- Újdonságok
- Akciós termékek
- Nyomtatott könyv
- E-könyv
- Szépirodalom (fiction)
- Kötelező olvasmányok
- Magyar kortárs irodalom
- Magyar klasszikus irodalom
- Világirodalom
- Líra
- Fantasy, sci-fi
- Humor
- Krimi
- Romantikus, szerelmes
- Kaland, akció, szórakoztató
- Esszé
- Gyermek- és ifjúsági irodalom
- Mesék és Mondák
- Színművek
- Aiszkhülosz
- Arisztophanész
- Balassi Bálint
- Bolyai Farkas
- Bornemisza Péter
- Bródy Sándor
- Büchner, Georg
- Calderón
- Czakó Zsigmond
- Csáth Géza
- Csehov, Anton
- Csiky Gergely
- Csokonai Vitéz Mihály
- Dante Alighieri
- Dóczy Lajos
- Dugonics András
- Gaál József
- Gárdonyi Géza
- Gobineau, Arthur
- Goethe, Johann Wolfgang
- Grillparzer, Franz
- Hauptmann, Gerhart
- Hevesi Sándor
- Ibsen, Henrik
- Karinthy Frigyes
- Katona József
- Kisfaludy Károly
- Machiavelli, Niccolo
- Madách Imre
- Moliere
- Racine, Jean
- Rostand, Edmond
- Schiller, Friedrich
- Shakespeare, William
- Strindberg, August
- Szigligeti Ede
- Szophoklész
- Teleki László
- Vörösmarty Mihály
- Wilde, Oscar
- Útleírás, vadászat
- Szakirodalom (non-fiction)
- MOBI e-könyvek
- Összes
- Szépirodalom (fiction)
- E-könyv csomagok
- E-könyv Ajándékutalvány
- Prémium e-Book olvasó
- e-Book olvasó
- e-Book olvasó gyártónként
- e-Book olvasó tartozékok
- Használt e-Book olvasók
- CSAK NÁLUNK!
Teleki László: Kegyencz_EPUB
-
Részlet az e-Könyvből:
MAXIM
Te voltál, mint mondád Baethnál? Elibe terjesztéd, mily méltatlanság ez, mily törvény elleni?
MARC
Mindent, mindent, és siker nélkül. Gaudent igen föl volt hevülve; apja parancsára hivatkozott, egy darabig tanácskoztak egymással, végre azon felelettel bocsátottak el, hogy minden Aet akarata nyomán történvén, Palladnak fogva kell maradni addig, míg e részben a patrictól újabb utasítást nem veendek.
MAXIM
Szép! szép! Így hát a patric mindenikünk személyinek s szabadságának korlátlan ura! Az ő akarata minden; polgár, főtanács, tisztviselő semmi! Nem, ez nem maradhat így! Hitemre mondom, így orrom alatt packázni nem hagyok! Menj tüstént vissza, mondd meg neki, hogy én - de komolyan szépítés nélkül - hogy...
MARC
Ne félj! Jól elvégzem, csak tudjam mit.
MAXIM
indulatosan. Hogy én, hogy én... Fejére ütve halkan. Hah! mi ötletem volt! Nem Aet-e az, ki ezen elaljasodott kormánynak valami fényt ád, hősi dicsével? Nem ő, ki utamba állana, bármi terv kiviteléhez fognék? S én e szép alkalmat elmulasztanám? Nem - hála égnek! -, kétkedés lehetősége szabta előmbe, most már meg kell állapodnom. Marchoz fordulva. Még itt?
MARC
Nem tudom az üzenetet, melyt Boethnak vagyok viendő.
MAXIM
Aha! Igen-igen. Kis szünet után, mintha mélyen gondolkodott volna. Édes Marc! Jobban meggondoltam. Igaz, méltatlanság történt házamon, nagy méltatlanság, de ládd, némi részben fiam is hibás volt, neki becsülni kellett volna a fejedelem s apa akaratát, s ezen alapuló jogokat; nem pedig fejedelemnő után futni, ki már el van ígérve másnak.
MARC
Megbocsáss, de ugyan hidegen kezdesz a dologrul ítélni.
MAXIM
Ért emberhez illő fontolással, nem ifjonci módon, már igaz. Megvizsgálom előbb, mi árthat vagy használhat, aztán cselekszem. Ha Boeth egyszer nemmel felelt, puszta izenet részemről nemigen változtatja meg nézetét. Ő Aet embere, könnyen elhiszem, fölsőbb meghagyásnál fogva fejeskedik; hisz maga mondta!
MARC
Igen.
MAXIM
Nekünk is tehát ehhez kell magunkat alkalmaznunk. Siess, hívd el ide, kikkel egyhamar beszélhetsz szenátortársaim közül; - mondd: e reám nézve igen meglepő eset fölött kívánnék velök tanácskozni, s közbenjárásukra szükségem leend, csak jönnének minél előbb. Bár itt volnának már! Menj!
Marc gondolkozva néz reá, azután el a közép ajtón.
MAXIM
magában. Így reménylem, minden jól menend.
MARC
visszajön. Három ifjúval találkoztam ajtódnál, kinek veled szavok van; köztük a nevetséges, dühös, büszke Julian is.
MAXIM
Ó! ama jóféle udvari cimborák! Én Cézárnak hálával tartozom, szeretett bajtársinak ajtaim mindig nyitvák. Jöhetnek! Te pedig, hová küldtelek. Marc el. Talán valami kelepce, mint a ma reggeli; ha ebbül is okulhatnánk!
Julian, Avenar, Caustin belépnek, s ünnepélyesen köszönnek.
JULIAN
Üdvözlünk, nemes szenátor! fényes Anicia fajivadéka! Fontos, hozzád és hozzánk illő dolgot jöttünk végezni.
MAXIM
Catók, Appiusok, Torquatok, Cincinnatok magzati! Róma ősi fényinek képviselői! Köszönöm a megtiszteltetést! Meg vagyok illetve, s készen rátok, hozzátok, s hozzám illő figyelemmel hallgatni, dehát már dologrul s nem ősapákrul!
AVENAR
Részvétünket jöttünk jelenteni.
CAUSTIN
Kifejezni, mily bosszankodást gerjeszte bennünk a rajtad s házadon történt.
JULIAN
Egyszersmind pedig szolgálatinkat ajánlani.
MAXIM
Részvét? szolgálat? Ha úgy tetszenék: kevéssé tisztábban...
AVENAR
Fiadat értjük, kit jogtalanul elfogtak.
MAXIM
Hogyhogy? ti már tudjátok?
JULIAN
Egy szép nőnél gyűltünk volt össze, országos dolgok fölött tanácskozni, ott mindig legtöbb újságot hallani; ott tehát...
MAXIM
Könnyen megfogható. S ti fiamat ki akarjátok szabadítani?
JULIAN
Érezzük, mily csúfság történt rajtunk! Mind főnemesek vagyunk, s mi csak egynek is sérti meg jogait közülünk, méltán fájhat mindenikünknek.
MAXIM
Példás közszellem! De nem tudom, mit tegyünk. Aet makacs, a zsarnokságot megszokta.
JULIAN
Zsarnokságot! jól mondod! de ezen segíteni kell; a járom nem maradhat nyakunkon!
MAXIM
Járom! némi részben igaz.
JULIAN
Láttad, hallottad, tegnap, miképp bánt fejdelmünkkel, miképp Heraclessel, miképp velünk?
MAXIM
nagy indulatot színlelve. Szégyen! Gyalázat! Veletek, veletek - így!
JULIAN
Kémekkel őrizteti az egész udvart; tudni akarja legtitkosb gondolatinkat.
MAXIM
No, ugyan mire is?
AVENAR
Korlátlan hatalomra vágyik?
MAXIM
Fölségsértés!
JULIAN
Kajánkodik Cézár ellen.
MAXIM
Balga!
JULIAN
Mi ezt nem tűrjük tovább!
MAXIM
Igaz, rómaiak! én is csak kénytelenségből tűröm.
JULIAN
Maxim! Mi összeesküdtünk!
Maxim mélyen meghajtja magát.
JULIAN, CAUSTIN, AVENAR
egyszerre. Összeesküdtünk Róma elnyomója ellen!
MAXIM
Szerencsés Róma! mely ily szabadítókra lelt! Hányan vagytok?
JULIAN
Még eddig csak mi hárman, s egy lelkes nő, az, kitől jövünk. Ha hozzánk állasz, egy bajnokkal többen leszünk.
MAXIM
Látom, sokra mentetek már, s Róma váltásához közel áll. Cso-dállak! De bocsássatok meg, ha titeket követni gyöngének érzem magamat.
JULIAN
Mi? - Még kétkedel?
MAXIM
Megvallom: azt, mi tegnap véletek, ma fiammal történt, ámbár botránkoztató gyalázat, ily hatalmas összeesküvésre méltónak nem vélem. Hanem, ha igaz, mint nem kétlem, mivel Aetet vádoljátok, hogy császárunk ellen agyarkodik, hogy legfelsőbb hatalomra vágyik...
JULIAN
társaihoz halkan. Rossz helyt kopogtattunk! Fenn. Mi ezeket csak úgy hoztuk elő, mint másoktól hallottakat. Távol tőlünk, hogy Aetet vádolni akarnánk! neki sok érdemei vannak. Az egész összeesküvés csak föltételes volt; hogyha valósulnának gyanúink. Ugye?
AVENAR
Úgy van, inkább kérdésként terjesztők elődbe, mint föltett szándékként. Az egész irántadi részvétünkből eredett.
JULIAN
Mihelyt másképp ítélsz a dologrul, mi szívesen engedünk. Tartsd meg irántunki jóindulatodat. Társaival együtt menni készül. Kérjük, a mondottak maradjanak csupán köztünk.
MAXIM
Még egy szóra! Amit hallék, szeget ütött fejembe. Az Aet elleni terhes vád vagy helyes, vagy helytelen, csak e két eset lehető; az elsőben ő, a másodikban ti érdemeltek büntetést - ennyi ugye világos?
JULIAN
Könyörgünk, Maxim! ne többet errül! Megrémítesz, ha ifjonci tréfáinknak ily komoly értelmet adsz.
MAXIM
Tréfa? nem, azt késő mondani. Oly lelkületű ifjak, milyenek ti vagytok, összeesküvésből játékot nem űzendnek. A dolog való, komoly való! Rómát mindenként veszély fenyegeti. Szünet. Ifjak! engem jogosnak ösmer mindenki, erről ellenim tehetnek bizonyságot; ezúttal is az kívánok maradni, Aethez nem ragaszkodom, becsemre mondom, ha bizonyítványt hoztok, neki lakolni kell; én is, egész befolyásommal munkás leendek benne, ha nem, az egész dolgot fölfedezem magának Aetnek, hogy mint hamis föladókkal, mint zendülőkkel bánjék veletek.
AVENAR
El vagyunk veszve!
MAXIM
Ne féljetek, ha lelkisméretetek nem vádol. Én fejedelmemnek kívánok szolgálni, nem nektek ártani. Szünet. Aet szakadatlan viszonyban áll Boethtal s fiával; levelezéseiből; hiszem, sok kisülhetne, ha minden nem is. Engem néhány becsmérlő, határtalan becsszomjra mutató kifejezés megnyugtatna. Holnap, mint hallám, hírvivőt várnak Aet táborából. A ti gondotok legyen ebbül hasznot húzni, akár erővel, akár fortéllyal; különben nem segíthetek.
JULIAN
Ó, Maxim!
MAXIM
Na! talán nem estek kétségbe a legelső akadálynál? ti, kik ezelőtt nehány percekkel oly hősiek valátok! Annál maradok, mit mondtam, fontoljátok jól meg. Egy tanácsot adok: ha csakugyan szándéktok összeesküvésteknél maradni, úgy a nőket kerüljétek mindaddig, míg a nagy cél el nem leend érve. Tudom, nehezen esik, mert jólelkűek vannak köztük, és sokat mondnak, mit másutt nem hallani; de higgyétek el, onnan került hír uzsorás pénzéhez hasonló, mely a szegény kölcsönvevőnek csak azért fordul meg keziben, hogy őt más hasznára megrontsa.
CAUSTIN
Mi még most sem tudjuk, mit tegyünk. Bővebb utasítást kérünk.
MAXIM
Utasítást nem adtam, nem adok, ki-ki helyzete s kötelessége legjobb bírája. Magamrul szólok csak; a többit rátok bízom.
AVENAR
Mégis, mihez tartsuk magunkat?
MAXIM
Ahhoz, mit említék; vagy, vagy - holnapig elhatározódik minden. Hiszen a hírvivőnél lesznek levelek Aettől. Kívülről zaj hallatszik. Léptek! többet nem szólhatok a dologrul. Mondom, bízhattok bennem, ha a terv létesül, belőletek nagy embereket faragunk. Erre, a mellékajtón, itt nem találkoztok senkivel sem. A jobb ajtón vezeti el.
Avien, Triget, Basil, Cajus, Fulgent s több más szenátorok a közép ajtón jönnek be.
AVIEN
Meghívásod következtében jövünk.
MAXIM
Számoltam barátságtokra; s látom, nem csalódtam. Na, mit mondtok fiam elfogatásához?
TRIGET
Váratlan volt előttünk.
BASIL
Megütődtünk benne.
MAXIM
Képzelem; magam is. Nem tudok mit végezni. Véleményeiteket várom.
FULGENT
Céliránytalan volna lármát ütni. A dolog igen kényes mind rád, mind az egész fejdelmi családra nézve. Elhiszem ugyan, hogy Gaudent helytelenül gyanakszik a hercegnőre; de...
MAXIM
Ide nem fárasztnálak, ha csupán az én dolgom forogna kérdésben; de a jelen esetben több foglaltatik; Róma van itt megsértve, nem én; megszegvék azon törvények, melyeken épül mindenikünk bátorsága; lealázva a főtanács, mely hajdan világot kormányzott, s íme! egy gyermek kormánya alá vettetik! Mint látom, Gaudent parancsol itt most.
TRIGET
A sérelem igen nagy!
CAJUS
Rögtöni segély szükséges!
MAXIM
Csupán az a kérdés: elnézésünk által tegyük-e egyszerre semmivé oly sok évszázadok bölcsessége jótékony hagyományát? s egyik megbízott szolgánkat annyira föl kívánjuk-e magasztalni minden fölött, hogy csak kegyes ajándék gyanánt nyerhessük tőle vissza azt, mit sohasem lenne szabad nem bírnunk: ön személyinket, ön léteinket s szabadságunkat?! Valóban, barátim! bár fegyvereink dicsősége emberi emlék határait túlhaladja, a catalauni mezőt tekintném elsőnek, hol ily nemű babérok nőttek volna. Nem, az nem lehet! mind ellene szegezzük magunkat.
NEHÁNYAN
Mind! mind!
BASIL
Tartsunk ülést az eset fölött, megérdemli.
FULGENT
Sérelem, mi történt, ez bizonyos; azonban most, midőn a biralmat mindenünnen veszély fenyegeti, nyugotról a gót, délről a vend nyomul elé fegyveres csoportival, a tartományok hűsége pedig kétes, magunkat egyeseknek szeretném látni, s mennyiben lehet, köztük minden kellemetlen surlódást kikerülnék. Hidd, Maxim, jobb lesz a történtet úgy venni föl, mint szerelmes, gondatlan ifjú szerfölötti féltékenysége következményét, nem magasb polgári szempontból.
MAXIM
Így tehát - tanácsod?
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában
-
Cikkszám 9789633646977