Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Tolsztoj: Luzern_EPUB

Tolsztoj: Luzern_EPUB
690 Ft690

Tolsztoj: Luzern - E-könyv EPUB formátumban

  • Részlet az e-Könyvből:

    Félnyolckor ebédelni hívtak. Az első emeleten, egy nagy, gyönyörűen feldíszített szobában, két hosszú asztal volt megteritve, legalább is száz személyre. Vagy három percig tartott a vendégek szótlan gyülekezése: női ruhák suhogása, könnyű léptek, halk beszélgetés a végtelenül udvarias és finom pincérekkel; és az összes terítékeket szerfelett szépen, sőt gazdagon és általában rendkívül elegánsan öltözött férfiak és hölgyek foglalták el. Mint Svájcban általában, a vendégek nagyobb része angol és ezért a közös asztal fő jellemvonásai - a nem büszkeségen, hanem az egymáshoz való közeledés szükségletének hiányán alapuló szigorú, törvényszentesitette illem és zárkózottság, és a szükségletek kényelmes és kellemes kielégítésével járó puszta megelégedettség. Mindenfelé a legfehérebb csipkék, a legfehérebb gallérok, a legfehérebb valódi és hamis fogak, a legfehérebb arcok és kezek ragyognak. De az arcok, amelyek közül sok a nagyon szép, csupán a saját jólét öntudatát s a saját személlyel közvetlen kapcsolatban nem álló környezet iránt való tökéletes közönyt fejezik ki, és a legfehérebb, gyűrűktől szikrázó kezek csak azért mozgnak, hogy megigazítsák a gallért, elvágják a marhahúst és bort töltsenek a pohárba: semmiféle lelki izgalom nem tükröződik a mozdulataikban. Egy család halk szavakat vált néha valamelyik ételnek vagy bornak kellemes izéről és a Rigi hegyről nyiló szép kilátásról. Magányos, világjáró férfiak és világjáró nők magányosan, némán ülnek egymás mellett, még egymásra sem néznek. Ha e száz ember közül kettő nagyritkán szóba is elegyedik egymással, úgy bizonyos, hogy az időjárásról, vagy a Rigi hegyre való kirándulásról beszélnek. A kések és villák alig hallhatóan mozgnak a tányérokon, a fogásokból keveset vesznek, a borsót és a főzelékeket feltétlenül villával eszik; a pincérek akaratlanul is engedelmeskedve az általános némaságnak, suttogva kérdezik meg az embert, hogy milyen bort parancsol. Ilyen ebédeken mindig kényelmetlenül, kellemetlenül érzem magam s a végén elszomorodom. Állandóan úgy tetszik, hogy hibás vagyok valamiben, hogy megbüntettek, mint gyermekkoromban, amikor pajkosságomért székre ültetlek és gúnyosan rámparancsoltak: „pihend ki magad, kedvesem!” mialatt a fiatal vér pezseg az ereimben és a szomszédos szobában fivéreim vidám kiabálása hallatszik. Azelőtt igyekeztem fellázadni a nyomottság ezen érzése ellen, amely ilyen ebédeken elfogott, de hasztalan: mindezeknek a halott arcoknak leküzdhetetlen befolyásuk van rám, és ugyanilyen halottá válók. Semmit sem akarok, nem gondolkodom, még meg sem figyelek. Eleinte megpróbálkoztam beszélgetésbe bocsátkozni a szomszédaimmal; de olyan frázisokon kivül, amelyek nyilván százezredszer ismétlődtek ugyanazon helyen és százezredszer ugyanazon személy részéről, más választ nem kaptam. Pedig hát mindezek az emberek - nem ostobák és nem érzéstelenek, hanem e megdermedt emberek közül bizonyára sokban ugyanolyan belső élet megy végbe, mint bennem, sokban még jóval bonyolultabb és érdekesebb is. Miért fosztják hát meg magukat az élet egyik legjobb élvezetétől - az együttes gyönyörködéstől, az emberben való gyönyörködéstől?
    Másként volt ez párisi penziónkban, ahol húsz, legkülönfélébb nemzetiségű, foglalkozású és jellemű ember, a francia társasélet befolyása alatt úgy gyűltünk össze a table-d’hôte-hoz, mint valami mulatsághoz. Ott az asztal egyik végéből a másikkal folytatott, tréfákkal és szójátékokkal fűszerezett beszélgetés, jóllehet gyakran tört nyelven, csakhamar általánossá vált. Ott mindenki elfecsegte, ami az eszébe jutott, nem törődve azzal, hogy mit mond; ott megvolt a magunk filozófusa, a magunk vitatkozója, a magunk bel esprit-je, minden közös volt. Ott ebéd után tüstént eltoltuk az asztalokat, és taktusban vagy nem taktusban, egész estig polkát jártunk a poros szőnyegen. Bár ott könnyüvérü, nem nagyon okos és nem nagyon köztiszteletben álló emberek voltunk, de legalább emberek voltunk. És a romantikus kalandokon átesett spanyol grófnő, és az olasz abbé, aki ebéd után az Isteni Színjátékot szavalta, és az amerikai orvos, akinek szabad bejárása volt a Tuilleriákba, és a hosszú hajú fiatal dramaturg, és a zongoraművésznő, aki saját szavai szerint a világ legjobb polkáját szerezte, és a szerencsétlen szép-özvegy, három gyűrűvel mindegyik ujján, - mi mind emberi, talán felszínes, de szívélyes érzelmeket tápláltunk egymás iránt, és ki könnyű, ki pedig őszinte és kellemes emlékekkel váltunk el egymástól. Az angol table d’hôte-ok közben pedig, amikor mindezeket a csipkéket, szalagokat, gyűrűket, kikent hajakat és selyemruhákat elnézem, gyakran gondolok arra, hány élő nő volna boldog és tenne boldogakká másokat ezekkel az öltözékekkel. Különös elgondolni, hogy hány barát és szerető, a legboldogabb barát és szerető, ül itt egymás mellett, talán anélkül, hogy tudnának erről. És Isten tudja miért, sohasem is fogják megtudni és sohasem adják egymásnak azt a boldogságot, amelyet olyan könnyen adhatnak és amely után annyira vágyódnak.
    Szomorúság fogott el, mint ilyen ebédek után mindig, és anélkül, hogy a desszertet bevártam volna, a legkomorabb hangulatban kószálni mentem a városba. A keskeny, piszkos, világitásnélküli utcák, a bezárt boltok, a szembejövő részeg munkások és nők, akik vízért mentek vagy a falhoz lapulva és hátra-hátratekintgetve suhantak keresztül, kalaposan, a mellékutcákon, nemcsak hogy nem űzték el, de még fokozták bánatos kedélyállapotomat. Az utcákon már egészen sötét volt, amikor nem nézve magam körül és egyetlen gondolat nélkül a fejemben, Hazafelé indultam, abban a reményben, hogy az álom megszabadít komor hangulatomtól. Lelkileg rendkívül fáztam, magányosnak és levertnek éreztem magam, amint ez minden látható ok nélkül megtörténik néha, ha az ember uj helyre költözik.
    Csak lábaim elé nézve mentem a rakparton a Schweizerhof irányában, amikor hirtelen különös, de rendkivül kellemes és kedves zene hangjai ütötték meg a fülemet.


    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648421
Webáruház készítés