalom
- Magyar klasszikus irodalom
- Világirodalom
- About, Edmond
- Alain-Fournier
- Alarcón, Pedro
- Anderson, Sherwood
- Arcübasev, Mihalij
- Balzac, Honoré de
- Barbusse, Henri
- Barclay, Florence
- Bennett, Arnold
- Bettauer, Hugo
- Boccaccio
- Bourget, Paul
- Cankar, Ivan
- Capuana, Luigi
- Carlyle, Thomas
- Cervantes, Miguel
- Cherbuliez, Victor
- Christiansen, Sigurd
- Collins, Wilkie
- Conrad, Joseph
- Crawford, Francis Marion
- Csehov, Anton Pavlovics
- D'Annunzio, Gabriele
- Daudet, Alphonse
- Davis, Richard Harding
- Dickens, Charles
- Didring, Ernst
- Dosztojevszkij
- Dreiser, Theodore
- Dumas, Alexandre
- Duncker, Dora
- Eschstruth, Nataly von
- Fallada, Hans
- Federer, Heinrich
- Feval, Paul
- Flaubert, Gustave
- France, Anatole
- Galsworthy, John
- Gautier, Théophile
- Gibran, Khalil
- Gjellerup, Karl Adolph
- Gogol, Nyikolaj Vasziljevics
- Goncourt fívérek
- Gorkij, Makszim
- Grey, Zane
- Gyp
- Hauptmann, Gerhart
- Heyermans, Hermann
- Heyse, Paul
- Hawthorne, Nathaniel
- Hugo, Victor
- Huysmans, Joris-Karl
- Jaarnefelt, Arvid
- Kipling, Rudyard
- Knight, Eric
- Koenig, Alma Johanna
- Lagerlöf, Selma
- Lawrence, D. H.
- Lemonnier, Camille
- Lie, Jonas
- Linnankoski, Johannes
- London, Jack
- Loti, Pierre
- Magre, Maurice
- Manzoni, Alessandro
- Maupassant, Guy de
- Meredith, George
- Nansen, Peter
- Noailles, Comtesse de
- Nordhoff, Charles
- Norris, Charles G.
- Norris, Frank
- Ohnet, Georges
- Philippe, Charles-Louis
- Pirandello, Luigi
- Poe, Edgar Allan
- Prévost, Marcel
- Puskin, Alekszandr
- Reade, Charles
- Roberto, Federico de
- Rolland, Romain
- Said, Kurban
- Sardou, Victorien
- Schnitzler, Arthur
- Scott, Walter
- Seabrook, William
- Sealsfield, Charles
- Sienkiewicz, Henryk
- Specht, Richard
- Spitteler, Carl
- Stendhal
- Stockton, Frank R.
- Strindberg, August
- Svevo, Italo
- Swift, Jonathan
- Szejfullina, Lídia
- Szergejev-Censzkij, Szergej
- Tagore, Rabindranath
- Thackeray, William Makepeace
- Tolsztoj, Lev
- Turgenyev, Iván
- Twain, Mark
- Verga, Giovanni
- Verona, Guido da
- Voisins, Auguste Gilbert de
- Wallace, Lewis
- Walpole, Hugh
- Warden, Florence
- Wassermann, Jakob
- Werfel, Franz
- Wilde, Oscar
- Zola, Émile
- Zweig, Stefan
- Líra
- Fantasy, sci-fi
- Humor
- Krimi
- Romantikus, szerelmes
- Kaland, akció, szórakoztató
- Esszé
- Gyermek- és ifjúsági irodalom
- Mesék és Mondák
- Színművek
- Útleírás, vadászat
- Szakirodalom (non-fiction)
- MOBI e-könyvek
- Összes
- Szépirodalom (fiction)
- E-könyv csomagok
- E-könyv Ajándékutalvány
- Prémium e-Book olvasó
- e-Book olvasó
- e-Book olvasó gyártónként
- e-Book olvasó tartozékok
- Használt e-Book olvasók
- CSAK NÁLUNK!
Tolsztoj: És a fény világít s sötétségben_EPUB
A darabot Gellért Hugó fordította (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában
-
Részlet az eKönyvből:
19. Jelenet
Ugyanazok, Alexándra Ivánovna nélkül. Csönd; utána Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna egyszerre kezdenek el beszélni.
MÁRJA IVÁNOVNA: Alkalmatlan az idő, mert nekünk beszélnünk kell egymással.
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ép az imént mondtam Alinának...
MÁRJA IVÁNOVNA: Mit?
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem, beszélj te.
MÁRJA IVÁNOVNA: Sztyópáról akartam neked beszélni. Hiszen el kell valamire magunkat határoznunk. A szegény emészti magát, nem tudja, hogy mi lesz vele. Hozzám fordult, dehát én csak nem dönthetek!
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mit döntsünk mi? Dönthet ő maga is.
MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen tudod, hogy önkéntesnek akar belépni a testőrségbe és ehhez szülői nyilatkozatra van tőled szüksége és el kell tudnia magát tartani, te pedig nem adsz neki pénzt. (Izgatottan.)
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása, az Isten szerelméért ne izgasd fel magad és hallgass végig. Én semmit sem adok és semmit sem tagadok meg. [Önként katonai szolgálatba állni - ezt vagy ostoba, esztelen lépésnek tartom, amelyre csak vadember lehet képes, ha nem fogja fel tette egész iszonyatát, vagy hitványságnak, ha számitáson alapul...]
MÁRJA IVÁNOVNA: A te szemedben most minden vad és ostoba. Hiszen élnie kell Sztyópának. Te éltél.
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (heveskedve): Éltem, amikor semmit sem értettem, amikor senki sem szólt nekem; de a dolog nem énrajtam fordul meg, hanem őrajta.
MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyan nem te rajtad, amikor te nem adsz neki pénzt?
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem tudok azt adni, ami nem az enyém.
MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyhogy nem a tied?
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: [Más emberek munkájának gyümölcse nem az enyém. A pénzt, amelyet adnék neki, másoktól kellene elvennem. Nincsen jogom, nem vagyok rá képes. Amig én rendelkezem a birtokkal, nem tudok másként rendelkezni vele, mint ahogy a lelkiismeretem parancsolja. Nem adhatom oda a véres verejtékkel dolgozó parasztok munkájának gyümölcsét testőrhuszári dőzsölésekre.] Vegyétek el tőlem a birtokot és akkor nem leszek felelős.
MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen tudod, hogy ezt nem akarom, meg aztán nem is birom. Nekem kell nevelnem is, táplálnom is, szülnöm is. Ez kegyetlenség...
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása, drágaságom! Hiszen nem ez a lényeges. Amikor beszélni kezdtél, én is rákezdtem s ki akartam önteni előtted a lelkemet. Hiszen ez igy nem mehet tovább. Együtt élünk és nem értjük meg egymást. Néha szinte szándékosan nem értjük meg egymást.
MÁRJA IVÁNOVNA: Én szeretnélek megérteni, de nem értelek, nem értelek. Nem értem, hogy mi történt veled.
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Érts meg tehát. Bárha nem most van az ideje, és Isten tudja, mikor lesz az ideje. Érts meg, nem is annyira engem, hanem értsd meg magadat, a magad életét. Hiszen nem lehet ugy élni, hogy ne tudjuk, hogy miért élünk.
MÁRJA IVÁNOVNA: Ezelőtt is ugy éltünk és nagyon jól éltünk. (Észreveszi férjén a bosszuság kifejezését.) Na jó, jó, hallgatlak.
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én is éltem ugy, ugy, azaz nem gondolva arra, hogy miért élek; de eljött az idő és megborzadtam. Jól van, most élünk [idegen munka gyümölcséből, másokat dolgoztatva ránk], gyermekeket nemzve és nevelve [ugyanerre a célra]. De eljön az öregség, a halál és én meg fogom kérdezni magamtól: minek éltem? [Hogy életet adjak ugyanolyan parazitáknak, mint amilyen én vagyok?] És ami a legfőbb - nem mulatság ez az élet. Addig még türhető, amig, mint Vánjánál, az életenergia kicsattan belőlünk.
MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen mindenki igy él.
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És mindenki boldogtalan.
MÁRJA IVÁNOVNA: Egyáltalán nem.
NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ami engem illet, én megláttam, hogy borzasztóan boldogtalan vagyok és boldogtalanokká teszlek téged és a gyerekeket, és megkérdeztem magamtól: tényleg erre teremtett volna bennünket Isten? És mihelyt erre gondoltam, tüstént ráeszméltem, hogy nem. Megkérdeztem magam: miért is teremtett bennünket Isten?
(Bejön egy lakáj.)eBook a Digi-Book kiadásában
-
Cikkszám 9786155301452