Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Tolsztoj: A két huszár_EPUB

Tolsztoj: A két huszár_EPUB
540 Ft540

Tolsztoj: A két huszár

E-könyv EPUB formátumban

Alig találunk a világirodalomban oly irót, mint Tolsztoj, aki nemcsak nagyszabású és sokoldalú oeuvret hagyott hátra, hanem nagy alkotásainak minden alapköve, téglája, sőt minden kövecskéje is magán viseli az iró teljes komolyságát, művészi őszinteségét és lángelméjének pecsétjét.
1852 volt az az esztendő, amelyben Tolsztoj első irói alkotása, a „Gyermekkor“ megjelent és ebben az évben kezdte meg A földesur reggelé-t, amelyben már feltűnik Nyechljudov neve és alakja, az orosz földesuré, aki szereti parasztjait, szét akarja osztani köztük vagyonát de önzetlensége meg nem értésre, fásult közönyre talál.
Az ötvenes évek Tolsztoja még tapogatózik.
Már az a tökéletes elbeszélő, amilyennek a Két huszár (Dva guszára) cimü frappáns elbeszéléséből ismerjük meg. A naturalista irók közé tartozik, alakjai az életből nőnek ki, mintegy az élet illatait és szagát hozzák magukkal. de mondatai és gondolatai hátterében ott van a végtelenségbe kivetett nyugtalanság: mi hát az élet célja?
Erre a nagy kérdésre Tolsztoj, mint Krisztus kései tanítványa, mint valami uj János apostol, megtalálta a feleletet: az élet célja - a szeretet.
A szeretet vallása, amely már ifjukoru müveiben is megvan csirájában, terebélyes fává nőtt meg az alatt a félszázad alatt, ameddig Tolsztoj irói tolla remekműveket teremtett (Szini Gyula).

A kötetet Gellért Hugó fordította (a Kiadó).


e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Iljin ulánus zászlós nemrég ébredt fel. Előző nap este nyolc órakor ült le kártyázni és egyfolytában tizenöt órán keresztül, reggelig tizenegyig veszitett. Sokat veszíthetett, de hogy mennyit pontosan, azt nem tudta, mert háromezer rubel saját és tizenötezer rubel állami pénze volt, amelyet régen összekevert a magáéval és félt megszámolni, nehogy meg kelljen győződnie arról, amit előre érzett, hogy tudniillik az állami pénzből is ennyi és ennyi hiányzik. Csaknem dél volt, mire elaludt, azzal az álomképek nélküli nehéz álommal, amellyel csak egy nagyon fiatal ember és nagyon nagy veszteség után szokott elaludni. Amint este hat órakor, ugyanabban az időben, amikor Turbin gróf a szállodába megérkezett, felébredt és meglátta a padlón a kártyákat és a krétát s a szoba közepén a piszkos asztalokat, rémülettel gondolt vissza a tegnapi játékra és legutolsó lapjára, amely ötszáz rubeljébe került; minthogy azonban még nem hitt teljesen a valóságnak, elővette párnája alól a pénzét és számolni kezdte. Ráismert néhány bankjegyre, amely több izben kézről kézre járt, visszaemlékezett a játék egész menetére. A saját háromezer rubelje már nem volt meg és az állami pénzből már kétezerötszáz rubel hiányzott.
    Az ulánus négy éjszaka játszott egymás után.
    Moszkvából jött, ahol az állami pénzt kapta. K.-ban az állomásfelügyelő tartóztatta fel, azzal az ürüggyel, hogy nincsenek lovai, alapjában véve azonban abból a megállapodásból kifolyólag, amelyet már régen kötött a szálloda tulajdonosával, nevezetesen, hogy mindegyik átutazót egy napra feltartóztatja. Az ulánus, egy fiatal, vidám gyerek, aki csak most kapott a szüleitől Moszkvában háromezer rubelt a szükséges katonai felszerelésre, örült, hogy a választások idején K. városban tölthet néhány napot, és remélte, hogy alaposan kimulathatja itt magát. Volt egy családos földbirtokos ismerőse, és ahhoz készült, hogy a leányainak a szelet csapja, amikor a lovastiszt ismerkedés végett felkereste és még ugyanazon az estén, minden hátsó gondolat nélkül, Luhnovval és a többi játékosokkal a közös teremben összehozta. Ezen az estén az ulánus leült kártyázni és nemcsak hogy nem utazott el az ismerős földbirtokoshoz, de nem is érdeklődött többé a lovak után és négy napig nem mozdult ki a szobájából.
    Miután felöltözött és megteázott, az ablakhoz lépett. Kedve kerekedett sétálni egyet, hogy elűzze a játék tolakodó emlékeit. Felvette köpönyegét és kiment az utcára. A nap már elbújt a pirostetős fehér házak mögé; már beállt a szürkület. Meleg volt. A sáros utcákra lassan pelyhezett a nedves hó. Az ulánust hirtelen elviselhetetlen szomorúság fogta el arra a gondolatra, hogy ezt az egész napot, amely már befejeződött, átaludta.
    „Ezt a napot, amely már elmúlt, sohasem hozod vissza”, gondolta.
    „Tönkretettem a fiatalságomat”, mondta hirtelen magának, nem azért, mintha tényleg azt gondolta volna, hogy tönkretette a fiatalságát - egyáltalán még csak nem is gondolt erre - csak egyszerűen eszébe jutott ez a frázis.
    „Mit fogok most csinálni? - töprengett. - Kölcsönt kérek valakitől és elutazom”. Egy fiatal leány ment el mellette a járdán. „Milyen ostoba kisasszonyka - gondolta valamiért, - De nincs kitől kölcsönözni. Tönkretettem a fiatalságomat”. A boltokhoz lépett. Az egyik kereskedő, rókabundában, üzlete ajtajában állt és befelé tessékelte. „Ha a nyolcast nem vettem volna le, visszanyertem volna a veszteségem”.
    Egy öreg koldusasszony siránkozva járt a nyomában. „Nincs kitől kölcsönözni”. Egy medvebundás úriember hajtott el mellette; a rendőr a helyén posztol. „Micsoda rendkívüli dolgot tehetnék? Beléjük lőni? Nem, unalmas! Tönkretettem a fiatalságomat. Ni, micsoda pompás hámok lógnak ott. Jó volna egy trojkára ülni. Eh, galambocskáim! Megyek haza! Mindjárt jön Luhnov, játszani fogunk.” Visszatért a szobájába, még egyszer megszámolta a pénzét. Nem, nem tévedett első izben: az állami pénzből megint hiányzott 2500 rubel. „Tönkretettem a fiatalságomat”. Luhnov nemsokára tényleg bejött hozzá.
    - Mi az, régen felkelt, Mihájlov Vasziljics? - kérdezte Luhnov, lassan levéve száraz orráról és buzgón törölgetve zsebkendőjével az arany pápaszemet.
    - Nem, csak most. Kitünően aludtam.
    - Egy huszár érkezett, Zavaljsevszkijnél szállt meg… nem hallotta?
    - Nem, nem hallottam ... De mi az, még senki sincs itt?
    - Úgy látszik, hogy bementek Prjáhinhoz. Mindjárt jönnek.
    Tényleg, csakhamar bejöttek a szobába: egy helyőrségi tiszt, aki mindig elkísérte Luhnovot; egy görög kereskedő, óriási, görbe, barnaszinü orral és beesett fekete szemekkel; egy kövér, gömbölyű, pálinkafőzdés földbirtokos, aki egész éjszakákon keresztül mindig félrubelt rakott simple-re. Mindnyájan minél előbb meg akarták kezdeni a kártyázást; de a főjátékosok kerülték ezt a tárgyat, különösen Luhnov, aki végtelen nyugalommal beszélt a moszkvai szélhámosságokról.
    - Képzeljék el - mondta: - Moszkva, koronázóváros, székhely - és éjszakánként ördögöknek öltözött utonállók járnak, a buta tömeget ijesztik, kirabolják az átutazókat - és kész. Mit bámészkodik a rendőrség? Ez csodálatos.
    Az ulánus figyelmesen hallgatta a szélhámosokról szóló elbeszélést, de a végén felállt és titokban behozatta a kártyát. A kövér földbirtokosból kívánkozott ki először:
    - Mit vesztegetjük, uraim, az arany időt?! Ha hozzá akarunk látni, hát lássunk hozzá.
    - Igen, ön félrubelenként megszedte magát tegnap; azért tetszik is a játék - mondta a görög.
    - Tényleg ideje, hogy elkezdjük - mondta a helyőrségi tiszt.
    Iljin Lulinovra pillantott. Luhnov, a szemei közé nézve, nyugodtan folytatta a karmos ördögöknek öltözött szélhámosok történetét.
    - Tart bankot? - kérdezte az ulánus.
    - Nincs még korán?
    - Bjelov! - kiáltott fel az ulánus, valamiért elpirulva - hozz nekem ebédet... még semmit sem ettem, urak ... hozz pezsgőt és adj kártyát.
    A gróf és Zavaljsevszkij léptek most be a szobába. Kiderült, hogy Turbin és Iljin ugyanahhoz a hadosztályhoz tartoztak. Tüstént megértették egymást, koccintottak, kiittak egy pohár pezsgőt és öt perc múlva már tegeződtek. Úgy látszott, hogy Iljin nagyon megtetszett a grófnak. A gróf folyton mosolygott, amint ránézett, és gúnyolódott a fiatalságán.
    - Ez aztán a daliás ulánus! - mondta. - És micsoda óriási bajusz!
    Még a pihe is teljesen fehér volt Iljin ajka felett.
    - Mi az, ha jól látom, játszani készültök? - mondta a gróf. - Kivánom neked, Iljin, hogy nyerj! Azt hiszem, mestere vagy a kártyának - tette hozzá mosolyogva.
    - Igen, készülnek - felelte Luhnov, eltépve egy tucat kártyát. - Hát ön, gróf, nem próbálja meg?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364755T
Webáruház készítés