Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Teleki László: Kegyencz_EPUB

Teleki László: Kegyencz_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-Könyvből:

    MAXIM
    Te voltál, mint mondád Baethnál? Elibe terjesztéd, mily méltatlanság ez, mily törvény elleni?
    MARC
    Mindent, mindent, és siker nélkül. Gaudent igen föl volt hevülve; apja parancsára hivatkozott, egy darabig tanácskoztak egymással, végre azon felelettel bocsátottak el, hogy minden Aet akarata nyomán történvén, Palladnak fogva kell maradni addig, míg e részben a patrictól újabb utasítást nem veendek.
    MAXIM
    Szép! szép! Így hát a patric mindenikünk személyinek s szabadságának korlátlan ura! Az ő akarata minden; polgár, főtanács, tisztviselő semmi! Nem, ez nem maradhat így! Hitemre mondom, így orrom alatt packázni nem hagyok! Menj tüstént vissza, mondd meg neki, hogy én - de komolyan szépítés nélkül - hogy...
    MARC
    Ne félj! Jól elvégzem, csak tudjam mit.
    MAXIM
    indulatosan. Hogy én, hogy én... Fejére ütve halkan. Hah! mi ötletem volt! Nem Aet-e az, ki ezen elaljasodott kormánynak valami fényt ád, hősi dicsével? Nem ő, ki utamba állana, bármi terv kiviteléhez fognék? S én e szép alkalmat elmulasztanám? Nem - hála égnek! -, kétkedés lehetősége szabta előmbe, most már meg kell állapodnom. Marchoz fordulva. Még itt?
    MARC
    Nem tudom az üzenetet, melyt Boethnak vagyok viendő.
    MAXIM
    Aha! Igen-igen. Kis szünet után, mintha mélyen gondolkodott volna. Édes Marc! Jobban meggondoltam. Igaz, méltatlanság történt házamon, nagy méltatlanság, de ládd, némi részben fiam is hibás volt, neki becsülni kellett volna a fejedelem s apa akaratát, s ezen alapuló jogokat; nem pedig fejedelemnő után futni, ki már el van ígérve másnak.
    MARC
    Megbocsáss, de ugyan hidegen kezdesz a dologrul ítélni.
    MAXIM
    Ért emberhez illő fontolással, nem ifjonci módon, már igaz. Megvizsgálom előbb, mi árthat vagy használhat, aztán cselekszem. Ha Boeth egyszer nemmel felelt, puszta izenet részemről nemigen változtatja meg nézetét. Ő Aet embere, könnyen elhiszem, fölsőbb meghagyásnál fogva fejeskedik; hisz maga mondta!
    MARC
    Igen.
    MAXIM
    Nekünk is tehát ehhez kell magunkat alkalmaznunk. Siess, hívd el ide, kikkel egyhamar beszélhetsz szenátortársaim közül; - mondd: e reám nézve igen meglepő eset fölött kívánnék velök tanácskozni, s közbenjárásukra szükségem leend, csak jönnének minél előbb. Bár itt volnának már! Menj!
    Marc gondolkozva néz reá, azután el a közép ajtón.
    MAXIM
    magában. Így reménylem, minden jól menend.
    MARC
    visszajön. Három ifjúval találkoztam ajtódnál, kinek veled szavok van; köztük a nevetséges, dühös, büszke Julian is.
    MAXIM
    Ó! ama jóféle udvari cimborák! Én Cézárnak hálával tartozom, szeretett bajtársinak ajtaim mindig nyitvák. Jöhetnek! Te pedig, hová küldtelek. Marc el. Talán valami kelepce, mint a ma reggeli; ha ebbül is okulhatnánk!
    Julian, Avenar, Caustin belépnek, s ünnepélyesen köszönnek.
    JULIAN
    Üdvözlünk, nemes szenátor! fényes Anicia fajivadéka! Fontos, hozzád és hozzánk illő dolgot jöttünk végezni.
    MAXIM
    Catók, Appiusok, Torquatok, Cincinnatok magzati! Róma ősi fényinek képviselői! Köszönöm a megtiszteltetést! Meg vagyok illetve, s készen rátok, hozzátok, s hozzám illő figyelemmel hallgatni, dehát már dologrul s nem ősapákrul!
    AVENAR
    Részvétünket jöttünk jelenteni.
    CAUSTIN
    Kifejezni, mily bosszankodást gerjeszte bennünk a rajtad s házadon történt.
    JULIAN
    Egyszersmind pedig szolgálatinkat ajánlani.
    MAXIM
    Részvét? szolgálat? Ha úgy tetszenék: kevéssé tisztábban...
    AVENAR
    Fiadat értjük, kit jogtalanul elfogtak.
    MAXIM
    Hogyhogy? ti már tudjátok?
    JULIAN
    Egy szép nőnél gyűltünk volt össze, országos dolgok fölött tanácskozni, ott mindig legtöbb újságot hallani; ott tehát...
    MAXIM
    Könnyen megfogható. S ti fiamat ki akarjátok szabadítani?
    JULIAN
    Érezzük, mily csúfság történt rajtunk! Mind főnemesek vagyunk, s mi csak egynek is sérti meg jogait közülünk, méltán fájhat mindenikünknek.
    MAXIM
    Példás közszellem! De nem tudom, mit tegyünk. Aet makacs, a zsarnokságot megszokta.
    JULIAN
    Zsarnokságot! jól mondod! de ezen segíteni kell; a járom nem maradhat nyakunkon!
    MAXIM
    Járom! némi részben igaz.
    JULIAN
    Láttad, hallottad, tegnap, miképp bánt fejdelmünkkel, miképp Heraclessel, miképp velünk?
    MAXIM
    nagy indulatot színlelve. Szégyen! Gyalázat! Veletek, veletek - így!
    JULIAN
    Kémekkel őrizteti az egész udvart; tudni akarja legtitkosb gondolatinkat.
    MAXIM
    No, ugyan mire is?
    AVENAR
    Korlátlan hatalomra vágyik?
    MAXIM
    Fölségsértés!
    JULIAN
    Kajánkodik Cézár ellen.
    MAXIM
    Balga!
    JULIAN
    Mi ezt nem tűrjük tovább!
    MAXIM
    Igaz, rómaiak! én is csak kénytelenségből tűröm.
    JULIAN
    Maxim! Mi összeesküdtünk!
    Maxim mélyen meghajtja magát.
    JULIAN, CAUSTIN, AVENAR
    egyszerre. Összeesküdtünk Róma elnyomója ellen!
    MAXIM
    Szerencsés Róma! mely ily szabadítókra lelt! Hányan vagytok?
    JULIAN
    Még eddig csak mi hárman, s egy lelkes nő, az, kitől jövünk. Ha hozzánk állasz, egy bajnokkal többen leszünk.
    MAXIM
    Látom, sokra mentetek már, s Róma váltásához közel áll. Cso-dállak! De bocsássatok meg, ha titeket követni gyöngének érzem magamat.
    JULIAN
    Mi? - Még kétkedel?
    MAXIM
    Megvallom: azt, mi tegnap véletek, ma fiammal történt, ámbár botránkoztató gyalázat, ily hatalmas összeesküvésre méltónak nem vélem. Hanem, ha igaz, mint nem kétlem, mivel Aetet vádoljátok, hogy császárunk ellen agyarkodik, hogy legfelsőbb hatalomra vágyik...
    JULIAN
    társaihoz halkan. Rossz helyt kopogtattunk! Fenn. Mi ezeket csak úgy hoztuk elő, mint másoktól hallottakat. Távol tőlünk, hogy Aetet vádolni akarnánk! neki sok érdemei vannak. Az egész összeesküvés csak föltételes volt; hogyha valósulnának gyanúink. Ugye?
    AVENAR
    Úgy van, inkább kérdésként terjesztők elődbe, mint föltett szándékként. Az egész irántadi részvétünkből eredett.
    JULIAN
    Mihelyt másképp ítélsz a dologrul, mi szívesen engedünk. Tartsd meg irántunki jóindulatodat. Társaival együtt menni készül. Kérjük, a mondottak maradjanak csupán köztünk.
    MAXIM
    Még egy szóra! Amit hallék, szeget ütött fejembe. Az Aet elleni terhes vád vagy helyes, vagy helytelen, csak e két eset lehető; az elsőben ő, a másodikban ti érdemeltek büntetést - ennyi ugye világos?
    JULIAN
    Könyörgünk, Maxim! ne többet errül! Megrémítesz, ha ifjonci tréfáinknak ily komoly értelmet adsz.
    MAXIM
    Tréfa? nem, azt késő mondani. Oly lelkületű ifjak, milyenek ti vagytok, összeesküvésből játékot nem űzendnek. A dolog való, komoly való! Rómát mindenként veszély fenyegeti. Szünet. Ifjak! engem jogosnak ösmer mindenki, erről ellenim tehetnek bizonyságot; ezúttal is az kívánok maradni, Aethez nem ragaszkodom, becsemre mondom, ha bizonyítványt hoztok, neki lakolni kell; én is, egész befolyásommal munkás leendek benne, ha nem, az egész dolgot fölfedezem magának Aetnek, hogy mint hamis föladókkal, mint zendülőkkel bánjék veletek.
    AVENAR
    El vagyunk veszve!
    MAXIM
    Ne féljetek, ha lelkisméretetek nem vádol. Én fejedelmemnek kívánok szolgálni, nem nektek ártani. Szünet. Aet szakadatlan viszonyban áll Boethtal s fiával; levelezéseiből; hiszem, sok kisülhetne, ha minden nem is. Engem néhány becsmérlő, határtalan becsszomjra mutató kifejezés megnyugtatna. Holnap, mint hallám, hírvivőt várnak Aet táborából. A ti gondotok legyen ebbül hasznot húzni, akár erővel, akár fortéllyal; különben nem segíthetek.
    JULIAN
    Ó, Maxim!
    MAXIM
    Na! talán nem estek kétségbe a legelső akadálynál? ti, kik ezelőtt nehány percekkel oly hősiek valátok! Annál maradok, mit mondtam, fontoljátok jól meg. Egy tanácsot adok: ha csakugyan szándéktok összeesküvésteknél maradni, úgy a nőket kerüljétek mindaddig, míg a nagy cél el nem leend érve. Tudom, nehezen esik, mert jólelkűek vannak köztük, és sokat mondnak, mit másutt nem hallani; de higgyétek el, onnan került hír uzsorás pénzéhez hasonló, mely a szegény kölcsönvevőnek csak azért fordul meg keziben, hogy őt más hasznára megrontsa.
    CAUSTIN
    Mi még most sem tudjuk, mit tegyünk. Bővebb utasítást kérünk.
    MAXIM
    Utasítást nem adtam, nem adok, ki-ki helyzete s kötelessége legjobb bírája. Magamrul szólok csak; a többit rátok bízom.
    AVENAR
    Mégis, mihez tartsuk magunkat?
    MAXIM
    Ahhoz, mit említék; vagy, vagy - holnapig elhatározódik minden. Hiszen a hírvivőnél lesznek levelek Aettől. Kívülről zaj hallatszik. Léptek! többet nem szólhatok a dologrul. Mondom, bízhattok bennem, ha a terv létesül, belőletek nagy embereket faragunk. Erre, a mellékajtón, itt nem találkoztok senkivel sem. A jobb ajtón vezeti el.
    Avien, Triget, Basil, Cajus, Fulgent s több más szenátorok a közép ajtón jönnek be.
    AVIEN
    Meghívásod következtében jövünk.
    MAXIM
    Számoltam barátságtokra; s látom, nem csalódtam. Na, mit mondtok fiam elfogatásához?
    TRIGET
    Váratlan volt előttünk.
    BASIL
    Megütődtünk benne.
    MAXIM
    Képzelem; magam is. Nem tudok mit végezni. Véleményeiteket várom.
    FULGENT
    Céliránytalan volna lármát ütni. A dolog igen kényes mind rád, mind az egész fejdelmi családra nézve. Elhiszem ugyan, hogy Gaudent helytelenül gyanakszik a hercegnőre; de...
    MAXIM
    Ide nem fárasztnálak, ha csupán az én dolgom forogna kérdésben; de a jelen esetben több foglaltatik; Róma van itt megsértve, nem én; megszegvék azon törvények, melyeken épül mindenikünk bátorsága; lealázva a főtanács, mely hajdan világot kormányzott, s íme! egy gyermek kormánya alá vettetik! Mint látom, Gaudent parancsol itt most.
    TRIGET
    A sérelem igen nagy!
    CAJUS
    Rögtöni segély szükséges!
    MAXIM
    Csupán az a kérdés: elnézésünk által tegyük-e egyszerre semmivé oly sok évszázadok bölcsessége jótékony hagyományát? s egyik megbízott szolgánkat annyira föl kívánjuk-e magasztalni minden fölött, hogy csak kegyes ajándék gyanánt nyerhessük tőle vissza azt, mit sohasem lenne szabad nem bírnunk: ön személyinket, ön léteinket s szabadságunkat?! Valóban, barátim! bár fegyvereink dicsősége emberi emlék határait túlhaladja, a catalauni mezőt tekintném elsőnek, hol ily nemű babérok nőttek volna. Nem, az nem lehet! mind ellene szegezzük magunkat.
    NEHÁNYAN
    Mind! mind!
    BASIL
    Tartsunk ülést az eset fölött, megérdemli.
    FULGENT
    Sérelem, mi történt, ez bizonyos; azonban most, midőn a biralmat mindenünnen veszély fenyegeti, nyugotról a gót, délről a vend nyomul elé fegyveres csoportival, a tartományok hűsége pedig kétes, magunkat egyeseknek szeretném látni, s mennyiben lehet, köztük minden kellemetlen surlódást kikerülnék. Hidd, Maxim, jobb lesz a történtet úgy venni föl, mint szerelmes, gondatlan ifjú szerfölötti féltékenysége következményét, nem magasb polgári szempontból.
    MAXIM
    Így tehát - tanácsod?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633646977
Webáruház készítés